DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a dramaturgiai sorrendet kicsit feladva ne személy szerint menjek végig az elhangzottakon, hanem azoknak a problémáknak, amelyeknél egymásfél-két, tehát a főváros esetében hosszú évek óta polemizálva a mai javaslatig jutottunk, néhány főbb elemét kiemeljem.
Az egyik: én teljesen egyetértek minden megszólalóval, hogy az úgy nagyon jó lenne, ha mindenkinek igaza lenne. Jól járna az utas, adót fizetne a taxis, kedd délelőtt is lenne megfelelő számú utas, és szilveszter hajnalban, amikor hóvihar van, lenne megfelelő számú taxi. Csak hát a világ nem így működik. Valamelyik képviselőtársam említett számokat. A mi nyilvántartásaink szerint Magyarországon több mint 10 ezer taxist tartanak nyilván, és Budapesten 6 ezer körül van a számuk. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudomásul kell venni, hogy az átlagos magyar piac nem tart el több mint 10 ezer darab személyfuvaros vállalkozót. Az nyilvánvaló, hogy a rendszerváltás után mint az egyik legnépszerűbb vállalkozási lehetőségként ma is megjelenő 10 ezer taxis és ugyanennyi család biztos megélhetést, az utas pedig egy megbízható, kiszámítható, gyors, olcsó szolgáltatást igényel. Úgy gondolom, hogy ebben mindnyájan egyetértünk.
Ugyanakkor kérem, hogy bizonyos illúziókkal számoljunk le. Az egyik: olyan, hogy taxisok, nincsenek. Mostanában rendszeresen találkozom a képviselőikkel, egy-egy megbeszélésre 16-18 szervezetet hívunk meg, és mindig vannak néhányan, akik megsértődnek azért, mert őket nem hívtuk meg. Ez azért van, mert van olyan taxis szakszervezet, amelyik a közeli hetekben, egy-két hónapja alakult, még postacímük sem volt, és azt se tudtuk, hogy vannak. Aztán bejelentkeztek, vannak, egyébként nem tudjuk, hogy hány taxist képviselnek.
(17.30)
Az egyik, hogy nyilvánvalóan - és ebben a kormány messze egyetért az elhangzott véleményekkel, jöjjön az bárkitől, egyetért azzal - egy olyan szabályozást kell teremteni, amelyben ezen érdekek szimbiózisa létrejön, ami egy ilyen áldott állapot. Csak hát a mai magyar valóságban ezt egy bizonyos szabályozási úton igyekszünk megközelíteni.
Ugyanez vonatkozik az adózásra is. Az adózásnál, tájékoztatásul mondom, hogy a taxisok nagy része ma is katázik, tehát az az átalányadózási rendszer, amit képviselőtársam ajánlott, a gyakorlatban ma is megvalósul. Ugye, havi 50 ezer forintért gyakorlatilag átalányt adózik a taxisok jelentős része.
Tisztelt frakciótársamnak mondom, hogy a magyar taxis cégek egy része elérte ezt az innovációt. Ma Budapesten tudomásom szerint a legtöbb taxist organizáló cég, nem mondom a nevét, mert ez nem a reklám helye, az Uberrel egyenértékű okostelefonos applikációval rendelkezik. Azt, hogy ennek miért nem csinálnak nagyobb hírverést, nem tudom. Én magam is felhánytorgattam nekik. Megvannak, nálamnál hozzáértőbb emberek, kollégák megnézték, és azt mondták, hogy lényegében az Uber ilyetén applikációs rendszerével egyenértékű rendszer működik Budapesten, letölthető, mindenki használhatja.
A másik vagy a harmadik, vagy sokadik ilyen általános megjegyzésem, hogy az Ubernek, ezt itt egy páran elmondták azért, nem Magyarországon és Budapesten van konfliktusa, hanem gyakorlatilag mindenütt a világon, ahol megjelent. Különböző eszközöket használnak, nyilván részben romantikus földrajzi helyeket mondtak a kollégáim, amik jó messze vannak, elég nehezen ellenőrizhetők. Ugyanakkor az észt példát többen is elmondták, kérem, ne felejtsék el, hogy azért lényegesen kisebb ország, mint Magyarország, földrajzilag is kisebb, és az ott működő taxisok is kevesebben vannak.
A következő az, hogy a konfliktus tulajdonképpen nem a magyarországi valamilyen szervezett formához tartozó taxisok és az Uber között van, hanem döntően azok között, akik hetente most megjelennek az utcán, és egzisztenciájukat féltve demonstrálnak. Ezek éppen azok a taxisok, akik egyénileg vagy kis csoportokban az itt valamelyik képviselőtársam által is kritikusan említett taxis csoporthoz tartoznak. Nyilvánvaló, hogy az ő egzisztenciájukat érintette és érinti legközelebbről az Uber megjelenése.
Azt az illúziót is szeretném eloszlatni, hogy az Uber egy, hogy mondjam, vasárnapi iskolán nevelkedett áldozati bárány; nem az. Az Uberrel például a NAV folyamatosan kereste az elmúlt hónapokban az egyeztetés és megállapodás lehetőségét, miután a NAV-ellenőrök bankkártyáját az Uber lenyelte. Ezért a NAV kereste az említett hollandiai, valóban így van, nem egy, hanem két céget is, hogy találkozzunk. Elzárkóztak, nem adtak adatokat, a levelekre nem válaszoltak.
Képviselő asszony említette, hogy személyszállító engedéllyel rendelkeznek. Épp ez a baj. A személyszállítási engedélyt három évvel ezelőtt a személyszállítási törvény nem az illegális taxizásra találta ki. Annak a magyar gyakorlatnak adott jogi keretet, amely nagy kulturális rendezvények vagy szállodák esetében lehetővé teszi, hogy egy háttérszerződéssel rendelkező személyfuvarozó kizárólag a háttérszerződés keretei között, tehát például egy adott szálloda logójával az oldalán megjelenjen a repülőtéren, vagy egy-egy nagy rendezvény szervezőivel kötött megállapodás alapján erre a kulturális rendezvényre vagy valamilyen nagyobb nyári bulira be-, illetve kiszállítsa az utasokat.
Az Uber ezt pontosan tudja, és valóban kiváltatta ezeket a személyszállítási engedélyeket a vele partneri viszonyban álló magyar gépkocsivezetőkkel, de a személyszállítási engedély nem taxira szól. Azt mi közzétettük, hogyan lehet Magyarországon taxizni, annak milyen személyi és tárgyi feltételei vannak. Azt én készséggel megengedem, mert magam is egyetértek vele, lehet, hogy ezek a szabályok, lévén, hogy a XXI. században felgyorsult a világ, ma már túl bonyolultak, lehet, hogy túlszabályozott. Ugyanezt mondom a fix árra is. A fix árat egyébként a taxisok kezdeményezésére 3-4 évvel ezelőtt vezették be. Azt kifejezetten a fővárosi taxisok kérték. Nem biztos, hogy ma már ez jól alkalmazható. Lehet, hogy éppen az általuk olyannyira áhított piaci átláthatóságot és a valós piaci lehetőségeket segítené, ha ez megszűnne.
Az is biztos, hogy esetenként túlszabályozottnak tűnik, de kérem a képviselőtársaimat, hogy amikor lelkes hangon beszélnek a XXI. század nyújtotta szép új világ lehetőségeiről, akkor gondoljanak arra is, hogy egy közlekedési balesetben valaki egy életre megrokkanhat, vagy a családja ellátásra szorul. Nem véletlen, hogy ki van találva az, hogy aki üzletszerűen ezzel foglalkozik, annak egy ilyen biztosítási háttérfeltétel kell. Nem kívánom senkinek, hogy megpróbáljon utolérni egy amszterdami céget, egy amerikai irányítású amszterdami céget, amikor éppen a baleseti kárigényét próbálja érvényesíteni.
Úgyhogy ezért mondom, hogy számtalan olyan elem van ebben, amelyek létével mi is tisztában vagyunk, és amelyet igyekszünk egyiket a másik után megoldani. Azt sem vitatom, hogy ezeket a mai állapot tisztázását célzó törvényjavaslat mellett, egy belátható időn belül kidolgozandó, egységes javaslat vagy egységes szabályozás hivatott feloldani. De ismétlem, ez a szabályozás csak akkor vezet eredményre, ha tudomásul veszik, hogy ez egy zárt, egy viszonylag adott korlátozású piac. Csak hogy én is számokat mondjak, Budapesten 6000-6500 ezer taxis van. Szűk London területén, tehát a Cityben tudomásom szerint 3500 drosztengedély van. Az örökölhető, önálló forgalmi értéket képvisel, és gyakorlatilag kihalásos alapon lehet bekerülni. Tehát azért mondom, hogy a szabad vállalkozás lehetősége ennek, ha csak ezt nézem, akkor a vállalkozás őshazájában, Angliában ez bizony erősen korlátos.
Azt is megerősítem, képviselőtársam, hogy senki nem a modern, a XXI. századi módszereket, eszközöket és lehetőségeket kívánja betiltani, hanem egy olyan cégnek a tevékenységét igyekszünk Magyarországon megakadályozni, amely, meggyőződésem, hogy a saját partnereit félrevezeti, megtéveszti, és ezáltal egy olyan piaci szegmensre jut be, amely számára egyébként számára egyébként nagyon busás jövedelmet hoz Hollandiában is és az Egyesült Államokban is.
Ez valóban sérti a magyar versenysemlegességet, és sérti azokat a hazai taxisokat, magyar taxisokat, akik egyébként ebben a tevékenységben az állam által az elmúlt évek során felállított feltételeknek megfelelve bizony egy viszonylag jelentős, számításaim szerint 500-600 ezer forintot invesztáltak abba bele, hogy egyáltalában szabályszerűen taxizhassanak.
Úgyhogy mindezek alapján én egyetértve és én is óhajtva azt az állapotot, hogy mindenkinek igazat lehessen adni és mindenki jól járjon, taxis, applikációt kezelő, utas, a magyar állam, a költségvetés, az adóhivatal, de egy ilyen, hogy mondjam, eszményi állapot eléréséig, amit önökkel együtt közösen óhajtok, kérem, hogy ezeket a javaslatainkat támogassák.
(17.40)
Mert ezek lehetőséget adnak arra, hogy 2016 nyár elején a most ezen a területen uralkodó áldatlan állapotot, amelyet egy Magyarország jogszabályait semmibe vevő külföldi bejegyezésű cég próbál ráerőltetni a magyar társadalomra, ennek a cégnek a tevékenységét akadályozzuk meg. Ez, úgy gondolom, hogy mindenkinek, aki a magyar törvényhozásért felel, egy olyan kötelezettsége, amelyben, gondolom, joggal számíthatunk a támogatásukra.
Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget, köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
