DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! A tegnapi vitára csak egy mondatban reagálva, ami, úgy gondolom, a szokottnál is hevesebb volt, és azt hiszem, ennél udvariasabban nem tudok fogalmazni, azt kell mondjuk, persze, hogy kritizáljuk mi a költségvetést, szerintem önök is ezt tették, amikor ellenzékben voltak, és persze, hogy más prioritásokat szeretnénk mi egy költségvetésben látni, hiszen van közöttünk egy világlátásbeli különbség; ezekről fogok egy keveset beszélni.
Úgy gondolom, hogy ezt nekünk hibaként felróni azért is hiba, mert akkor önök nem értik azt, hogy a politikának valójában azért csak az a lényege, hogy vagy erre megyünk, vagy arra megyünk, és ezt a világlátásbeli különbséget feloldandó kompromisszumokra kellene törekedni. Viszont nekünk az elmúlt időszakban sokkal több tapasztalatunk keletkezett, mint amennyi illúziónk maradt, hiszen amikor ezeket a világlátásbeli különbségeket bizonyos dolgoknak a finanszírozásával szeretnénk mutatni és önöknek ajánlani, hogy egy egészséges kompromisszum keletkezhessen az ország ügyeiben, akkor általában - egyébként erre a tegnapi nap kivétel volt, amikor a kormány tagjai részt vettek aktívan a vitában - a módosító javaslatokra és a felvetéseinkre egymondatos választ szoktunk kapni: a kormány nem támogatja. Ennyit szoktunk kapni, és éppen ezért úgy gondolom, hogy persze, a kritikákat ezután is elmondjuk, és persze a javaslatainkat ezután is megtesszük, de kérem, hogy ezt azért legalább ne hibaként róják fel. Úgy gondolom, mindenki tegye a dolgát, és a saját látásmódjának, világlátásának, elképzelésének és filozófiájának megfelelő javaslatokat előterjeszthet, a többit meg kritizálhatja.
Én is megemlékezek arról, hogy miért most. Ez most már nem az első költségvetés, amit így május környékén kezdünk el tárgyalni. Egyetértek egyébként általában azokkal, akik azt mondják, hogy kisebbrészt a szakmaiság, nagyobbrészt a vakszerencse az, ami alapján végrehajthatóak maradnak ezek a költségvetések. Önök nem tudják, hogyan fognak állni a nemzetközi pénzpiacok, mondjuk, a 2017-es év közepén, önök nem tudják azt, hogy hogyan fog állni, mondjuk, a magyar fizetőeszköz ára nemzetközi összehasonlításban, önök nem tudják, hogy mi fog történni a mi nyitott picike piacgazdaságunkat meghatározó nagy európai uniós vagy éppen még az Európai Unión kívüli országok gazdaságával is, mondjuk, 2017 közepén, végén. Azt értem, hogy a költségvetési rendeleti kormányzással maguknak széles teret nyitva majd megpróbálják ezt valahogyan egyenesbe húzni, de azért lássuk be, hogy ez az első negyedéves tényadatokkal a birtokunkban, zárszámadás előtt és nem utolsósorban a 2016-os költségvetés módosításával egy időben történik.
Na most, azt a fajta bázisszemléletet, amiről önök folyton beszélnek, már önmagában a mostani módosítás - bár nyilván ki tudják találni, hogy majd el fogja fogadni a parlament -, úgy gondolom, elég erősen támadja, illetve elég erősen aláássa ennek a hitelességét, hogy még a zárszámadás előtt, de legalábbis egy költségvetési módosítás kellős közepén tárgyaljuk a jövő évi költségvetést, méghozzá májusban.
Úgy gondolom, ez vezet ám oda, államtitkár urak, hogy mindig elmarad valahogy a felminősítés. Persze, most ebben benne van, és ebben látok én is, úgy gondolom, nem lehetőségeket, hanem a kormánynak egy olyan hibáját, hogy megmaradtak azok a strukturális hiányosságok, amelyeket akár az Európai Unió, akár egyébként a minősítő cégek a kormány kárára rónak fel, és ezért úgy elmaradnak a felminősítések, másfelől pedig a hitelesség marad el e mögött a dolog mögött. Hiszen ha ilyenkor, ilyen időben ennyire kevés adatból megpróbálnak költségvetést csinálni, és ezt valamiért fontosnak tartják, akkor az általában egyébként nem a hitelességet fogja erősíteni, hanem a hitelességet csökkenteni fogja.
Pozitívumként bármelyik szakértő elmondja - csak hogy akkor ilyet is mondjak, hogy ne érjen az a vád, ami az összes ellenzéki képviselőtársamat érte a tegnapi napon -, hogy önök tényleg be tudják tartani, hogy 3 százalék alatt van a hiány. De volt olyan, és nagyon sok olyan szakértő volt, aki megkérdezte, hogy: na de minek? Nincsen szakember az országban, hatalmas az elvándorlás az országból, nem jó élni ebben az országban, nem látnak perspektívát a fiataljaink. A gimnazistáinkat, akiket megkérdeznek, hogy mi az ő perspektívájuk, miben látják a saját jövőjüket, azt mondják, abban látják, hogy elmennek külföldre. Az én városomban, ahol én lakom, 78 százaléka mondta ezt a gimnazistáknak. Az a perspektíva, hogy elmegy jövőre, nincs szakember.
Önök meghirdettek lakásépítési, lakástámogatási, otthonteremtési programot. Eltekintek attól, hogy ez egy mutyi, ez egy ember két cégének jó, és zárójelben melléteszem, a költségvetés meg nem annyira tervezi, hogy ezeket az otthonteremtési közösségeket mennyivel fogja támogatni, tehát nem annyira tudjuk, hogy most ötezer ilyen csoporttal számol, ötvennel vagy ötszázezerrel. De kérem szépen, Magyarországon nemcsak azért nem fognak lakások épülni, mert az emberek nem tudják megvenni, hanem azért, mert a lakásépítéshez szükséges 21 szakma közül 17 hiányszakma Magyarországon. El lehet érni fiskális megszorításokkal, el lehet azt érni, hogy alacsony maradjon a hiány, de a kérdés az, hogy minek. Megmaradt-e az esélyteremtő oktatás? Megmaradt-e az elérhető és biztonságos egészségügy? Jó-e élni abban az országban, amelyikben a hiány alacsony? Még egyszer mondom, mindenki eddig ezt elismeri, hogy ez legalább sikerült önöknek, csak az árát ugyanúgy tessenek mellétenni. Én ezzel nem azt mondom, hogy a deficitet engedjük el. Én azt mondom, hogy mások legyenek a prioritások, fogok majd rá mondani példákat is.
A felminősítés nehéz lesz, és éppen ezért egyébként az európai uniós források lassulását nagyon nehéz lesz finanszírozni, úgy gondolom, az elkövetkezendő évben, és ha nehéz lesz, akkor azt úgy értem, hogy nem azt mondom, hogy nem fog sikerülni, hanem azt mondom, hogy nagyon drága lesz ezeket a dolgokat finanszírozni. Nagyjából 800 milliárd forint környékén tartunk ebben a gondolkodásban, körülbelül 800 milliárd forint lesz majd az, amit az EU-s források lassulása miatt hazai forrásból kell majd finanszírozni.
És hogy a világlátásbeli különbségre visszakanyarodjak, mi úgy gondoljuk, hogy a fogyasztási típusú adók csökkentése persze adott esetben helyes, de az helytelen, hogy önök nem számították ki, hogy a magasabb jövedelmi kategóriával rendelkezők mennyit fognak ezen spórolni. Nem néz ki jól a kommunikációban, lássuk be, csak erről van szó.
(8.20)
Önök kiszámították, hogy az alacsony jövedelmi kategóriájú emberek 15-20 ezer forintot spórolnak évente. Na de, akik magasabb fizetési kategóriában vannak, azt miért nem számították ki? - én úgy gondolom, hogy azzal adnának egyébként egy teljes képet erre. A jóléti kiadásokat miért csökkentik? Miért csökken nominálisan - egy pillanat és megkeresem - a családoknak a segítése, a normatíváknak a segítése, az özvegyi nyugdíj, miért csökken a nominális összege az árvaellátásnak? És lehetne még sorolni ezt. Ez az önök világképe, amivel szemben mi ugye, egy másik világképet, egy olyan világképet próbálunk felfesteni, ahol azt gondoljuk, hogy az államnak komoly dolga van abban, hogy az emberekről gondoskodjon, és ne csak az öngondoskodást helyezze előtérbe.
Még egy világképbéli különbség, és ezt minden egyes alkalommal elmondom, ahányszor költségvetésről van szó. A magyar olimpiai mozgalom ügye, a Magyar Olimpiai Bizottságnak az ügye átkozottul fontos ügy, úgy látom, önöknek is. Nagyon fontos ügy és egy fontos mozgalom. Egyszer nem lehetne, hogy az Országos Mentőszolgálat is kapjon annyi finanszírozást, amennyit a MOB? Ezt kérdésként tettem fel, államtitkár urak. Miért fontosabb? Én értem, hogy mind a kettő nagyon fontos. Én úgy gondolom, hogy ha az Országos Mentőszolgálatról beszélünk, az ott dolgozóknak a béréről, az ő eszközeikről, akik az életünket mentik meg, amikor nagy bajban vagyunk, akkor ő hogyan, ez a szervezet, az Országos Mentőszolgálat egy olimpiai bizottsággal szemben hogyan csúszhat le a második helyre, ez a világlátásbeli különbség. Ez az, amit, én úgy gondolom, hogy joggal rovunk fel. És most már nem mondom azt sem, hogy már az sem érdekel, hogy mit csinál a MOB 37 milliárd forinttal, mert érdekel, de hogy egyszer legyen már fordítva, hogy 37-et kap az Országos Mentőszolgálat és 32-t kap majd a Magyar Olimpiai Bizottság, már lassan ennyivel is beérnénk, ezek azok a világlátásbeli különbségek, tisztelt hölgyeim és uraim, amikre mi fel szeretnénk hívni a figyelmet.
Tegnap egy komoly vita volt az egészségügyről. Önök ígértek ott fűt-fát. Nagy baj volt tavaly az egészségüggyel; 60 milliárdból önök se tudtak kifizetni 110-et. Valójában strukturális átalakítás nélkül ez is egy kölcsön maradt volna, a mai napig tartoznak a nővéreknek egyébként a túlmunkának a kifizetésével, amiről most tudtam meg egyébként az új államtitkároktól, hogy mégis nyilvántartják, korábban nekünk több mint száz levélben leírták, hogy nem tartják nyilván azt, hogy a nővérek mennyi túlmunkára lettek kötelezve az elmúlt időszakban. Önök ígértek 167 milliárdot béremelésre az egészségügyben, ehhez képest reméljük, hogy mondjuk, az E-Alapnak a 71,4 milliárdos növekedése, az mondjuk, a bérre fog fókuszálódni. De hát, hogyha önök 167-et ígérnek és 71,4-et terveznek be, akkor önök nem akarnak megegyezni államtitkár urak, akkor önök ezt rájuk akarják erőszakolni, hogy ennyi van, és nincs több.
Nem megyek el a demagógiába, hogy a többiből majd lesz kisvasút, meg nem tudom én micsoda. De hát önök akkor nem akarnak megegyezni, ennyi az E-kasszának a növekménye, 71,4 milliárd forint, gondoljuk, hogy ez talán mindegyik majd bérre megy, persze ott is kérdés, hogy ez majd milyen struktúrával megy bérre. Önöknek ugye, nem sajátja az a gondolkodás, hogy az alacsony keresetűeket próbálják meg minél hamarabb szintre hozni, önök egész egyszerűen politikai megfontolásból sokkal aktívabbak azoknál, akiknek magasabb a jövedelme, már politikailag, az ő fizetésüket fogják megemelni, én pedig folyamatosan találkozom azokkal a mentőtisztekkel, mentőorvosokkal, mentősökkel, nővérekkel, akik a hónap végén egymástól kérnek pénzt ételre.
Hölgyek! Urak! Itt tart az önök országa, amiben 3 százalék alatt van a hiány. Nagyon szép, gyönyörű teljesítmény, aki itt maradt, az meg ételre kér kölcsön a másiktól. Tessenek világosan beszélni! A béremelésről mi az önök szándéka? Teljesen mást mondanak, és teljesen mást tükröz a költségvetés. Ki mennyit kap idén, és ki mennyit kap jövőre?
Lázár János bejelentette, hogy nagyjából-egészében megszűnik az OEP, tessenek abban is akkor világosan beszélni, hogy az Államkincstár el tudja-e látni ezeket a feladatokat. A gyógyszertámogatási rendszerek, a kórházaknak a nagyon bonyolult finanszírozási rendszerét a Kincstár el fogja tudni látni? Önök szerint az oktatásnak a finanszírozását se tudja ellátni, csak a KLIK tudja ellátni. És akkor adódik a kérdés, hogy mi szűnik még meg ebben az ágazatban, akár ebben az ágazatban is. Mi benyújtottunk ehhez költségvetési módosító javaslatokat. Mi megpróbáljuk betartani az önök ígéreteit, és hogyha 167 milliárd forintot kínáltak az egészségügyi dolgozóknak béremelésre, akkor mi betettük a költségvetésbe, kíváncsiak vagyunk, hogy önök támogatják-e. Az a 71,4 milliárd forint, kivetítve egyébként átlagosan arra a 120 ezer emberre, aki itt dolgozik az egészségügyben, az nagyjából bruttó 25 ezer forint. Erre nem lehet büszkének lenni, főleg a tekintetben, hogy tudjuk, hogy mekkora ott a bérszínvonal, erre nem büszkének kell lenni. Ezen pironkodni kell, urak!
Mi beállítottuk ezt a pénzt, kíváncsiak vagyunk, hogy sikerül-e önöknek megszavazni. Egy javaslatba mi ezt beállítottuk: intézményrekonstrukcióra, infrastrukturális fejlesztésre. Kérem, hogy támogassák a javaslatunkat, hátha akkor majd a betegeknek sem ceruzaelemet nem kell majd vinni a vérnyomásmérő-gépbe, és esetleg működni fognak majd azok az eszközök is, amelyek a kórházakban vannak; mert ez sajnos akkor is úgy van, hogy rosszul felszereltek a magyar kórházak, hogyha önök ezerszer mondják el, hogy jobban felszereltek a kórházak. Egy 290 milliárd forintos módosító javaslatot készítettünk elő az egészségügyben a költségvetésben, kérem szépen, hogy támogassák majd. Köszönöm szépen a figyelmüket.
