ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy először néhány rövid gondolattal kitérjek az úgynevezett határon átnyúló együttműködési programokra, a CBC-kre, a nemzetpolitikai szempontból nagyon fontos CBC-kre. Hazánk számára különösen fontosak ezek a projektek, abból a sajnálatos történelmi tényből kiindulva, hogy Trianon óta tulajdonképpen saját magunkkal vagyunk határosak, legalábbis etnikai értelemben mindenképpen.
Az idő rövidségére való tekintettel természetesen nem tudom hosszan taglalni ezt a kérdéskört, inkább csak említés szintjén ejtek szót olyan témákról, amikkel a Jobbik már korábban is foglalkozott, de fontos, hogy ezen a vitanapon is elhangozzanak ezek a szempontok. Nagyon komoly problémának látjuk, hogy a CBC-k irányító hatóságai román és szlovák relációban 2014-ben átkerültek Budapestről Bukarestbe és Pozsonyba. Nem felesleges hangsúlyozni, hogy milyen sokat számít az, hogy egy program adminisztrációja hol van, hiszen sokkal könnyebb ott lobbizni, hatást gyakorolni.
Szávay István képviselőtársam Semjén Zsolttól és Lázár Jánostól is próbált már az ügyben érdeklődni, de megnyugtató választ, minő meglepetés, sajnos ő sem kapott. Különösen aggasztó ez annak fényében, hogy már a 2007-2013-as ciklusban is, amikor Budapesten volt az irányító hatóság, kaptunk olyan híreket, hogy például a magyar-román CBC keretében a határ mindkét oldalán román fejlesztés valósult meg. Mi lesz így most, amikor már Bukarestben van az irányítás?
Szintén komoly probléma, hogy a magyar-szlovák CBC-program esetében immár csak angolul lehet pályázni, miközben eddig lehetett magyarul és szlovákul is. Ez a változás természetesen alapjaiban veti vissza a pályázási kedvet. Lázár miniszter úr korábbi kérdésünkre még azt válaszolta, hogy angol nyelvű pályázatok esetén nagyobb lesz az eredményesség, azonban ezt világosan cáfolja a 2007-2013-as ciklus első pályázati köre, amikor szintén angolul kellett pályázni, ami miatt kevesebben pályáztak, és a sikeresség sem volt nagyobb.
Kérem a kormányzatot kellő tisztelettel, hogy figyeljenek oda ezekre a látszólag apró, de valójában nagyon fontos részletkérdésekre, mert komolyan befolyásolhatják a külhoni magyar területekre érkező uniós források mértékét, és így a külhoni magyarság megmaradását is, amiben, azt hiszem, konszenzusra kellene jutnunk.
A másik terület a közlekedésfejlesztés, amiről beszélni szeretnék. Az európai uniós források esetleges lenyúlása vagy értelmetlen pazarlása kapcsán, mondhatnánk, könnyen jött, könnyen ment. De ez koránt sincs így. Ez az ország a békemenetek szlogenje ellenére kvázi gazdasági gyarmati behódolás formájában brutális árat fizetett azért, hogy az Unió tagja lehessen. Tehát ezek a pénzek egyáltalán nem jöttek könnyen, így az elherdálásuk még nagyobb bűn.
(19.10)
Ezt részben a mostani kormány is eltanulta a szocialisták saját vagy uniós forrást elszóró, olyan impozáns, de totálisan agyament projektjeiből, mint, mondjuk, a kőröshegyi völgyhíd, amelynek az akkori árából a mostani árakon is meg lehetne oldani vagy félszáz somogyi zsáktelepülés útépítési problémáját. De gondolhatunk akár az M6-os autópálya vakondtúrásai alá egy igazi vakond pofátlanságával odafúrt, szükségtelen, viszont valakiknek milliárdokat fialó alagutakra is. A fideszes elszámoltatási biztosok impotenciáját jól jelzi, hogy ezek miatt a disznóságok miatt még senki nem ül börtönben.
Aztán jöttek új idők, új emberek, akik új bizniszt kerestek, ez lett a vasútfelújítás, immár zömmel EU-s forrásokból, hungarikumként pedig azt is elérték, hogy nálunk egy kilométer vasút felújítása sokszor még többe is kerüljön, mint ugyanannyi új autópálya megépítése, miközben a Mávgép a vörösiszap-ka-taszt-rófa során megrongálódott Devecser-Kolontár-szakaszt ennek töredékéből meg tudta építeni. Ez van, ha nem a közpénzeket és a húsosfazekat összekeverő haverok építenek.
Nem a közlekedésfejlesztés, hanem a feladatokhoz mérten szűkös források politikai hűbéreseknek való, lezsírozott átjátszása ellen vagyunk. Rossz ómen, hogy a korábbi ciklus gyanús költekezése bizony most is folytatódik, erre most is akad példa, habár kormánypárti logikával bizonyára tökéletesen megmagyarázható, hogy a dél-balatoni vasútfelújításra eredetileg szánt összeget megtoldották még néhány tízmilliárddal, ezzel kapásból fel is emésztve a balatoni fejlesztési keret egyharmadát. Nyilván a véletlenek furcsa összjátéka csupán, hogy a gázszerelés mellett a földhöz és most már a vasútépítéshez is értő Mészáros Lőrinc cége ott van a beruházást végző konzorcium tagjai között.
Apropó, ha már szó esett a földről, ha már megemlítettem az egyik legnagyobb magyar nábobot, akkor arra is választ kellene adni, hogy mennyire szolgálja a vidék megmaradását az, hogy mondjuk, a tavalyi 770 milliárd forint összegű agrártámogatások mintegy 76 százaléka a felső tíz százalékhoz jutott. Hogy lesz így majd igaza Csoóri Sándornak, aki azt mondta, hogy ezt a nemzetet tulajdonképpen a vidéki magyarság, a vidék Magyarországa tartotta meg egy évezreden keresztül? Hogyan tudjuk így nem egy évezreden keresztül, hanem még néhány évtizeden keresztül megtartani ezt a vidéki Magyarországot, ha a források, az odaérkező források tekintetében ilyen aránytalanságokat tapasztalhatunk meg?
Még egy, tényleg zárójeles megjegyzés. Tasó államtitkár úr a szerethetőbb államtitkárok közé tartozik (Derültség.), ezt nyugodtan ki merem jelenteni innen, a jobbikos padsorokból. Viszont, amikor államtitkár úr itt a kaposvári buszfejlesztéssel példálózott, hogy Kaposvár szép új MAN-buszokat kapott, akkor egy kicsit ezzel nálam kiverte a biztosítékot, hiszen amikor itt is vannak hazai gyártók, például a mosonmagyaróvári Kravtex, ahol megvan a gyártási kultúra, ott vannak a mérnökök, azok a szakemberek, akik várnák a hazai megrendeléseket, mi elsorvasztjuk, illetve bocsánat, önök elsorvasztják a hazai buszgyártó ágazatot, és ugyanúgy a kimúlás lesz az osztályrésze ebben a formában, mint nagyon sok korábbi sikerágazatunknak. Ez az, amit mindenképpen meg kellene gátolni, és ez az, amire óriási figyelmet kellene fordítani az elkövetkezendőkben, hogy ne MAN-buszokkal gyarapodjon, mondjuk, Kaposvár, amelyek szépek és jók.
Bizonyára örül az ottani utazóközönség ennek a fejlesztésnek, de mégiscsak jobb lett volna, ha hazai buszok kerülnek oda. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
