DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Itt a bevezetőmben kénytelen vagyok Csizi képviselő úrra reagálni azért néhány ponton. Szóval, azért itt a történeti hűség kedvéért valamit tegyünk rendbe! Tényleg volt olyan ellenzéke a kormánynak, nem is olyan régen, amelyik következetesen úgy adott be úgynevezett egylábas módosító javaslatokat, hogy mindenféle szépet és jót ígért az embereknek, egyszerre adócsökkentést és a jóléti kiadások megsokszorozását, sőt különböző településeknek hihetetlen pluszforrásokat anélkül, hogy ezeknek a forrását megjelölte volna.
Volt olyan ellenzék itt, ebben a parlamentben, amely folyamatosan azzal szórakozott költségvetési vitáról költségvetési vitára, hogy zsákszámra hordta be azokat a módosító javaslatokat, amelyek fedezetét homály fedte. Ezt az ellenzéki pártot úgy hívták, hogy Fidesz-Magyar Polgári Szövetség 2002-2010 között. (Csizi Péter nevet.) Lehet, hogy ezt viccesnek találja, Csizi képviselő úr, de pontosan ebből az ellenzéki viselkedésből egyenesen következett az, amit kormányon műveltek, a folyamatos improvizálásnak és a pillanatnyi hatalmi érdekeknek rendelték alá a gazdaságpolitikájukat.
A Lehet Más a Politika parlamenti szereplése kezdete óta, 2010 óta minden egyes költségvetési évben letett az asztalra egy alternatív költségvetést, hogy a választópolgárok pontosan lássák azt, hogy ha és amennyiben ránk bízzák az ország kormányzását, akkor körülbelül milyen politikára lehet számítani, adott esetben el lehessen bennünket számoltatni, és ebben az évben is ehhez a költségvetéshez is kizárólag olyan módosító javaslatokat nyújtunk be, amelyek forrását pontosan megmutatjuk. Ez a különbség közöttünk.
Még annyit hadd mondjak el, hogy amikor ön azzal lövöldözik, hogy stílszerű legyek, hogy az ellenzék itt az elmúlt években folyamatosan a védelmi, biztonsági kiadások lefaragásával szórakozott, azt hiszem, éppen ezt a kifejezést használta, sőt szegény TEK-et, talán éppen a jobbikosokat nevezte meg, gyakorlatilag be akarta szántani, akkor itt egy aprósággal nem számol. Nem tisztem, hogy akár Jobbik, akár a szocialisták nevében beszéljek, de azért megint csak a ténybeli hűség megkívánja, hogy azt egyértelművé tegyem, hogy az elmúlt években nem volt olyan ellenzéki frakció, amelyik úgy kívánta volna a TEK költségvetését akár csak lenullázni is az elmúlt években, hogy egyébként ne lett volna arra elképzelése, hogy a magyar emberek biztonságát milyen más módon oldja meg.
Magyarul, való igaz az, hogy valamennyi ellenzéki frakciótól, szocialistáktól és Jobbiktól is, és az LMP-től is érkeztek be javaslatok az elmúlt években arra, hogy a TEK költségvetését radikálisan csökkentsük, másik oldalról viszont pontosan emlékszem arra, hogy tavaly ősszel, a migrációs krízis kellős közepén az LMP is és az szocialisták is nyújtottak be költségvetési módosító javaslatot arra, hogy ennek árán viszont a rendőri állomány bérezését, illetve a rendőri kapacitások fejlesztését oldjuk meg. Ezeket az ellenzéki javaslatokat önök lesöpörték az asztalról, nemcsak hogy lesöpörték az asztalról, hanem karácsonyi ajándékként még a túlórapénzt is visszakövetelték a határon szolgálatot teljesítő rendőröktől. Ez az igazság. Ez az igazság!
Csizi képviselő úr arról beszél - bár ezt a szöveget már a magyar emberek a hetvenes-nyolcvanas években is meghallgathatták -, hogy csak addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér; én gyerekkoromból emlékszem azokra a ritka parlamenti közvetítésekre, amikor Csizi Péter helyén, mondjuk, Kádár János ugyanezeket a mondatokat elmondta. (Derültség a Fidesz soraiban.) A helyzet az, hogy nagyon sok mindenre, Csizi képviselő úr, lenne pénz ebben az országban, ha nem lopnák el. Tudniillik azok a kétlábas módosító javaslatok, amiket benyújtunk, persze megjelölik a közvetlen forrását annak, hogy hogyan lehetne akár a köztisztviselők, közalkalmazottak, a rendőri állomány illetményét fejleszteni, de az az igazság, hogy az egyik lábazat tulajdonképpen, ha nem a költségvetési törvény szövegéhez ragaszkodunk, ott van, ahol önök ezeket kifolyatják haveroknak, kedvezményezett családoknak, illetve kifolyatják offshore paradicsomokba.
Lánczi professzor néhány hónappal ezelőtt elmondott egy nagy igazságot, hogy az, amit az ellenzék korrupciónak nevez, nem más, mint a Fidesz kormányzásának a lényege. Itt fontos rámutatni arra, hogy amikor korrupcióról szólunk, akkor itt nem pusztán arról van szó, hogy valami erkölcstelen dolgot művel az, aki a közösbe belenyúl, jóllehet ez igaz. Nem pusztán arról van szó, hogy foglyul ejtik gazdasági érdekcsoportok a kormányzatot, jóllehet ez is igaz, sőt erre globálisan is látunk intő jeleket. Arról van szó, hogy akkor, amikor önök, akár Csizi Péter, akár a kormány tagjai, visszautasítják akár a pedagógiai szakasszisztensek, akár az ápolónők bérköveteléseit, akkor elfeledkeznek arról, hogy erre a fedezet valójában meglenne, ha a túlárazásokkal, a haveroknak juttatandó kifizetések miatt elrendelt presztízsberuházásokkal nem vágnák agyon a költségvetést.
Ma Magyarországon a helyzet úgy áll, hogy a közbeszerzések alapvetően 25 százalékos korrupciós felárral mennek a különböző kutatóintézetek becslései szerint. Azt is mondják, hogy a 90 százaléka a közbeszerzéseknek valamilyen módon fertőzött. Azt is mondják, például a korrupciós kutatóközpont, hogy 600, közel 1000 milliárd forint évente az, amit elveszítünk az elfolyásokkal, a magánzsebekbe történő elvándorlásokkal. A RAND Intézet becslése szerint Magyarországon a GDP 11 százalékát emészti fel a korrupció, ez nagyjából 3300 milliárd forint.
Itt tartunk. Tehát jó lenne becsületesen, egyenesen beszélni az emberekkel, és nem vihorászni ebben az esetben, Vas képviselőtársam (Dr. Vas Imre: Szerintem is! Érdemes lenne becsületesen beszélni!), hanem elmondani azt, hogy önök meglopják az ápolókat, meglopják az orvosokat, meglopják a pedagógusokat akkor, amikor a haverjaiknak, a Matolcsy-klánnak, a Mészáros-klánnak és másoknak a zsebébe juttatnak illetéktelen pénzeket. Erről van szó!
Vas képviselő úr, nem tudom, mit ordibál be, amikor az ön miniszterelnöke hétfőn arra nem volt képes (Szászfalvi László: Ne személyeskedjél már, te!), hogy megjelölje azt, hogy például a Magyar Nemzeti Bank, amely felelős a monetáris politikáért, milyen törvényi felhatalmazás alapján utal el közel 270 milliárd forintot alapítványoknak.
Tudniillik nincsen meg ez a törvényi felhatalmazás, és Orbán miniszterelnök úr se volt képes erre a kérdésre válaszolni. (Dr. Vas Imre: De!) A probléma az, hogy egyrészt a jóléti kiadásokra azért nincsen meg a fedezet, a bérekre a közszférában azért nincsen meg a fedezet, mert korrupciós csatornákon ezek a pénzek egész egyszerűen elfolynak, köddé lesznek.
Viszont van egy másik, közvetett ára is a korrupciónak, nevezetesen, hogy a foglyul ejtett államban, ahol egy központból irányított gazdasági érdekek határozzák meg a jogszabályváltozásokat, az egész egyszerűen megszünteti a kiszámítható vállalkozói környezetet. Egy olyan országban, ahol pillanatnyi hatalmi érdekek alapján lehet változtatni az alapvető gazdasági szabályokon, lehet rángatni akár polgári jogi, akár pénzügyi jogi szabályokat, egy ilyen országban nincsenek beruházások. És ha ránéznek a számokra, hogy az uniós fejlesztésektől és a multinacionális cégek beruházásaitól letisztított beruházások hogyan néznek ki, akkor azt a számot látjuk - és ez kevéssé ad okot vihorászásra -, hogy Magyarországon a magyar tulajdonú vállalkozások szintjén a beruházások gyakorlatilag megálltak. A beruházások Magyarországon, ha csak a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozásokat nézzük, nem fedezik az amortizációt sem.
(11.30)
Ez azt jelenti, hogy Magyarország függősége és gazdasági kiszolgáltatottsága az elmúlt hat évben nőtt, azok az összeszerelő cégek, amelyek a növekedést részben generálják, az itt megtermelt profitot nagyon nagy hányadban, ha nem teljes egészében kiutalják Magyarországról, és a magyar vállalkozások szintjén a beruházások panganak. Ha nincs kiszámíthatóság, ha pusztán egyéni érdekek és szűk csoportérdekek foglyává válik a gazdaságpolitika, akkor nincsenek beruházások, és ez hosszú távon a gazdaság fejlődésképtelenségéhez vezet. Ezért is terjesztettünk elő már három évvel ezelőtt egy kiszámíthatósági törvénycsomagot, hogy legyen egy olyan világos és stabil jogi környezet, ahol bárki, aki ma Magyarországon beruházni, befektetni, vállalkozni akar, az ezt kiszámíthatóan teheti meg.
A másik fontos és nem szorosan a költségvetéshez kapcsolódó törvénycsomag, amit szintén a kiszámíthatóság érdekében nyújtottunk be, illetve a korrupcióellenes küzdelem jegyében nyújtottunk be, az az offshore-ellenes törvénycsomag, ami azt célozza, hogy vessünk véget annak a folyamatnak, ami mára oda juttatta ezt az országot, hogy az offshore-ozásnak a 20 legnagyobb kárvallottja között van. A magyar államadósság két és félszeresét pumpálták ki a fejesek ebből az országból 25 év alatt különböző offshore paradicsomokba.
Ugyanakkor a 2017-es költségvetéshez is beterjesztünk olyan módosító javaslatokat, és már a 2017-es költségvetésnél is meg kell tenni olyan határozott lépéseket, amelyek két irányban is segítenek abban, hogy a magyar politikán, a magyar gazdaságpolitikán a korrupciós nyomás csökkenjen, illetve nagyságrendekkel kevesebb pénz tudjon elfolyni illetéktelen magánzsebekbe. A két irány egyike a közvetlen korrupcióellenes intézkedések, a másik irány viszont, ami közvetve szintén ezt a célt szolgálja, hogy a joghoz való egyenlő hozzáférést mindenki számára biztosítsuk Magyarországon.
A korrupcióellenes fellépés erősítése érdekében idén is megismételjük azokat a javaslatainkat, amelyeket az elmúlt években már megtettünk. Ennek egyik eleme az, hogy az Állami Számvevőszéket megfelelő 1 milliárdos költségvetésiforrás-bővítéssel meg kell tenni a korrupcióellenes küzdelem központjává. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ha és amennyiben a parlament elfogadná az LMP-nek azt a ’14 februárja óta élő követelését, amit éppen a Simon-ügy kipattanása kapcsán fogalmaztunk meg, hogy a politikusok rendszeres vagyonosodási vizsgálatát rendeljük el; akkor ebben az esetben funkciót kell kapnia a Számvevőszéknek is.
De nemcsak erről van szó, hanem mindannyiunk érdeke lenne az, hogy az államéletben legyen egy olyan szerv, és ez leginkább a Számvevőszék lehet, amelyik a korrupciós kockázatokat folyamatosan elemzi és feltárja. Odáig mentünk el a javaslatainkban, hogy egy-egy uniós fejlesztési pályázat kiírásánál előzetesen egy kockázatelemzést is végezni kell. Ehhez viszont a megfelelő szakmai és pénzügyi hátteret biztosítanunk kell.
A másik intézmény, amire nagy szükség lenne a korrupcióellenes fellépésnél, és amelynek a kapacitásait ezért szintén legalább 1 milliárd forinttal bővíteni kell, az az ügyészség. Itt rögtön az elmúlt hetek eseményei miatt egy pillanatra meg kell állnom. Hiszen gyakorlatilag negyedszázada probléma az, tehát már a rendszerváltás óta, hogy az ügyészség az egyetlen olyan szerv, amelynek a vezetői, ha jogellenességet követnek el, akkor tulajdonképpen saját magukat vizsgálhatják ki.
Éppen ezért fogunk beterjeszteni záros határidőn belül a Ház elé egy olyan javaslatot, amelynek a koncepcióját egyébként már évekkel ezelőtt közzétettük, hogy amennyiben vezető ügyészek követnek el törvénytelenségeket vagy az általuk, közeli hozzátartozóik által érintett gazdálkodó szervezetek követnek el törvénytelenséget, a bírói szervezetrendszer kebelén belül jöjjön létre egy olyan nyomozó bírói intézményrendszer, amely a vezető ügyészek, illetve közeli hozzátartozóik érdekeltségébe tartozó szervezetek, illetve az ő esetleges törvénytelenségeiket vizsgálja.
Ezért egyébként a bíróság számára biztosítanánk többletkapacitásokat, de az ügyészség esetében már az új ügyészi törvénynél követeltük azt, hogy az ügyészségnek a közérdekvédelmi funkcióin belül el kell látnia azt a feladatot is, ami biztosítaná, hogy Magyarország ne legyen következmények nélküli ország. Magyarul, ha a tényfeltáró újságírás különböző korrupciógyanús ügyeket tár fel, akkor az ügyészség hivatalból menjen utána, hogy mi az igazságtartalma ezeknek az ügyeknek. Magyarországon a közbizalmat nagymértékben rombolja az, hogy az elmúlt 25 évben az éppen aktuális hatalommal kapcsolatban számos, nem pusztán pletyka, számos tényfeltáró riport napvilágot látott, és ezeknek az ügyeknek a garmadája soha nem került kivizsgálásra.
További 1 milliárd forint a bíróságok kapacitásbővítését szolgálja, részben azért, mert a bíróságoknak egy nagyon fontos kontrollszerepük van, például az ügyészség irányába is, úgy, ahogy az LMP javasolja. De azért is, mert például a bíróságok gyakorolják a közigazgatás felett is a kontrollt, és jelenleg a bíróságok esetében még a szükséges informatikai fejlesztésekre is, ami egyébként a bírósági eljárások, a perek észszerű időn belüli befejezéséhez szükséges, nincs meg a szükséges kapacitás.
A másik irányban viszont biztosítanunk kell, hogy az emberek vagyoni helyzettől és lakóhelytől függetlenül egyenlően férhessenek hozzá az igazságszolgáltatáshoz. Tiszta közélet akkor van, ha egyébként az emberek számára valóban adott az, hogy egyenlően, politikai nézettől, világnézettől, lakóhelytől és főként vagyoni helyzettől függetlenül utánamehessenek az igazságnak, és saját jogos érdekeiket érvényesíteni tudják. Ezért is kezdeményeztük egyébként azt már 2010 után, hogy amennyiben a közbizalom elleni bűncselekmények miatt érkezik feljelentés, akkor azok a személyek, szervezetek, akik korrupciógyanús ügyek miatt feljelentéseket fogalmaznak meg, érvényesíthessenek jogorvoslati jogot. Sőt, adott esetben a pótmagánvád intézménye is megillesse az embereket korrupciógyanús esetekben. Ez nyilván szintén többletterhet róna az ügyészi szervezetre, illetve a bíróságokra.
De legalább ennyire fontos az, hogy a büntetőpolitika, az igazságszolgáltatás ne pusztán a bűnösök felkutatására irányuljon. Legalább ennyire fontos az, hogy az áldozatokat megvédjük. Egy olyan országban érzik az emberek magukat biztonságban, és egy olyan országban lesznek az emberek bátrak és lépnek fel bátran például a korrupciógyanús esetekkel szemben, ahol van hatékony áldozatvédelem. A korábbi költségvetéseknél is már felemeltük a szavunkat az áldozatvédelem érdekében, külön hangsúlyoztuk azt, hogy pontosan a nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetében különösen szükséges lenne az áldozatvédelmi kapacitások fejlesztése, nemcsak a rendőrségen, hanem az egészségügyi intézményrendszeren belül vagy a családsegítő szolgálatoknál. Ebbe az irányba nem történtek hatékony lépések.
Ötszázmillió forint az, amit az áldozatvédelem érdekében a ’17-es költségvetésben pluszforrásként szeretnénk elkülöníteni, mert csak így képzelhető például az el, hogy a szexuális visszaélések, a nemi erkölcs elleni cselekmények látenciája, titokban maradása csökkenni fog, és nem utolsósorban, hogy az áldozatok valóban a traumáikat fel tudják dolgozni és hatékonyan tudnak visszailleszkedni a társadalomba. De az áldozatvédelemnél beszélnünk kell természetesen a bejelentők védelméről is. Ha különböző közérdeksérelemmel, hivatali visszaélésekkel összefüggésben például az emberek az igazságszolgáltatáshoz, nyomozó szervekhez fordulnak, legyenek biztonságban afelől, hogy az érdekeiket a jogtalan fenyegetésekkel szemben hatékonyan tudják védeni állami szervek.
És másik 500 millió forint viszont az, amit a jogi segítségnyújtás fejlesztésére szeretnénk fordítani. Nemrégiben, ugye, az igazságügyi tárca előjött egy olyan törvényjavaslattal, ami a járásbíróságok vagy egyes járásbíróságok helyén úgynevezett törvénykezési helyeket biztosítana. Mi azt gondoljuk, hogy nem elsősorban az az emberek problémája, akár kistelepüléseken is, hogy a peres ügyekre egy járásközpontba kell elutazni.
(11.40)
Ami az emberek számára igazi teher ma Magyarországon, hogy a joghoz, a jogi ismeretekhez, a jogi eljárásokhoz szükséges adminisztrációhoz nem tudnak hatékonyan hozzáférni. Éppen ezért a törvénykezési helyek létesítéséről folytatott ötpárti egyeztetésen is mi azt kezdeményeztük, hogy elsősorban arra rendeljen a költségvetés pluszforrásokat, hogy akár a kormányhivataloknál, akár a bíróságok újonnan létesülő kirendeltségein legyen olyan hatékony jogi segítségnyújtás, ami az egyszerű embereket akár kistelepüléseken is útbaigazítja, ami egyébként a nincstelen emberek számára is biztosítja azt, hogy a jogos érdekeiknek, a jogos igényeiknek érvényt tudjanak szerezni, magyarul: az igazsághoz, az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférést biztosítani tudja mindenki számára lakóhelytől, vagyoni helyzettől függetlenül.
Tehát összegezve, az LMP-nek a korrupcióellenes fellépés, a tiszta közélet érdekében tett javaslatai ennél a ’17-es költségvetésnél is két irányról szólnak. Egyrészt a közvetlen korrupcióellenes fellépés érdekében az erre rendelt szervek megerősítését, köztük a bíróságok költségvetési helyzetének a megerősítését szeretnénk elérni, másrészt viszont az áldozatvédelem, illetve a jogi segítségnyújtás segítését annak érdekében, hogy a joghoz, az igazsághoz mindenki egyenlően férhessen hozzá ebben a hazában.
Összegezve viszont a nagy tanulsága az elmúlt éveknek, az elmúlt évek költségvetési vitáinak az, hogy a legnagyobb tétel, ami forrásoldalon jelentkezhet nemcsak a korrupcióellenes küzdelemre, de a bérek fejlesztésére is, az valójában az, ami nem jelenik meg a költségvetésben, az a hatalmas, ezermilliárdos tétel, amit egész egyszerűen ellopnak, amit a hatalom fény-űzésre költ, amit a hatalom egyes családok kistafírungozására költ. Erről is világosan beszélni kell, és azzal is az emberek elé kell állni, hogy adott esetben különböző szakmák esetében azért nincsen pénz a bérfejlesztésre, mert ezt a pénzt egész egyszerűen szemérmetlen módon ellopják. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és a függetlenek soraiból.)
