Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Türelmesen kivártam a soromat, hogy utoljára megpróbáljam visszarángatni a párhuzamos valóságából a kormánypárti képviselők többségét, és magát a kormányt is ezáltal.
Több felszólaló, aki egyébként elég gátlástalanul beszólogatott, többek között a Jobbiknak, már nincs a teremben, így úriemberhez nem lenne méltó, ha a hátuk mögött adnám vissza ezt a páros lábas becsúszást, ezért inkább a tények, számok talaján maradva igyekszem megvilágítani az önök számára azt, hogy az a pár tízezer forintos vélt kedvezmény, amit így el tetszenek képzelni, a másik oldalon hol és hogyan folyik el. Például a 27 százalékos áfával, ami a fogyasztói kosár 93-94 százalékára vonatkozóan fennmarad, egészen biztos, hogy többször annyi folyik el a családoktól, mint ami a kozmetikai jellegű kedvezmény által megmaradna, de a jövedéki adóból és majd a következő napirendi pontban tárgyalt, különböző módosításokból eredő, önök által már papírra vetett bevételi várakozásaikból is az következik, hogy csak a jövedéki adó és az üzemanyag adótartalmának és egyebeknek a tekintetében éves szinten több tízezer forintot a várakozásaik alapján elvesznek az érintett családoktól, legalább akkora összeget, mint amit most látszólag az adóelengedéseknek nevezett folyamat során ott hagynának.
Azt is látjuk, hogy ha az OECD, a Gazdasági Együttműködési És Fejlesztési Szervezet adatait, adatsorait vizsgáljuk, akkor egy viszonylag friss jelentés áll rendelkezésünkre, a 2014. évi befejezett éves adatokról, 2015-ről még kevesebb, legalábbis hiányos az adatsor. De azt itt is láthatjuk, hogy az utóbbi években hiába lett egykulcsos és viszonylag alacsony a magyar személyi jövedelemadó, tehát kb. 1 százalékponttal alacsonyabb az érintett vizsgált átlagnál, a munkavállalók adóterhelését tekintve nemhogy éllovasok vagyunk, de vannak olyan adótípusok, ahol az összes vizsgált OECD-tagország közül az elsők, van olyan, amiben a harmadikak és van olyan, amiben a negyedikek vagyunk, de hát egészen elképesztő, kiugró eredményeket produkál - idézőjelben - ez a kormány.
A családok, egyébként a kétgyermekes a családok vagy éppen az egyedülállók adóterhelését illetően is, ha vizsgáljuk az átlagosnak tekintett családot - bár még egyszer mondom, vitát kellene arról folytatnunk, hogy egy kétkeresős, kétgyermekes család mennyire lehet átlagos, egyáltalán nem az sajnos, jobb lenne, ha minél több gyermek születhetne a családokban, és erre lenne lehetőség, de a vizsgálatból azt látjuk -, a családok megadóztatása tekintetében az OECD első harmadában helyezkedünk el 34,6 százalékkal, tehát egy brutális adóterheléssel, ami az egyedülállók 49 százalékos adóterheihez viszonyítva tűnik csak alacsonynak. De összességében ilyen demográfiai adatok mellett, amikor Magyarországon 1,3-as, 1,4-es termékenységi ráta mellett rengeteg sajnos az egyedülálló ember, és rengeteg a csonka család, elmondhatjuk, hogy nem lehet csak a családi adókedvezmények rendszeréről beszélni. Ha az egész nemzetgazdaságot érintjük, akkor látnunk kell azt, hogy bizony nem az az általános állapot, hogy 3-4 gyermekes családokban élnek a legtöbben - sajnos.
Az általános forgalmi adó tekintetében ugyanakkor igen elképesztő a helyzet: az összes szomszédos ország bátrabb önöknél ezen a téren, még az átmenetileg rosszabb költségvetési helyzetben lévők is. De ami valóban kiugró, és már itt szóba került nagyon helyesen, az a nettó minimálbér és annak adóterhelése. Hiszen vizsgáljuk a tényszámokat, mondjuk, 2010-től, az önök első, ebben az időszakban vett kormányra kerülésétől, tehát a korábbi kormányok adatait nem számolva, de mondjuk, a második és harmadik Orbán-kormány tekintetében azt látjuk, hogy 2010-hez képest a nettó minimálbér 2015-re - egy lezárt év, ahonnan még adatok állnak rendelkezésre - 14,2 százalékkal emelkedett. Tehát nem lehet elvitatni, hogy a nettó minimálbér, még egyszer mondom, ezen ötéves időszakban több mint 14 százalékkal emelkedett, csakhogy ezzel képest a minimálbért sújtó adóelvonás mértéke 93,3 százalékkal nőtt az érintett időszakban, tehát az önök regnálása alatt, 2010 és 2015 között a nettó minimálbér, még egyszer mondom, 14,2 százalékkal emelkedett, a minimálbért sújtó adóelvonás mértéke pedig 93,3 százalékkal. Tehát egészen brutális az az - idézőjeles - eredmény, amit önök fel tudnak mutatni ebben a társadalmi szegmensben. Itt a legnehezebb sorban élőkről beszélünk, akik dolgoznak, próbálnak talpon maradni, önök pedig szó szerint szénné adóztatják őket. Ezek után arról beszélni, hogy ez az adócsökkentések költségvetése, és az adócsomag is erről szól, legalábbis visszás.
Azt látjuk, hogy 2010-ben a minimálbér összege kicsit több mint 60 ezer forint volt, amelyet kicsit több mint 34 ezer forintnyi elvonás sújtott. 2015-re majdnem 69 ezer forintra emelkedett ugyan a minimálbér, az adóelvonás azonban szintén majdnem 69 ezer forintra emelkedett, tehát brutális növekménynek, drámai növekménynek lehetünk szemtanúi, ahelyett, hogy hallgattak volna ránk, és egy termelést támogató adórendszeren keresztül a valódi áruféleségeket és valódi értékeket előállító iparra, mezőgazdaságra és a húzóágazatnak számító, potenciálisan annak számító turizmusba kellett volna összpontosítani azokat az adókedvezményeket, amelyek révén a pótlólagos adóbevételek felturbózhatók lettek volna, és az egész nemzetgazdaság egy pörgésen keresztül jól járt volna, több jutott volna szociális transzferekre is.
Csakhogy telnek az évek, és az a helyzet, hogy miközben önök itt pár tízezer forintosnak vélt kozmetikai jellegű módosításokat fényeznek egy párhuzamos valóságban, egyrészt a másik zsebből kiveszik ezt, mondjuk, jövedéki adó tekintetében, mondjuk, a világrekorder áfaszint fenntartásával, addig elmondhatjuk azt is, hogy még a gazdasági növekedésbe vetett álmaik is szertefoszlani látszanak. Éppen ha egyébként a május 13-ai sajtót vesszük górcső alá, tehát a mai sajtójelentéseket, akkor azt látjuk, hogy a magyar bruttó hazai össztermék idén január és március között csak és mindösszesen 0,9 százalékkal növekedett. Még a minisztériumi várakozásaik is 1,7 százalékról szóltak emlékeim szerint, de 2 százalék fölötti várakozások is megjelentek erre a negyedévre. Ennek a 2 százalék fölötti várakozásnak tehát a felét sem sikerült produkálniuk.
Egészen elképesztő volt a miniszter úr indoklása, pedig Varga Mihály ért ehhez a szakmához, azt jelentsük ki, tökéletesen átlátja ennek a folyamatait, és vélhetően nagyon jól tudja, hogy az, amit ma nyilatkozott erről, egy elképesztően pontos, egy tűpontos látlelet arra vonatkozóan, hogy mennyire nem képesek önök egy önálló nemzetgazdaságot a saját lábain megerősíteni. Hiszen a miniszter úr is azt nyilatkozta, hogy visszaesett a külföldi autógyártó cégek teljesítménye, és lassult az EU-s pénzek, az EU-s források lehívása és kipörgetése. Tehát két olyan, kívülről begyűrűző folyamatrendszerről beszélt, amivel szemben az önök kormányának semmiféle korszerű, XXI. századi válasza nincs. Tehát ott tartunk, hogy az önök által fényezett nemzetgazdaság, amit önök építettek át az utóbbi évek során, tulajdonképpen külföldi autógyártók teljesítményén múlik, ahol a magyar beszerelő sok esetben csak - idézőjeles - inassorban sínylődik, hiszen még a mérnökök tekintetében és a beszállítói hányad tekintetében is van olyan szegmens, ahol 5 százalék alatti a magyar hányad; egészen elképesztően rossz és szégyellnivaló adat ez az önök számára.
A másik kérdés pedig az EU-források esete: itt pontosan saját magukat cáfolták meg, hiszen tegnap és tegnapelőtt a költségvetési vita során részletesen előadták, hogy ezermilliárdos nagyságrend fölötti az a beruházási tömeg ebben a költségvetési tervezetben, ahol nem EU-s pénzből, hanem saját forrásból kívánnak ilyen vagy olyan beruházásokat foganatosítani, mégis a gazdasági növekedés elmarad, most már 1 százalék alatti, tehát 0,9 százalékról beszélünk az érintett negyedévben. Elképzelhető ugyanis, hogy értelmes infrastrukturális beruházásokkal kellene foglalkozniuk, és nem olyanokkal, amelyekkel egyébként az EU-s forrásokból is foglalkoztak, tehát mondjuk, díszkőburkolat-cserével meg olyan történésekkel, amelyekből tartós munkahely nagyon nehezen jön létre.
Én nem akarom az örökké felhozott stadionépítéseket újra és újra bántani, hiszen megtették, megteszik ezt nagyon sokan, de látszik, hogy ha csak a Várba költözés tételét nézzük, amire azért, lássuk be őszintén, akkora nagy szükség most nem lenne, ennek a töredékét kívánják most egy adócsomagban látszólagos kedvezményként megjeleníteni, miközben értelmes beruházásokra, például egy állami hátterű otthonteremtési és bérlakásépítési programra nem fordítanak pénzt, el sem gondolkodnak egy ilyenen.
(11.50)
A CSOK és a NOK tekintetében, tehát az állami otthonteremtési program igazából kiegészítőnek tekinthető lábai tekintetében egy PR-kampányt folytatnak. Visszajött közben az a képviselő is, aki itt cukikampányról beszélt; egy kevésbé cuki megszólalásra szeretném most felé jelezni, hogy egyszerűen katasztrofális volt, amit itt előadott, hiszen ha megvizsgáljuk ezen otthonteremtési láb részleteit, akkor itt mit látunk. A NOK-nak nevezett állami pilótajátékról ugye már beszéltünk. Fogyasztói csoportokat 2014-ben ez a kormány helyesen betiltott, legalábbis alapításukat a jövőre vonatkozóan, erre most tetszettek alapítani egyet, egy olyan kiírással, ahol még a törvényi előírások között is szerepel feltételként, hogy olyan társaságot keresnek közvetítő gyanánt, aki a fogyasztói csoportokról szóló adatközlési kötelezettségének ennyi és annyi időn keresztül eleget tett, tehát egészen elképesztő, ráadásul ugye olyan emberek tudják a teljes ígért kedvezménytömeget igénybe venni, akik legalább 70-80 ezer forintot havi szinten be tudnak ide csorgatni. Hagyjuk azt, hogy a garanciális szabályok hiányoznak, tehát ha bedől egy ilyen fogyasztói csoport vagy az önök állami pilótajátéka, akkor nem tudni, hogy hogyan számolnak el, hogyan szerzik vissza a pénzüket az emberek, de azzal hitegetni Magyarország polgárait, hogy ez bizony egy otthonteremtési program komoly lába, ez egész egyszerűen nevetséges.
A CSOK tekintetében pedig ugye eddig azt látjuk, hogy az érdeklődők száma bár meglenne, a szerződést kötők száma jóval elmarad a várakozástól, és az osztatlan közös tulajdonnal bíró polgárok számára, akik igényeltek, sok esetben kiutalták ezeket az összegeket, amit most vissza akar követelni a bank, mert önök még arra sem voltak képesek, hogy átgondolt módon kodifikálják ezt a törvényt, és olyan keretszabályokat állapítsanak meg, amelyek biztosítják a magyar polgárok fogyasztóvédelmi jellegű biztonságát, tehát tömeges bedőlésektől lehet most tartani. Aki osztatlan közös tulajdonnal megkapta a CSOK-ra vonatkozó kedvezményt, lehet, hogy elveszti azt, lehet, hogy már ennek tudatában aláírt szerződései okán áll be olyan negatív változás az életében, amire a családja is rámehet. Ennek a felelősségét önöknek kell vállalniuk, de nem nagyon látjuk a felelősségvállalás hajlamát önökön ez ügyben, és azt látjuk, hogy amíg egy bérlakásépítési programmal nem állnak elő, addig XXI. századi, mai, napi problémákra képtelenek reagálni. Tehát szeretném, ha a képviselő úr, államtitkár úr, bárki reagálna arra, mi a véleményük, mondjuk, a budapesti albérletárakról, azután, hogy képviselő úrék egy évig nem szíveskedtek eljönni a civilek által szervezett otthonteremtési találkozókra. Amikor a CSOK módosítását bejelentették, végre eljöttek, tehát ezt a javukra írom, onnantól kezdve ott voltak, és az élére álltak ennek. Nagyon helyes, hogy ezt legalább többéves fáziskéséssel megtették.
De nagyon is érdekelne az, hogy hogyan kívánnak önök beavatkozni a tekintetben, hogy Budapesten az albérletárak egy átlagos 60 négyzetméteres lakás esetén a legtöbb esetben 100 ezer forint fölé mentek plusz rezsi, tehát egy magyar fiatal átlagfizetéséből mindezt, talán megegyezhetünk abban, hogy nem lehet kigazdálkodni.
A folyamatnak több összetevője van. Egyik eredője ugyanakkor az, hogy a különböző sharing economyhoz tartozó szállásmegosztó és egyéb rendszerek több mint 4 ezer ingatlant tulajdonképpen kivettek a budapesti albérletpiacról, egy olyan kínálati szűkösséghez járulva ezzel hozzá, aminek a feloldása nélkül nem lehet ezeket az albérleti árakat visszaszuszakolni a normális szintre. Az egyik megoldás ugye azért lenne a bérlakásépítési program, mert itt a kínálati szűkösséget tudnánk csillapítani, enyhíteni.
De tengerentúli, amerikai nagyvárosokban összesen 2 ezer ingatlan hasonló módon történő kivétele az ingatlanpiacról is árrobbanást okozott az albérletpiacon, hogyan várták akkor azt, hogy Magyarországon dupla ennyinek a kivétele majd nem okoz továbbgyűrűző válságot? És egészen elképesztő, hogy a kormánynak nincs erre válasza. Tehát szeretném, ha a képviselő úr, államtitkár úr megnyilvánulna a tekintetben, hogy ha itt van egy önök előtt zajló gazdaságpolitikai folyamat, egy olyan folyamatrendszer, ami nincs szabályozva, és ennyire negatív hullámokat ver Magyarországon, hogyan gondolják azt, hogy nem avatkoznak be. Tehát úgy gondolják, hogy majd magától megoldódik? Vagy majd a CSOK-on keresztül a szerencsésebbek, a felsőbb társadalmi csoportok tagjai felvesznek kedvezményeket, és akkor ettől majd magától több ingatlan fog épülni? Tehát 42-43 ezer ingatlannak kéne tető alá kerülnie évente ahhoz, hogy legalább százévente megforduljon az ingatlanállomány és kicserélődjön, ehhez képest 8-9 ezres tényszámokat tudunk.
Értjük néha, hogy mi az önök teljesen hibás filozófiája: a szerencsésebb csoportokat kedvezményezni, az ő helyzetüket megkönnyíteni, és az ő magasabb fogyasztásuk talán majd húzza maga után a nemzetgazdaság bizonyos szegmenseit, de tökéletesen kiderült, hogy ez valóra válthatatlan, és ez nem vált be az utóbbi években. Itt is azt látjuk, hogy igen, szükség van az új építésű ingatlanokra, igen nagy szükség, viszont a társadalmi csoportok több mint 70 százaléka nem képes új építésű ingatlanban gondolkodni, tehát párhuzamosan számukra is kedvezményeket kell biztosítani, nemcsak pár százezreseket, mint ahogy a CSOK másik ága ugyanennyi használt lakás vásárlása esetén néminemű kozmetikai jellegű kedvezményt biztosít, hanem az egész kedvezménytömeget ki kellene terjeszteni használt ingatlanra, felújításra, akár új albetét nélküli bővítésre is. Energetikai korszerűsítésre országos programjuk, amely átfogó lenne, és minden érintett tárgykört érintene, egész egyszerűen nincsen, pedig még uniós forrás is rendelkezésre állna, hogyha ennek utánanyúltak volna. Az a helyzet, hogy önök ma is elmondták itt többször, hogy szeretnék, ha minél több magyar ember saját tulajdonú ingatlanba költözhetne. Ezt én is nagyon szeretném, de nem a vágyálmok korát éljük.
Nagyon sokan ezt nem engedhetik meg maguknak, mert mondjuk, nem olyan szerencsések, hogy 180 forinton végtörleszthettek, nem olyan szerencsések, hogy ez a kormányzati kettős mérce őket a kedvezményezettek közé lökte volna, egész egyszerűen a magyar emberek jó része ezt nem engedheti meg magának, hogy mondjuk, egy lakóparki lakást újonnan megvásároljon, de szeretne élni, szeretne a családjával normális élettérben gyermeket vállalni, szeretne hozzájárulni ennek az országnak a sikeréhez, és nincs életlehetőség a számára. Tehát azt látjuk, hogy egész egyszerűen nem állja meg a helyét ez a kormányzati indokolás, hogy csak az új ingatlan és minél több ember számára. Miért? Mi az oka ennek, hogy önök abban gondolkodnak, hogy minél több új építésű lakás legyen minél több ember kezében? Ez így nagyon jó, csak a társadalom többségére egyszerűen nem vonatkozik, és nem nyújt számára életlehetőségeket.
Tehát mi az oka annak, hogy önök rögeszmésen kitartanak ezen indokolás mellett, amikor a való élet azt bizonyítja, hogy ez értelmetlen ebben a formában? Egész egyszerűen értelmetlen az alsó középosztályhoz tartozó társadalmi csoportok számára célként azt megjelölni, hogy önálló ingatlantulajdonnal rendelkezzenek egy olyan kedvezménytömeg mentén, mondjuk, a 10+10-re gondolok, amit az tud leginkább igénybe venni, akinek már van egy építési telke, van rövid idő alatt megmozdítható több milliós családi tartaléka.
Mi lesz azokkal, akiknek nincs? Tehát egyszerűen tarthatatlan az önök indokolása. Magyarázzák el nekünk, miért tartanak ki amellett, hogy mindenkinek saját tulajdonú ingatlanja legyen, mert ez egy nagyon szép vágyálom, de mi lesz azokkal, akik mondjuk, bérlakást szeretnének, szeretnének kibérelni 40-50 ezer forint plusz rezsiért Budapesten egy 66-70 négyzetméteres lakást, ott szeretnének gyermeket vállalni, mert látják azt, hogy nem fér bele jelenleg az életükbe egy új építésű lakás megvásárlása a leendő kopaszi- gáti lakóparkban.
Gondoljanak már azokra az emberekre, akik a társadalom döntő többségét teszik ki, és a beteges rögeszméikből pedig mozduljanak ki, ami csak a felső középosztálytól felfelé képes kedvezni, mert tönkreteszik vele ezt az országot! Köszönöm, hogy meghallgattak.
