DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Érdekes helyzet állt elő, mert a törvényjavaslatot, amelynek a vitája folyik, úgy hívják, hogy a 2017. évi központi költségvetés megalapozásáról szóló törvényjavaslat. Ehhez képest itt több olyan pont van, ami viszonylag bonyolult logikai bakugrásokkal hozható összefüggésbe a 2017-es állami költségvetéssel, mert hogyha egyes magánköltségvetésekre gondolunk, akkor az összefüggés már talán érthetőbb is.
Úgyhogy a négy kérdés közül, amivel foglalkozni szeretnék, az első természetesen folytatása itt az előbbi vitának, hogy a költségvetési megalapozó salátába ágyazva próbálják meg véglegesen homályba burkolni az állami, önkormányzati cégek működését. És igen, hogy ennek mi köze van a központi költségvetéshez, ez nehezen érthető. Itt jegyzem meg, hogy miután az Alkotmánybíróságnak - igaz, még ’11 előtt - volt egy döntése, amiben kereteket szabott a saláta-jogalkotásnak, felvethető komolyabb jogbiztonsági probléma akkor, amikor kifejezetten a költségvetés megalapozására nyújt be a kormány egy törvényjavaslatot, és ott olyan területekkel is foglalkozik, amelyek semmiféle összefüggésben nem állnak a költségvetés megalapozásával.
De rátérve a lényegre, úgy tűnik, hogy önök úgy viselkednek, hogy amikor kidobják önöket az ajtón, akkor visszamásznak az ablakon, vagy fordítva, mert az Alkotmánybíróság áprilisi döntése eléggé világos volt és fekete-fehér.
Azóta egyetlenegy dolog történt, hogy az Alkotmánybíróság létszáma lecsökkent 11 főre, és gondolhatják, hogy ez már önöknek egy kedvezőbb számarány. Az a módosítás, amit idetettek a Ház elé, ez nyilvánvalóan a közpénzeket, a közvagyont illetően, amennyiben állami cégekről, önkormányzati cégekről van szó, az átláthatóságnak a végleges felszámolásával jár. Merthogy lássunk tisztán: az információszabadság-törvény, egyezően a korábban hatályban volt Ptk. 81. § (3) bekezdésével, kezelte, egy nagyon finom, háromlépcsős rendszerrel kezelte azt a helyzetet, hogy ha egy köztulajdonban lévő cég egyébként egy piacon versenyez is, akkor hogyan lehet egyensúlyba hozni a versenyhelyzethez fűződő üzleti érdeket és egyébként pedig az átláthatósághoz, az információszabadsághoz fűződő közérdeket.
Ráadásul az elmúlt negyedszázadban - hiszen legalább negyedszázados, korábban még a polgári törvénykönyvben elhelyezett szabályról beszélünk -, ahogy korábban képviselőtársaim is erre utaltak, kialakult a bíróságoknak egy nagyon pontos gyakorlata arra, hogy hogyan alkalmazzák ezt a mérlegelést. Ennek volt példája az általam már idézett eset, amikor a Magyar Posta Zrt. vonatkozásában pert indítottak, illetve közérdekű adatot kértek a hírlap-előfizetési üzletág különböző értékesítési számaival összefüggésben, és a Magyar Posta Zrt. a hatályos jogszabályok alapján megnyerte ezt a pert. Tehát nem igaz az az állítás, hogy a hatályos joganyag egyébként a piacon versenyző, de köztulajdonban álló cégeknek a méltányolható üzleti érdekeit ne mérlegelné.
Csakhogy az van, hogy szemben a hatályos szabályozással - ami jegyzem meg: 25 éve van a magyar jogrendben -, önök egy olyan javaslatot tettek ide, hogy ha és amennyiben egy köztulajdonban álló cég bármiféle, akár közvetett érdeksérelmet valószínűsít, akkor gyakorlatilag a pert le lehet zárni, és pernyertesként ki lehet hirdetni a köztulajdonban álló céget, hiszen ebben az esetben fennforog a közérdeksérelem, nincs itt semmi látnivaló.
Ráadásul külön kedvezményezik az energiaszektorban garázdálkodó állami cégeket. Vajon miért? Erre valahogyan államtitkár úrtól sem kaptunk választ. Talán nem arról van szó véletlenül, hogy a miniszterelnök szűkebb köréhez tartozó Garancsi Istvánnak, illetve az ő érdekeltségébe tartozó MET-nek kívánnak megint valamilyen kedvezményt adni, amiről nem szeretnék, hogy a nyilvánosság értesüljön?
Mit jelent a jogszabálytervezetben a külügyi érdekre való hivatkozás az energiacégeknél? Ez roppant érdekes. Mit kívánnak eltitkolni? Milyen piszkos üzletre készülnek az oroszokkal? Mi itt a külügyi érdek?
Három ponton is ennek a szabályozásnak az alkotmányellenessége felvethető.
Az egyik, amiről már az imént szóltam, hogy a jegybanktörvénymódosítás kapcsán áprilisban a hatályos Alaptörvény alapján meghozott alkotmánybírósági döntés világos: korlátozható az információszabadság üzleti érdekre hivatkozva, egészen addig, amíg valóban olyan súlyos üzleti érdek van, amit a hatályos szabályozás alapján kellő mérlegeléssel mérlegre tesz a bíróság. Ezért önmagában nem kellene hozzányúlni a hatályos szabályozáshoz. Minden, ami visszalépés a hatályos szabályozásból, az az áprilisi alkotmánybírósági döntés alapján is alaptörvényellenes.
Ráadásul a helyzet úgy áll, hogy az információszabadság szempontjából tulajdonképpen 2011-ben önök még kedvezőbb helyzetet is teremtettek, mint a korábbi alkotmány. Merthogy az Alaptörvény nem pusztán deklarálja az információszabadsághoz fűződő jogot vagy a sajtószabadsághoz, a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jogot, hanem nagyon szépen kimunkáltan rendelkezik arról, hogy egyébként a közpénz, a közvagyon sorsa áttekinthető kell hogy legyen.
Tehát úgy látszik, hogy még lendületben voltak 2011-ben, hogy hogyan osszák a korábbi kormányt a korrupt politikája miatt, és sietségükben elfeledkeztek arról, hogy itt az Alaptörvényt éppen betonba készülnek önteni, és a fagyi visszanyalhat. Hát, most ez történik, mert hogyha a 38. cikket, a 39. cikket összevetjük a VI. cikk (2) bekezdésével, akkor az a helyzet, hogy a jelenlegi Alaptörvény bizony az információszabadságot az állami cégek esetében még jobban védi, mint a korábbi Alkotmány. Ez a helyzet.
A következő alaptörvényellenes és jogbiztonságot sértő történet pedig ott kezdődik, hogy önök itt a megalapozó salátában módosítani kívánnak egy törvényt, de ugyancsak a köztulajdonban álló cégek működésére másik két törvény is vonatkozik: az állami vagyonról szóló törvény, illetve a nemzeti vagyonról szóló törvény.
Mind a 2007. évi CVI. törvény 5. §-a, mind pedig a 2011. évi CXCVI. törvény, tehát a nemzeti vagyonról szóló törvény vonatkozó rendelkezései legalábbis furcsa zavarba kerülnek a most módosítani kívánt törvénnyel. Egész egyszerűen arról van szó, hogy ha az információszabadság-törvény mellé hozzátesszük az állami vagyonról, illetve a nemzeti vagyonról szóló törvényt, akkor egyszerűen az, amit most megalkotni kívánunk, nem lesz értelmezhető. Szintén egy 20 éves alkotmánybírósági gyakorlat, hogy amennyiben a törvények között olyan ellentmondás áll fenn, ami egyébként alapvető jog érvényesítését akadályozza, az önmagában egy alkotmányellenes jogbiztonság-sérelmet jelent.
De menjünk tovább, tudniillik, az információszabadság-törvény - ami egyébként az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdése alapján az információszabadság érvényesítésére szolgáló, tehát alaptörvényi felhatalmazás alapján kiadott törvény - nem azt mondja, hogy ha copy paste-tel ebből a törvényből átmásolják azokat a bűvszavakat, hogy üzleti, pénzügyi, nemzetbiztonsági vagy külügyi érdek, akkor szabad a gazda, mindent el lehet függönyözni, és holnaptól mindent hazavihetnek a fideszesek. Nem ezt mondja az információszabadság-törvény. Az információszabadság-törvény vonatkozó passzusa a)-tól, ha jól emlékszem, h)-ig fölsorolja azokat az érdekeket, amelyekre hivatkozással egy szektorális törvény, külön törvény bizonyos közérdekű adatoknak a megismerhetőségét korlátozhatja. Korlátozhatja, tehát nem kizárja, tehát ez nem azt jelenti, hogy akkor innentől kezdve semmit soha nem lehet megismerni; másrészt, hogy annak a törvénynek akkor ezt szabályoznia kell.
(16.20)
A legutóbbi jegybanktörvénymódosítás is pontosan azért alaptörvényellenes, mert azt csinálták - miután a köztársasági elnök észrevételezte, hogy itt gikszer van, kiküldte Alkotmánybírósághoz egy alkotmányossági vétóval -, hogy átvették azt a bűvkifejezést, hogy központi, pénzügyi és devizapolitikai érdek, hiszen jé, ez szerepel az információszabadság-törvényben mint korlátozó érdek, és úgy gondolták, hogy ez innentől kezdve el van rendezve. Hát, nem így van.
Ha a jegybanktörvénymódosítást veszem alapul, a történet úgy néz ki, hogy a jegybanknak, mondjuk, a tulajdonában, érdekeltségében áll a bankjegynyomda, készséggel elhiszem, hogy a bankjegynyomda tevékenységében vannak olyan elemek, ahol bizony fönnforoghat olyan központi pénzügyi, devizapolitikai érdek, amire hivatkozással korlátozni kell a nyilvánosságot, én ezt elhiszem, de ezt akkor tetszettek volna leírni a törvénybe. Tehát nem elég azt leírni, hogy központi pénzügyi, devizapolitikai érdek, le kellett volna írni, hogy például a bankjegynyomtatással összefüggésben ilyen és ilyen szempontból ilyen és ilyen adatok nem megismerhetőek. Ez egy korrekt szabályozás lenne. Nem ezt tették ott sem, és nem ezt teszik most sem.
Nem elég ideírni azt, hogy üzleti, külügyi, központi pénzügyi érdek. Legalább vették volna a fáradságot, Aradszki úr, hogy leírják, külügyi érdek például az, hogy az oroszokkal milyen pluszmegállapodásokat kötünk az atompaktum után. Ez tiszta, ha úgy tetszik, bizonyos szempontból ez egy alkotmányos megoldás lenne. De odakanyarintani azt, hogy külügyi érdek? Hát, a papír mindent elbír. Hogy az Alkotmánybíróság elbír-e mindent, ha esetleg nem csonkán működik, az már persze egy külön kérdés.
Végezetül egy szintén komoly alkotmányossági kifogás adódik a törvényjavaslattal kapcsolatban és abban az összefüggésben is, hogy milyen alapon kivételeznek az energiaszektorral. Ha az állam részt vesz piaci mozgásokban - én ennek egyáltalán nem vagyok ellenfele -, fenntart különböző vállalatokat, akkor milyen alapon lehet kiemelni egy alapjog érvényesítése tekintetében mint még nyomósabb érdek, ha egy állami cég az energiapiacon motorozik? Miért különb az energiaszektor, mint mondjuk, a posta, távközlés? Miért különb, mint mondjuk, a hulladékszállítás? Mert most az a helyzet, hogy az Alkotmánybíróságnak ’92 óta van egy töretlen gyakorlata, töretlen, mert az elmúlt hat évben sem törték meg, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés minden olyan jogalkotási technika, ami egy homogén csoporton belül indokolatlan megkülönböztetést tesz. És a homogén csoport fogalma nemcsak természetes személyekre, állampolgárokra vonatkozik, hanem gazdálkodó szervezetekre is.
Tehát ennek a jogszabályi megoldásnak az alkotmányellenessége azért is fennáll, mert egész egyszerűen semmi nem indokolja azt, hogy az állami cégek között vagy egész pontosan az állami részvétellel is működő piacok között ilyen típusú megkülönböztetést tegyenek. Miért védi jobban titok az állam szerepvállalását az energiaszektorban, mint más szektorokban?
Hangsúlyozom még egyszer, hogy ha ön a MOL-t akarja védeni, akkor fölhívom, Aradszki államtitkár úr, a szíves figyelmét arra, hogy a polgári törvénykönyv és a polgári törvénykönyv nyomában a hatályos, önök által megalkotott információszabadság-törvény egyébként a MOL-nak vagy más, egyébként tipikusan piacon is versenyző, állami szerepvállalással is működő cégnek a jogos üzleti érdekeit jelenleg is védi. Még egyszer hangsúlyoznám, pert is nyert a Magyar Posta egy éven belül akkor, amikor valakik - azt gondolom, teljesen mindegy, hogy ki, pontosan azért alapjog egy alapjog, hogy nem kell indokolnom, ha élni akarok vele - kíváncsiak voltak a hírlap-előfizetési adataikra.
Tehát lassan mondom, hogy megértse: törvény most is védi a piacon versenyző állami cégek vagy köztulajdonban is álló cégeknek a jogos piaci érdekeit. Amit önök itt most csinálnak, az ennél több. Ha közvetetten valaki hivatkozik arra, hogy esetleg valami sérelmem lehet a nyilvánosságból, akkor már ki van zárva az átláthatóság. És erre azért még egy dolgot hadd mondjak: ha egy állami, illetve köztulajdonban álló cégnek a szerződéses partnereiről van szó, azt gondolom, hogy ha valaki egy jogállamban egy köztulajdonban álló céggel szerződik, valamilyen állami, önkormányzati megrendelésre igényt tart, akkor az üzleti mérlegelésbe az is beletartozik, hogy ezek az üzleti adatok, ezek a piaci információk, ezek a szerződések bizony nyilvánosságra kerülhetnek. Meg kell fontolni, hogy valaki az állammal, önkormányzattal kíván-e üzleti kapcsolatra lépni.
Csak Magyarországon jelenleg nem az a helyzet, és egyáltalán az elmúlt 25 évben nem az volt a helyzet, hogy különböző vállalkozások ott tördelték volna a kezüket, hogy mégsem annyira biztos, hogy szeretnék önkormányzattal, állammal üzletelni, mert jaj, mi lesz, nyilvánosságra kerülnek ilyen-olyan információk. Magyarországon éppen ellentétes a helyzet.
Ma, az elmúlt években igazi gazdasági sikerek nem voltak Magyarországon. Tessék megnézni a beruházási ráta alakulását, ha lecsupaszítjuk a fejlesztési források és az összeszerelő üzemek hatásaitól. Ma, akik nagy pénzt szakítanak ebben az országban, azért szakítanak nagy pénzt, mert önökkel üzletelnek, például a kormányzati kommunikációval kapnak megrendeléseket, vagy bemennek az államilag befolyásolt energiabizniszbe. Nem valami hatalmas teljesítmény az, amiért egyesek hirtelen felkerülnek a top 100-as listára. Valaki gázszerelőből hirtelen milliárdos lesz.
Nem nagy szellemi teljesítmény, nem nagy innováció van mögötte, hanem az, hogy valakik közel vannak a kondérhoz, és üzletelni akarnak az állammal, üzletelni akarnak önkormányzatokkal. Jegyzem meg, hogy ennek nagyon keserves böjtje lesz. Nem pusztán a választási eredményre gondolok. Azért lesz keserves böjtje, mert büntetlenül nem lehet úgy egy gazdaságot irányítani sokáig, hogy büszkélkedik is a kormány gyakorlatilag azzal, hogy nem valós teljesítmény van egyes gazdasági sikerek mögött, hanem a kegygazdálkodás folytán lesznek valakik milliárdosok. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen országból gyakorlatilag kipusztul az innováció, és a hazai tulajdonú, valóban versenyezni és valamilyen teljesítményt felmutatni kívánó vállalkozások szintjén a beruházások meg fognak szűnni, ha nem szűntek még meg. Ennek az lesz a böjtje, hogy egész egyszerűen egy hosszú távú fenntartható fejlődésnek a forrásait önök szépen lassan, de biztosan elzárják.
Éppen ezért azt gondolom, hogy az a módosítás, ami véglegesen elfüggönyzi az állami és önkormányzati tulajdonú cégeknek a vagyonmozgását, pénzmozgását, egyrészt csak 2018-ig lesz hatályban, másrészt pedig ne legyen kétség, 2018 után bizony mögé lesz nézve ennek a függönynek, rossz magyarsággal szólva. Meg fogja nézni egy új kormány azt, hogy a most elhúzásra kerülő függöny mögött önök mit műveltek, és ennek meglesznek a törvényes következményei. Nem lehet ezzel büntetlenül játszani. Szerintem sokkal tisztább lenne kiállni a pulpitusra és elmondani azt, hogy pontosan mely szereplők érdekeiről van szó.
Tisztelt Országgyűlés! Van itt más is, ami kevéssé van összefüggésben a költségvetés megalapozásával, nevezetesen: a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó törvénynek ez az egyetlen betűs módosítása, amiről Szél Bernadett képviselőtársam is beszélt.
(16.30)
És az is nyilvánvaló, hogy azoknak a bejegyzett élettársaknak - és itt nemcsak az LMBT emberekről van szó, hanem ha még nem is nagy számban, de különnemű párok is folyamodtak ehhez a jogintézményhez az elmúlt években -, akik bíztak a törvény szavában, szereztek jogokat, ezeknek a pároknak, ezeknek a polgártársainknak az az apró módosítás, ami úgy szól, hogy az „e törvény” helyett ezentúl az „a törvény”-t kell alkalmazni, legalábbis elbizonytalanítja a helyzetét, az öröklési jogot, egyáltalán a vagyoni jogi helyzetét. Arról van szó, hogy az általános és utalós szabály lehetővé teszi, hogy ahol a jogrendszer a házastársaknak jogokat biztosít vagy rájuk kötelezettségeket ró, automatikusan vonatkozzanak ezek a bejegyzett élettársakra is, nyilván a bejegyzett élettársi törvényben meghatározott szűk kivétellel.
Itt akarom elmondani, hogy ha a motiváció a módosítás mögött a CSOK-ra vonatkozik, vagy az első házasok szja-kedvezményére vonatkozik, akkor sokkal tisztább, becsületesebb dolog lett volna úgy hozzányúlni ehhez a törvényhez, hogy kifejezetten megmondják, hogy mit gondolnak, mert én azt gondolom, hogy ebben talán még valamiféle megállapodásra is lehetne jutni. De nem ezt tették, hanem a költségvetési salátába elrejtett módosítás lehetővé teszi, hogy innentől kezdve bármely törvény eltérően kezelje a bejegyzett élettársakat, és innentől kezdve ennek az utalós szabálynak az alkalmazását teljesen ellehetetlenítik.
Itt két esetről van szó: az egyik a „ha törvény eltérően nem rendelkezik”, a másik a „ha törvény a rendelkezés alkalmazását nem zárja ki”. A „ha a törvény eltérően nem rendelkezik” fordulat megváltoztatása ráadásul egész egyszerűen a jogalkalmazói önkénynek szolgáltatja ki a bejegyzett élettársakat, értem itt az LMBT embereket is, az azonos nemű párokat, illetve azokat is, akik különnemű párokként, élettársakként folyamodtak 2009-et követően ehhez a jogintézményhez.
Tisztességtelen, sunyi ez a változtatás, sokkal egyenesebb lett volna, hogy ha a CSOK-ra, illetve az szja-kedvezményre gondolnak, akkor erre tekintettel, a kormány családpolitikai céljaira hivatkozva kifejezetten ezt vezetik át a bejegyzett élettársi törvényen.
Azt gondolom, sokkal egyenesebb lenne a nyílt beszéd, és nem az, hogy sunyi, megbélyegző utalgatásokkal és különböző lózungokkal folyamatosan sakkban tartani embereket, sakkban tartani párokat, akik egész egyszerűen nem tettek mást, mint a törvény szavában bízva alakították ki az életüket, és innentől kezdve majd ügyvédek hadával kell árgus szemmel figyelni, hogy különböző törvénymódosítások hogyan teszik teljesen jogfosztottá őket.
Tisztelt Országgyűlés! Még két dologról szeretnék szólni, amelyeket már érintett egyébként Szél Bernadett képviselőtársam is. Az egyik az alternatív iskolák, az alternatív pedagógia helyzete. Én értem Palkovics államtitkár úr hivatkozását, hogy komoly probléma, ha nem konstruktívak a felek az egyeztetésnél, viszont azzal együtt, hogy ebben akár még igazsága is lehet, továbbra is az érdemi válaszra várunk mi is, képviselők meg az érintettek is.
Egyrészt a 117. § kifejezetten csak a többletszolgáltatást ismeri el, tehát amennyiben egész egyszerűen alternatív pedagógiai programot alkalmaznak, és nem ismeri el a hatalom el ezt többletszolgáltatásnak, akkor gyakorlatilag be lehet zárni ezt az alternatív pedagógiai intézményt. Szóval, a 117. § (9) bekezdése egész egyszerűen elbizonytalanítja ezeket az alapítványokat, ezeket a magániskolákat. Ezzel kapcsolatban, hogy ennek a szabályozásnak mi a célja - itt vagyunk a megalapozó saláta vitájában -, célszerű lenne itt tiszta vizet önteni a pohárba, adott esetben a minisztériumnak kezdeményeznie egy módosítást, amivel egyértelműbbé teszi azt, hogy valóban nem az alternatív pedagógiai, a Waldorf-iskolák ellehetetlenítése a kormány célja.
A másik eset pedig az óvodákra vonatkozik, ahol nyolc óránál rövidebb nyitvatartási időnél nem lehet igényelni a költségvetési támogatást. Megint csak arról van szó, hogy a magánóvodákat, az alternatív pedagógiai módszerekkel dolgozó óvodákat ezzel tökéletesen ellehetetlenítik. Még egyszer azt kérem, hogy ha nem ez a cél, akkor itt a parlament előtt, függetlenül attól, hogy itt kinek milyen egyéb sértődései voltak korábban az egyeztetések vagy az elmaradt egyeztetések során, itt a parlament előtt tessék világossá tenni, hogy mi a szándék, és amennyiben nem cél, és én nagyon remélem, hogy nem cél az alternatív pedagógiai módszerrel dolgozó óvodák ellehetetlenítése, akkor egy pontosító módosítással az előterjesztő éljen.
És végül, de egyáltalán nem utolsósorban van még egy furmányos javaslat, amely szintén annyiban kétségtelenül a költségvetéssel hozható összefüggésbe, hogy Andy G. Vajna költségvetését kellőképpen megtámasztja; ez a Filmalapra vonatkozó módosítás a költségvetési salátában. Hatósági jogkörökkel ruházzák fel a Filmalapot, ez egészen példátlan! Sok eszement ötlet volt már ebben a Házban az elmúlt 25 évben, de hogy a Filmalapot felruházni úgy hatósági jogkörrel, ahogy az Orbán-kormány létrehozta a Nemzeti Filmirodát, amely az NMHH felügyelete alatt dolgozik hatósági jogkörrel! Úgy látszik, ez nem elég, mert Andy G. Vajnának, a legbátrabb magyarnak, külön jogosítványokat, hatósági jogosítványokat kell adni, tehát innentől kezdve, ha Budapesten vagy bárhol az országban valaki forgatni akar, akkor Andy G. Vajnához kell folyamodni, ha jól értjük ezt a javaslatot.
De ez még mind nem elég, mert a filmes-szakember-képzéssel is foglalkoznak, ami megint csak nehezen értelmezhető úgy, mint az állami költségvetés megalapozását szolgáló javaslat. Ez is közvetve ugyan, de az Andy G. Vajna költségvetésének megalapozását szolgáló javaslat, hiszen miféle, nem is azt kérdezem, hogy szakmai ok, hanem miféle jó ízlés az, amelyik gyakorlatilag egyetlen hollywoodi producernek rendeli alá a teljes magyar filmgyártást?
Tehát most már nemcsak a Filmalapról van szó, hanem a hatósági jogosítványok, tehát a magyarországi forgatások helyszíneivel kapcsolatos hatósági jogosítványok is ott vannak, és gyakorlatilag neki lesz rendelkezési joga a filmesszakember-képzés területén is. És ezek után önök még kiteszik a „Nemzeti” jelzőt a Filmalap meg a Filmiroda mellé? Tényleg ezt a cinizmust is el tudják adni a saját választóiknak?!
Érdemes lenne arra is végre választ kapni, hogy miért van az, hogy önök folyamatosan olyan embert stafírungoznak ki, olyan embert ruháznak fel most már hatósági jogosítványokkal is, aki gyakorlatilag egy offshore cégháló tetején ücsörög, tehát önök a jogalkotásukkal elősegítik azt, hogy Magyarországról offshore csatornákon keresztül még nagyobb sebességgel áramoljon ki a jövedelem.
De ha már Andy G. Vajnáról esik szó, nem lehet elmenni szó nélkül a tegnapi nap nagy eseménye mellett. Nyilván véletlen, hogy egy nappal azután, hogy kartellben vétkesnek találta Andy G. Vajna érdekeltségét a Gazdasági Versenyhivatal, Lázár János rájött arra, hogy mégiscsak még tovább kell módosítani a közbeszerzési törvényt, azt a közbeszerzési törvényt, amely csak az önök regnálása alatt már a második Magyarországon, és mióta október 1-jén hatályba lépett, ez most már a második módosítás.
Miről szólt az első módosítás? Az első módosítás arról szólt, hogy a fideszes korifeusok családtagjai bizony hadd vehessenek részt, a miniszterelnök, illetve a miniszterek és különböző fideszes hatalmasságok családtagjai mégis hadd vehessenek már részt közbeszerzésekben. A Törvényalkotási bizottságban ezt azzal védte meg Tuzson Bence, hogy ha benne maradna ez az összeférhetetlenségi szabály, akkor ellehetetlenülne a közbeszerzések piaca. Hát, az a kérdés, hogy mit gondolunk a közbeszerzések piacáról. Ha önök a közbeszerzést csak úgy tudják elképzelni, hogy a rokonok meg a haverok versenyeznek egymással, akkor ez bizony el fogja lehetetleníteni.
Most a második csapás úgy néz ki, hogy nagyon helyesen az őszi törvényben benne volt az, hogy nem vehet részt közbeszerzésben olyan - és ezzel az ellenzék is egyetértett -, akit meghatározott időn belül kartellezés miatt a Gazdasági Versenyhivatal elkapott. Most egy nappal a GVH döntése után megérkezik ez a nyilván kizárólag szakmai alapokon álló törvényjavaslat, hogy innentől kezdve ez egy fakultatív kizáró ok: ha van a kedve a hatalomnak, akkor engedi versenyeztetni, ha valaki, hogy úgy mondjam, jó kartelles, a mi kartellesünk, az versenyezhet, ott lehet a közbeszerzések piacán, ha valaki rossz kartelles, nem a mi emberünk, azt meg kizárjuk a közbeszerzések piacáról.
Ez nem más, mint az egész magyar nemzetgazdaság elrablása. Erről szól ez a történet is, és a költségvetést megalapozó saláta is valójában sok tekintetben nem a központi költségvetés megalapozását szolgálja, hanem egyes oligarchák, egyes fideszes családok költségvetésének megalapozását, és éppen ezért fogjuk ezt elutasítani.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
