SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő adótörvényeknek először a benyújtási, technikai oldalára szeretnék reagálni. Mi úgy látjuk, hogy értelmes országokban túl azon, hogy nem tavasszal kezdik el tárgyalni a költségvetést, amikor még az adott év folyamatairól fogalmunk sincs, az adótörvényeket, a költségvetést és az azt megalapozó salátatörvényt hosszabb ideig, több körben, egymásra reflektálva tárgyalják, azért, hogy amit az egyiknél elfogadnak, beépülhessen a másikba.
Ma Magyarországon nem ez a helyzet. Hiába módosítunk az adótörvényeken, azok nem tudnak megjelenni a költségvetésben, sőt a költségvetésben az adóbevételek módosítása szabálytalan is az új Házszabály szerint. Ez abszurd! Két dolgot mindenképpen jelez: az egyik, hogy a költségvetés nem valós számokat fog tükrözni, míg a másik, hogy a döntések nem itt, az Országgyűlésben születnek, hiába vitatkozunk egyes törvényekről. A kormány már takargatni sem igyekszik, hogy csak - bocsánat ezért - gombnyomogató képviselők ülnek a kormánypárti padsorokban, hiszen nincs meg a lehetőség valódi módosítások eléréséhez.
Ami a törvény tartalmát illeti, először is, nézzük, mit állít a kormány. Az idei kommunikációs panel szerint ez az adócsökkentés költségvetése. 80 milliárd forinttal csökkenteni egy 17 300 milliárd főösszegű költségvetést nem adócsökkentés, ez még fél százalék sincs. Önök azt írták a törvénycsomag általános indoklásában, hogy egy nyugdíjas házaspárnál átlagosan 15-20 ezer forintot, a nagycsaládosoknál 30-35 ezer forintot, a kétgyermekeseknél pedig 80-85 ezer forintot hagyhat jövőre a tervezett áfacsökkentés és a személyijövedelemadókedvezmény növelése.
Számoljunk egy kicsit, tisztelt képviselőtársaim! Ez a mindennapokra lefordítva a következőket jelenti: egy nyugdíjas házaspárnál fejenként 600-800 forintot, de ha ehhez hozzáadjuk az átlagnyugdíjas nyugdíjának 1 százaléknál kevesebb emelését, akkor is számukra maximum 2 ezer forintot, egy nagycsaládnál, ha csak a gyerekeket számoljuk, akkor gyerekenként havonta 800-900 forintot, kétgyermekeseknél pedig havonta 2500 forintot jelent. Tudják önök, hogy ez mire elegendő? Havonta néhány kiló kenyeret és néhány liter tejet lehet belőle venni, és legfeljebb a kétgyermekesek esetében némi csokoládé is belefér, de gyerekcipő már biztos, hogy nem telik ki belőle. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez nem más, mint a szinte nullával egyenlő adócsökkentés a nélkülöző emberek, családok számára a legfontosabb alapvető élelmiszerek áfájánál, és picinyke emelés a torz gyermekkedvezménynél.
Miközben egy egyszerű családnak havi 1-2 ezer forinttal nőhet a jövedelme, egy állami vezetőnek milliókkal. De ők megérdemlik, mert az ő esetükben a gazdaság jól teljesít, legalábbis önök szerint, de amikor a kisjövedelműek béremelését kérjük önökön számon, akkor a gazdasági növekedésből ennyi telik. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a kormány többet fog költeni az adócsökkentés reklámozására, mint magára az adócsökkentésre.
A kormány úgy beszél az adócsökkentésről, hogy ma az állam a felét elviszi egy dolgozó teljes bérköltségének. Minden egy forint bér után egy forintot be kell fizetni az államkasszába. Az LMP ezzel szemben csökkentené a munkára rakódó terheket a többkulcsos adóval a munkából élők 90 százaléka számára.
A problémák egyik gyökerét az jelenti, hogy a kormány ragaszkodik a gazdagokat segítő, a szegényeket büntető egykulcsos adóhoz, amit az LMP azonnal többkulcsossá alakítana át, hogy az átlagbér szintjén keresők nettója végre növekedhessen, és az elosztás igazságosabb legyen. A minimálbér a mi szándékaink szerint adómentessé válna, és 0, 12, 24 százalékos kulcsokkal adóznának az egyes jövedelemsávok - minimálbérig 0 százalék, átlagbérig 12 százalék és afölött 24 százalék. A dolgozók ilyen módon történő béremelése azért is szükséges, mert ezzel több embert lehetne Magyarországon tartani, csökkenne a munkaerőhiány, nőne a foglalkoztatás. A béremelés ma a valódi beruházás. Ezért is tettünk ismét módosító indítványt az igazságos, többkulcsos adórendszer bevezetésére.
A konkrét intézkedésekről szólva először az alapvető élelmiszerek áráról kell beszélni. Mind a keveset keresők szempontjából, mind a gazdaság fehérítése szempontjából fontos, hogy azokat az alapvető szükségleti cikkeket ne terhelje magas adó, amelyek nélkül nem tudunk élni.
Az alapvető élelmiszerek a legtöbb országban és kimondottan európai országban kedvezményes körbe tartoznak. Magyarországon is régóta követeljük, nem csak mi az alacsonyabb áfaszintet. A kormány tett néhány bátortalan lépést ebbe az irányba, először a sertéshúsnál, hiszen a baráti oligarchák abban voltak érdekeltek most pedig a csirkehúsnál, a tojásnál és a nyers tejnél. Ez azonban messze nem elég. Az alapvető élelmiszerek sokkal bővebb körénél kellene csökkenteni, hogy érezhető legyen a valódi hatása. Az LMP csökkentené a friss zöldségek, gyümölcsök, kenyér, pékáru, friss és UHT-tej, liszt, rizs, nyershús-félék, étolaj, édesvízi halak áfáját is. Ez az egészséges táplálkozáson felül a hazai termékek fogyasztását is ösztönözné, a hazai kistermelőket is segítené, miközben fehéríti a piacot.
Ezen túl az LMP szerint szükség lenne még a tömegközlekedés, illetve az energiahatékonysági épületfelújítások áfájának csökkentésére is, mint ahogy azt a dolgozói szegénység elleni csomagunkban többször is megfogalmaztuk.
Ezen túl említést érdemel még a gyermekkedvezmény 5 ezer forintos emelése. Már a bevezetésnél hangsúlyoztuk, hogy a gyermekkedvezmény eloszlása rossz. A második gyermek után eleve magasabban kellett volna meghatározni a kedvezményt, már csak azért is, mert nem a harmadik, hanem a második gyermek megszületése a fő kérdés a családoknál. Az is igaz, hogy nem a családi adókedvezmény a legjobb eszköz ennek elősegítésére, sőt; de ha már erre az útra léptek, jobb volna, ha azt is legalább valamennyire szakszerűen csinálnák.
Érdekes változtatás, és ma erről többször hallottunk, a műemléki felújítások költségének levonhatósága a társasági adó alapjából.
(9.50)
Alapvetően támogatandó persze minden olyan kedvezmény, ami a műemlékek megóvását szolgálja, bár a műemlékvédelem intézményrendszerének végleges bezúzása nyilván kétségeket ébreszt aziránt, hogy a felújítás alá kerülő épületek műemlékek maradnak-e utána is. Mindenesetre érdekes egybeesés, hogy éppen akkor határoznak egy ilyen mértékű kedvezményről, amikor a miniszterelnök veje kastélyt vásárolt, és éppen készül felújítani. Bizonyára véletlen - mondják önök -, mint annyi más hasonló, magánérdekeket szolgáló törvény, amit az elmúlt hat évben gondolkodás nélkül megszavaztak, a trafiktörvénytől a reklámadón át az MNB adatainak titkosításáig. Ezen túl van még néhány pozitív, ám nem túl nagy volumenű változtatás, mint az éttermi étkezés és az internet áfájának csökkentése, a munkába járás kedvezményének kisebb növelése. Az online kasszák hatókörét is kiterjesztik - no nem a kaszinókra, ahol a legtöbbet lehetne fogni, hiszen ott közeliek viszik az üzletet.
Mindezek kirajzolnak egy igen szerény csomagot, ami alapján - mint említettem - olyan mértékű túlzás volna az adócsökkentés költségvetésének nevezni a 2017-est, hogy az már szinte nevetséges. Egy valódi adócsökkentés költségvetése minimum reagálna az elmúlt évek eltorzult adórendszerére, arra az elfogadhatatlan újraelosztásra, ami a Századvég kutatói szerint évi 500 milliárdot csoportosított a gazdagok felé, miközben az alsó hét jövedelmi tizedet 134 milliárdos elvonással sújtotta. A kieső bevételeket pedig mindenkit általánosan terhelő adókkal pótolná, azaz megint a szegények jártak rosszul.
Ami tehát nincs ezekben az adótörvényekben: könnyítés a létminimumon és az átlagbéren dolgozóknak, béremelés szja- és járulékcsökkentéssel, jelentős könnyítés a kisvállalkozásoknak. Az eredmény a korábbi negatív folyamatok erősödése, elszegényedés, elvándorlás, a vidék kiürülése, szakemberhiány, pangás. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)
