HISZÉKENY DEZSŐ
HISZÉKENY DEZSŐ
HISZÉKENY DEZSŐ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Fodor képviselőtársam hozzászólásában színjátéknak minősítette ezt a költségvetést, több más képviselőtársammal együtt, mi pedig szemfényvesztésnek tartjuk. Ezt a helyzetet nem erősíti az, amilyen módon elénk került a 2017. évi költségvetés.
Az egyik ilyen észrevételem az, hogy ez a május eleji időpont, amikor ezzel a kérdéssel foglalkozunk, némileg zavarossá teszi a helyzetet, hiszen még teljesítés sincs a 2016. évről, de már a 2017. évet tervezzük. Nyilvánvalóan ez olyan helyzetet eredményezhet később, jó néhány történet esetében, amely zavarossá teheti a 2017. évi költségvetést. Hiszen talán a napokban is benyújtanak még a 2016. évi költségvetéssel kapcsolatban módosító indítványokat, de eközben már a 2017. évvel kapcsolatban tervezünk.
A másik a költségvetés új szerkezetének a mibenléte. Ez az új szerkezet gyakorlatilag azt eredményezi, hogy rendkívül nehezen vethetők össze a 2016. évi és a 2017. évi tényszámok. Természetesen megoldja ezt az ember, de ez nem egy könnyű feladat, némi nyomozómunkát igényel, hogy ezt normális módon összevethetővé tegyük. Ugyanakkor ez lehetőséget teremthet arra, hogy ne ugyanazt ugyanazzal tudjuk összevetni. Ily módon ez a helyzet kicsit talán még zavarosabbá válik.
A mondanivalómat gyakorlatilag két szlogen köré csoportosítottam. Az egyik úgy hangzik, hogy mindenki léphet egyet előre. Bizonyára ez sokak számára ismerősen hangzik. A másik pedig, hogy Magyarország jobban teljesít. Azt gondolom, hogy ha ezek a szlogenek igazak, akkor a 2017. évi költségvetés tervezése kapcsán ez meg kell hogy jelenjen a költségvetésben.
Nézzünk néhány példát, hogy mennyire igaz ez! Mindenki léphet egyet előre? Igaz lehet ez Magyarországon a legelesettebbekre is? Azt gondolom, nem. Ha Magyarország legelesettebb, legszegényebb rétegei, szociálisan rászoruló rétegei esetében GDP-arányosan vizsgáljuk ezt, 2009-ben - tehát 2009-ben, a világgazdasági válság legkeményebb évében - ez a költségvetés 17,7 százalékát emésztette fel, ennyit fordítottak rá; 2017-ben 14 százalékát kívánják erre fordítani. 2009-hez képest nem sikerült előrelépni, nemhogy az elmúlt évhez képest. Tehát azt gondolom, hogy a társadalom legszélesebb, ugyanakkor legszegényebb rétegei számára a 2017. évi költségvetés tekintetében nem igaz ez a szlogen.
(12.00)
Különösen úgy nem igaz, ha megvizsgáljuk azt, hogy a társadalom különböző rétegei arányaiban mekkora részt képviselnek a társadalom egészéből. A legszegényebb rétegek arányaikat tekintve folyamatosan nőnek, ami azt jelenti, hogy Magyarország legszegényebb emberei számukat tekintve, az össztársadalom létszámához képest folyamatos növekedést mutatnak, ugyanakkor az előbb már láthattuk, hogy a rájuk fordított összeg folyamatosan csökken. Azt gondolom, hogy ez a lépésirány, amiről korábban beszéltem, nem igaz - ők valószínűleg egyet visszaléphetnek, ha nem többet. De megnézhetjük ugyanezt, ha az államháztartási kiadásokat nézzük, akkor 56,9-ről 54,8 százalékra csökken az erre a rétegre fordítandó összeg. De megnézhetjük azt is, hogy az elmúlt két esztendő alatt segélyezésre vajon mennyit fordított az ország - ők a legelesettebbek nyilvánvalóan, hiszen nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy ha már magukon nem tudnak segíteni, akkor valamilyen módon bárki is segíteni tudjon rajtuk; gondolom, ez az állam feladata lehetne. Sikerült átszervezni a segélyezési rendszert, az önkormányzatokat ellehetetlenített helyzetbe sikerült hozni az elmúlt időszakban, mindezek ellenére az elmúlt két évben 25 milliárd forintot vontak ki ebből a körből.
Nézzünk egy másik nagyon nagy réteget, őket úgy hívják, hogy nyugdíjasok - nagyon sokan vannak. Ők a mi szüleink. 0,9 százalék: ennyi a nyugdíjemelés 2017-ben várhatóan. Ugyanakkor több százezer olyan nyugdíjas van, aki a létminimum alatt él. Az önök megítélése szerint nekik sikerül egyet előrelépni? Mert ha nem, akkor ez a szlogen nem igaz, mert ők a társadalom egy igen jelentős részét teszik ki, és sajnos ez a 0,9 százalék nem elegendő ahhoz, hogy azt tudjuk mondani, hogy ez az igen jelentős réteg, a mi szüleink, egy lépést tudjanak előre tenni 2017-ben.
De nézhetünk egy másik réteget is. Hollik képviselőtársam most már több képviselő részéről idézett mondanivalója, ami a fiatalokra vonatkozott, az én megítélésem szerint - de ezzel, azt hiszem, nem vagyok egyedül - ilyen felszínes véleményt én még fiatalokról költségvetés kapcsán nem hallottam; azt hiszem, ezt erősítette Farkas képviselőtársam gyakorlatilag mintegy negyedórán keresztül elmondott szövegrésze.
Apaként és nagyapaként, huszon- és harmincéves fiatal gyermekeim vannak, tehát mindenképpen azt gondolom, hogy meg tudom ítélni az ő helyzetüket ezzel kapcsolatban. Mit látok én ezzel a fontos réteggel kapcsolatban, és megint abból a szempontból vizsgálva, hogy sikerül-e nekik egyet előrelépni? Én azt látom, hogy ez a réteg lépett egyet - nem előre; ki. Ki az országból. És senki nem foglalkozik velük e tekintetben.
Én azt látom, hogy e réteg egy jelentős része, több százezer magyar fiatal már máshol tervez. Nem itt tervezi leélni az életét Magyarországon. Hiába a „Gyere haza”, és még mondhatnám a más egyéb életszerűtlen programokat, azt látom, hogy 2017-ben is jó egynéhány ilyen programot terveznek, életszerűtlen programokat; nem fognak hazajönni. És ha Hollik képviselőtársam véleményére figyelünk egy kicsit, akkor azt látjuk, hogy gyakorlatilag nem történik más, mint homokba dugják a fejüket ebben a kérdéskörben.
A fiatalok ma Magyarországon nem érzik jól magukat, és élhetetlennek tartják az országot. Ebben az országban tanulni nem lehet, és vállalkozni sem lehet. És ezt nyilván nem én találom ki (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: De! - Dehogynem! - De, ezt te találod ki!), hiszen ezt ők fogalmazzák meg. Érdemes lenne figyelni a legújabb felmérésekre. De ha mondjuk, a vállalkozásokkal kapcsolatban vizsgáljuk ezt meg, akkor azt látjuk, hogy ezerszám szűnnek meg Magyarországon a kis- és középvállalkozások. Vajon mi lehet ennek az oka? Nyilvánvalóan nem az, hogy nagyon élhetőnek tartják ezt a környezetet itt Magyarországon.
De ha túllépünk ezen a kérdéskörön, hogy mindenki léphet egyet, láttuk, hogy merre, az én megítélésem szerint nem előre, hanem hátra vagy ki az országból, de ha megnézzük a másikat, hogy Magyarország jobban teljesít? Miben? És igazuk van, van olyan, amiben jobban teljesít: a 2017. évi költségvetésben magára az állam többet költ. Igen. Ha ezt úgy tekintjük, hogy jobban teljesít az ország, akkor ez igaz. Az állam 2017-ben saját magára többet kíván költeni, a saját vezetőire többet kíván költeni. Kik azok, akikre nem, vagy jobban teljesít-e ez az ország - nézzük meg!
A kis- és középvállalkozásokról néhány gondolatot szóltam. Nagyon fontos lenne, hogy ők itt jól érezzék magukat az országban, úgy érezzék, hogy itt érdemes vállalkozni, lehessen tervezni, és az életüket itt tudják elképzelni. Jó egynéhány hozzászólás elhangzott ezzel kapcsolatban; gyakorlatilag azt érzékelhettük ezekből, hogy nem érdemes vállalkozni, mert ott, ahol a közbeszerzések előre lejátszottak, mindig ugyanaz a haveri-baráti kör nyeri, nyilvánvalóan a kis- és középvállalkozások, amelyek nem kívánnak belépni valamelyik pártba, csak úgy önállóan szeretnének működni, nem érzik jól magukat, és eltávoznak innen.
A másik ilyen kérdéskör, hogy hol van, kerestem, mi az a kérdéskör vagy mi az a területe a társadalmi mozgásnak, ahol jobban teljesít az ország vagy a kormány. Megtaláltam, tényleg nem volt nehéz: ezek a presztízsberuházások. Erre van pénz. Erre tudunk költeni, számolatlanul. Gyors összeadással: 400 ezermillió forint jut erre. Ebben benne van a Várba költözés, mert ezek nagyon fontos kérdések, de ha ebbe egy kicsit belegondolnak, hogy ha én oszthatnám el ezt a pénzt, addig, amíg Magyarországon tízezerszám éheznek gyerekek, biztos, hogy arra kell a pénzt elkölteni, hogy Várba költözködjünk? És biztos, hogy stadionokra kell költenünk ezt a pénzt? Én közel 60 évesen is sportembernek tartom magam, és aktívan sportolok; engem felháborít az, hogy ezekre a súlyos százmilliárd forintokra, amit stadionépítésre fordítanak, azt mondják, hogy ezt sportra költik.
Bármelyik stadiont nézzék meg ma Magyarországon: az annyiban sport, hogy hetente egyszer 22 ember, ha hozzászámoljuk az 5 bírót, akkor 27 ember sportol 90 percen keresztül. És erre költenek el százmilliárdokat. Mert azt a létesítményt más nem használhatja, csak ők. Ezzel szemben konkrét példán keresztül tudom mondani, hogy Budapesten amatőrök, akik futballozni szeretnének, lassan nem tudnak pályához jutni, hogy sportoljanak. Az én megítélésem szerint ez nem azt mutatja, hogy ez az ország jobban teljesít.
Az én megítélésem szerint - úgy látom, az időm is elszállt egy kicsit (Közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban.) - ez a költségvetés a magyar társadalom többsége számára nem jelent előrelépést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Nagyon jó volt! Jó volt!)
