KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt kormánypárti Képviselőtársam! Ez a javaslat tulajdonképpen önmagában nem tartalmaz feltétlen elvetendő elemeket, viszont a betonszilárdságú Alaptörvényünkhöz hasonlóan betonszilárdságú hulladékos törvényünk is van már, amely éppen a sokadik módosítását éli. Már heti szinten kerül hulladékos törvény a Ház elé, ami időről időre lehetőséget ad nekünk, hogy kritizáljuk a hulladékgazdálkodás jelenlegi rendszerét.
Mégis azt mondom, hogy most elsősorban a törvényjavaslatban foglaltakról beszéljünk, hiszen, ahogy már elhangzott az előterjesztésben, a hulladékszállítást és a lerakási járulékot érinti ez a módosító indítvány. A hulladékszállítással kapcsolatban egy könnyítést tartalmaz olyan szempontból, hogy ha a saját tevékenysége körében keletkező hulladékot szállítja valaki a telephelyei között avagy a hasznosítóhoz, és nem üzletszerűen, hanem eseti jelleggel, akkor ezt hulladékszállítási engedély nélkül megteheti. Ez egyébként egy praktikus módosítás volna, hiszen ez eddig problémát okozott a gyakorlatban. Tudom, mert annak idején én is jó néhány hulladékszállítási engedélykérelmet állítottam össze olyan vállalkozók számára, akik a saját hulladékukat szállították egyik telephelyükről a másikra vagy a hasznosítóhoz, és rengeteg adminisztrációs többletet okozott ez nekik. Viszont mindig ott van a másik oldal is, amit ilyenkor figyelembe kell venni, hogy a visszaélés lehetőségét mennyire rejti magában egy szabályozás, mennyire tudnak ezzel visszaélni, ki fogja azt ellenőrizni, hogy a szállítmány, az egyik telephelyről a másikra való szállítás a saját tevékenységi körében keletkező hulladék-e, vagy pedig így próbál álcázni egy üzletszerű hulladékszállítási tevékenységet. Mindenesetre érdemes erre a hatóságoknak odafigyelniük.
A lerakási járulékkal kapcsolatban már sokszor kifejtettük a kritikánkat. Ha egy olyan ösztönzőt próbálunk bevezetni, ami úgy tereli el a hulladéklerakóktól a hulladékot, hogy lerakási járulékot alkalmaz, tehát úgymond „bünteti” azt, aki a lerakást választja, azzal nem feltétlenül a hulladékkeletkezés megelőzését segítjük, vagy a hulladékhierarchia szerint járunk el. Egyrészt erősítheti az illegális hulladéklerakást, másrészt viszont az anyagában történő hasznosítást vagy az energetikai hasznosítást akkor erősítené, ha ennek adottak lennének a feltételei, mert így önmagában a lerakási járulék egy újabb bevétel a kormány vagy a költségvetés számára, de a hulladékgazdálkodási célok teljesüléséhez nem járul hozzá, akár az újrahasznosítási arányt nézzük, akár az európai uniós hulladékkezelési irányelvet, amely előírja, hogy 2030 után ne kerüljön lerakóba hulladék, illetve csak az, amit semmilyen más módon nem lehet ártalmatlanítani vagy hasznosítani. Szerintem ezekhez a célokhoz ezáltal nem kerülünk közelebb. A kivételek terén pedig továbbra is a hulladékégetésből származó salak, pernye, azbesztet tartalmazó építőanyag-hulladék és kohászati salakhulladék szerepel, amiért a járulékfizetésre kötelezettnek nem kell hulladéklerakási járulékot fizetnie, s természetesen az építési célú hasznosítás esetén sem.
Az már többször bebizonyosodott, hogy a hulladékgazdálkodási törvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Legutóbb volt az országos központi koordináló szervezet létrehozása, ami erőltetetten próbálja az egyébként veszteséges hulladékkezelési társulásokat integrálni vagy központosítani, és a néhány nyereségesen működő cég nyereségét felhasználni arra, hogy a veszteségesen működő cégeket gazdaságilag megpróbálja egyensúlyban tartani. Véleményünk szerint az egész rendszert kellene átalakítani. Továbbra is hiányzik a hulladékhasznosításnak az energetikai hasznosítási lába. Olvashattuk egy háttértanulmányban, amit a Képviselői Információs Szolgálat készített, hogy Európában milyen nagyarányú - Nyugat-Európában és Skandináviában is, ahol pedig aztán nagyon odafigyelnek a környezetvédelemre - a háztartási, települési hulladékok energetikai célú hasznosítása. Ezt nálunk továbbra is az egy darab rákospalotai hulladékégető képviseli a maga szerénynek nevezhető arányával, míg Skandináviában és Svédországban harmincvalahány hulladékégető mű üzemel. Egyébként nem hiszem, hogy a skandinávok ne lennének érzékenyek a levegő minőségére vagy a környezetük biztonságára.
Ha hőt tudunk termelni, meg villamos áramot tudunk előállítani a hulladék hasznosításával - megjegyzem, hogy a már előre válogatott és olyan frakciók ártalmatlanításával, amelyek erre alkalmasak és nem tartalmaznak semmiféle veszélyes hulladékot -, tehát ha ezt hasznosítani tudjuk, akkor már el tudjuk érni, ahogy államtitkár úr említette, hogy hatvanvalahány százalékról 57 százalékra lement a lerakott hulladék aránya, legalábbis a hulladéklerakóban lerakott hulladék aránya; szerintem ez így pontos. Ezzel viszont a töredékére le lehetne csökkenteni, mert jelen pillanatban van, amit nem éri meg gazdaságosan anyagában újrahasznosítani, viszont megfelelő értéke van ahhoz, hogy energetikailag hasznosításra kerülhessen.
A koncepcióval van a hiba, így hiába tartalmaz ez a módosító indítvány önmagában akár támogathatónak is nevezhető módosítási javaslatokat. Az azért jelzésértékű a részünkről, hogy vagy tartózkodással, vagy nem szavazattal fogjuk kifejezni a zárószavazás során azt, amit az egész jelenlegi hulladékgazdálkodási rendszerről vagy koncepcióról gondolunk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
