TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megkezdeném a szakmai hozzászólásomat, Aradszki államtitkár úrnak csak egy megjegyzést szeretnék tenni, hogy a Magyar Szocialista Pártban legalább van elnökjelölti kampány és van elnökjelölt-választási lehetőség, nem úgy, mint az önök pártjában, a Fideszben, ahol 26 éve ugyanaz a pártelnök (Dr. Aradszki András: Ez se igaz!) és nincsen lehetőség arra, hogy más megmérkőzzön. Tehát én azt gondolom, hogy mindenképpen fontos, mert nem gondolom, hogy egy ilyen törvénynél ezt fel kellene hozni, hogy Harangozó Tamás éppen miért ment el vagy hol van, vagy mit csinál. Én is megkérdezhetném azt, hogy a tegnapi, tegnapelőtti költségvetési vitánál Farkas Flórián miért nem volt itt, a miniszterelnöki megbízottjuk (Dr. Schiffer András nevet.) vagy éppen az országgyűlési képviselőik, mert azt gondolom, vannak olyan kérdések, amelyek érintik a magyarországi roma lakosságot is abban a költségvetésben, amit tegnap tárgyaltunk. Tehát én azt gondolom, hogy nem kellene oda-vissza ilyen magas labdákat feldobni.
A szakmai részéhez pedig: nagyon szívesen hallgattam Ritter Imre szószóló urat, aki nagyon eklatánsan felvázolta a mai helyzetet, és rámutatott néhány olyan hiányosságra, aknára - ő így nevezte -, amelyek fontosak a kormány részéről, hogy odafigyeljenek rá, mert azt gondolom, hogy nem veszik komolyan azt a problémát, amivel a nemzetiségek Magyarországon ma bírnak.
Én a romákról szeretnék néhány szót mondani, mert a Szakképzési Alap hozzájárulása változni fog. Én most kezdek rájönni, hogy miért is van, hogy a Szakképzési Alap hozzájárulása változni fog. Azért, mert készül egy szakképzési törvény is, és azt látom, hogy ez a kettő sehol nincsen szinkronban, mert a szakképzési iskoláknak járó forrásokat, költségeiket próbálják meg valamilyen szinten kezelni. Én kérdezném államtitkár urat, hogy rosszul érzem-e azt, hogy a szakképzés újra amortizálódni fog, és azt látom, hogy a szakközépiskolákat próbálják meg dotálni azokkal a forrásokkal, amit ebből az alapból megpróbálnak majd valamilyen szinten működési költségként átadni. Remélem, hogy nem lesz igazam, mert ha a szakképzést újra hátrányba sorolják, akkor nagyon nagy probléma lesz Magyarországon, mert azok a szakmunkások, akik egyébként ma már nincsenek jelen, azok a következő időszakban sem fognak megjelenni a versenypiaci szakmákban és a versenypiacon nem tudnak részt venni. Ezért tehát én azt gondolom, hogy itt mindenképpen fontos láttatni, hogy nem arról van csak szó, hogy a szakközépiskoláknak adnak egy olyan forrást, amely az ő működésüket szolgálja, viszont a szakképzést nem tudják elindítani.
Szó volt arról, hogy egyeztetés volt az országos önkormányzatokkal, ezen belül az Országos Roma Önkormányzattal. Ez nem nyugtatta meg a magyarországi cigányokat, higgye el, hogyha ezt hallották, amit ön mondott. Azért se, mert tegnap, aki figyelte Hadházy Ákos sajtótájékoztatóját, ott bejelentette, hogy 5 milliárd forintból 100 millió forint jutott el azoknak a roma gyerekeknek, a felzárkóztatási források, akiknek az oktatásban meg kellett volna kapni ezt a forrást. Tehát én azt gondolom, hogy ha ők tesznek javaslatot arra, hogy milyen pénzek hova kerüljenek, akkor nem nyugtatják meg a magyarországi cigányokat.
Ezért tehát fontos lenne odafigyelni arra, amit Ritter Imre mondott, hogy a nemzetiségi bizottságon mindenképpen keresztül kellene menni annak a költségvetésnek, amely a nemzetiségeket érinti. Jómagam is elég sok módosítót beadtam, én remélem, hogy nem az Országos Roma Önkormányzat fogja majd elbírálni, hogy abból melyik valósul meg, hanem majd a nemzetiségi bizottság fogja talán megkapni és elmondani a véleményét, hogy hogy látja, például abban a részében, ahol mintatanodát hoznánk létre Budapesten és több megyei jogú városban, annak érdekében, hogy a hátrányos helyzetűek oktatását előre lehessen mozdítani. Ebből adódóan, én azt gondolom, hogy nagyon fontos tevékenység.
Önök azt mondták, és azt látjuk az anyagban, Dunai Mónika, amit elmondott, és azt gondolom, nagyon fontos, az óvodai részénél egyet kell hogy értsek, hogy az óvodai fejlesztő munka az látszik is, és azt gondolom, hogy el is lehet azt mondani, hogy minden dicséret azért, mert hároméves kortól a gyerekeknek már részt kell venniük az óvodai ellátásban. Viszont szeretném ennél a törvénycsomagnál is azt a véleményemet elmondani, amely az elmúlt napokban is megjelent a részemről, hogy a prevencióra nem fektetnek kellő hangsúlyt sem a költségvetési törvényben, se a megalapozó törvényben, mert innentől kezdve, ha azt mondjuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknek szükségük van pluszpedagógiai módszerekre, én ezzel egyetértek, csak hol van a megelőzés. 550-600 cigánytelep van Magyarországon, 110 ezer roma él ezeken a telepeken, és akik ott élnek, azoknak nem csak az kell, az is fontos egyébként, hogy halmozottan hátrányos helyzetűek oktatásával valamilyen kiegészítőt kapjanak, de az ottani életformák megváltoztatásához hogy van önöknél, hogy látják strukturálisan a lakhatás kérdésében, a foglalkoztatás kérdésében, az egészségügy kérdésében és az oktatás kérdésében, hogy onnan ki tudják-e hozni azokat a gyerekeket, akik jelen pillanatban ott vannak.
(16.00)
Mert ebben a programban viszont én nem látom, hogy kellőképpen ki tudnának jönni, még akkor is, hogyha egyébként megint üdvözlöm azt, hogy 6500 forintra emelkedett a gyermekeknek az ellátására szolgáló keret, egy főre jutó keretösszeg, ami fontos, de még egyszer mondom: nem fogja elérni azokat a gyerekeket, akikről én beszélek. Ezért tehát nagyon fontosnak tartanám azt, hogy ezzel a komplex programmal foglalkozzanak, annál is inkább, mert 2011-ben önök elfogadták, az önök kormánya elfogadta a nemzeti romastratégiát, amely négy pillérből áll, ebből a négy pillérből a költségvetésben és a megalapozó törvényekben sem látjuk azt, hogy valamilyen szinten szinkronhelyzet alakulna ki. Én tehát hiszem és vallom azt, hogy ha nem strukturálisan gondolkodnak a költségvetésben és a megalapozó törvényekben, akkor nem tudják végrehajtani a vállalt feladatukat; eddig sem tudták egyébként, de azt látom, hogy a 2017. évben még jobban nem fogják tudni teljesíteni azokat a vállalásokat, amelyeket például az oktatásban vagy éppen a foglalkoztatásban, vagy a lakhatásban előrevetítettek.
Itt volt szó egymillió munkahelyről, az egymillió munkahely, most már látjuk azt, hogy egyetlenegy területen fog érvényesülni, az pedig a közfoglalkoztatás területe, ami nem rossz egyébként, hozzá szeretném tenni, de azt gondolom, hogy azok, akik a közfoglalkoztatottak létszámában vannak, a statisztikák kozmetikázására kegyetlen jók, viszont ez nem jó arra, hogy a kijutási lehetőséget, onnan a kivezető utat hogy találják meg.
Ezért tehát fontosnak tartanám - újra egy gondolattal visszatérve a Szakképzési Alapra - a Szakképzési Alapot úgy kezelni és olyan pénzügyi forrásokat hozzárendelni, amiből lehet látni azt, hogy akár az alapszakképzés, akár a felnőttszakképzés el tud indulni, mert egyébként amit mondtam, hogy azoknak, akik egyébként rászorultak arra, hogy valamilyen szakmát kapjanak, és a közfoglalkoztatásból ki tudjanak kerülni, abból a csapdából, amiben benne vannak, ez egyetlenegy módon lehetséges: hogyha szakmához juttatja az állam ezeket az embereket, és ezek többnyire halmozottan hátrányos helyzetű családokból érkező személyek, legyenek ezek romák vagy éppen szegények, de egyetlenegy dolog biztos, hogy ebben a kérdésben önöknek van dolguk, és van mit tenniük.
A szakképzéshez még egyetlenegy dolgot. Említettem azt, hogy én ebben azt látom, hogy az érettségit adó intézményeknek a működési forrását kívánják erősíteni, nem pedig a szakképzést. Azért is gondolom ezt, mert önök megszüntették a regionális átképző központokat, a foglalkoztatási, szakképzési központokat, amelyek egyébként jól működtek, még az önök idejében is jól működtek, meg abszolút lehetett mérni azt, hogy hány szakmunkásképző van, hány szakmunkástanuló van, és mennyi ebből a felnőtt, és mennyi ebből a fiatal tanuló. Utána volt a Türr István kutató és szakképző intézet, amely szintén megszűnt, átalakult, most már az állam teljes struktúrájában átvette. Ezek alapján azt lehet mondani, hogy kapkodnak a szakképzésben, és átláthatatlan az a munka, amit végeznek. Újra felteszem tehát a kérdést, hogy a szakképzés csak a pénzügyi hozzájárulás fejlesztésével, átgondolásával vagy éppen a szakképzési törvény szinkronba helyezésével történik-e, mert az a félelmem, hogy nem.
Még egyszer szeretném aláhúzni, hogy arra tessenek nagyon figyelni, amit Ritter Imre szószóló úr elmondott, hogy az egyeztetési folyamatokat fontos betartani, mert én azt látom, és azt érzékeltem egyébként az elmúlt időszakban, amit Józsa István képviselőtársam is mondott, hogy megpróbáljuk a már létező törvényeket kisebb együttműködési rendszerekbe helyezni, hogy beszéljünk róla, viszont a cselekvés nincsen meg mögötte.
Ezért tehát én megfordítanám: hogyha van egy törvény, annak akkor cselekvési programot kell kialakítani, mint ahogy egyébként vannak is, és a cselekvési programot pedig végre kell hajtani, és ahhoz pénzügyi forrásokat kell hozzárendelni. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és a nemzetiségi szószólók soraiban.)
