V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid, de tanulságos vitán vagyunk túl. Engedjék meg ezért, hogy mielőtt a törvényjavaslatra rátérnék, azért szólnék a kormányzati munkamegosztásról, ami a hulladékgazdálkodás területén kialakult. A kormány döntése értelmében a hulladékos közszolgáltatás a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz került, azonban ez a tevékenység és a hulladékmennyiség is kevesebb, mint negyede a keletkező hulladékoknak.
Tehát Harangozó képviselő úrnak is mondom, hogy amikor keveredik ez a kettő, akkor ezt válasszuk külön. Ha a mostani törvényjavaslatot nézem, akkor egyrészt a hulladékgazdálkodás egészéről, de nem a közszolgáltatásról szólok. Úgyhogy engedelmükkel ezen a részen én át is fogok lépni. Azt a kritikát mindenképpen elfogadom, hogy valóban nagyon sokszor módosítottuk ezt a törvényt, de akár a 2012-ben megalkotott törvény kritikájaként is elmondom, hogy bizony van néhány gondunk vele, amit most korrigálni szeretnénk. Ez az életszerűtlensége, a nehézkessége, a túlságosan nagy adminisztratív terhet jelentő szabályozása.
Bemutatunk egy olyan rendszert, amelynek hiánya 30 milliárd forint, mondta Harangozó képviselő úr. Nem. Most mi nem azt a rendszert mutatjuk be. Nem a közszolgáltatásról beszélünk, aminek egyébként nem 30, hanem tizenmilliárdos körüli a hiánya. Ideemelte a gumihulladék ügyét, ami már viszont tényleg ehhez a területhez tartozhat. Itt azért megemlítem, hogy valóban van Magyarországon jelentős a gumifeldolgozási kapacitás, de ezeknek a műszaki kialakítása vagy műszaki teljesítménye, technológiája nagyon eltérő. Az a fajta elképzelés, ami megjelent Kaposváron, és ha majd a megfelelő engedélyeket benyújtják, engedélyezik, kivitelezik és munkába áll, az mindenképpen egy élvonalba tartozó technológia lesz, és nem olyan termékeket állít elő gumiból, amelyeknek majd a termékpályája végén a feldolgozása lehetetlenné válik. Tehát a mai gumifeldolgozással számos gond adódik. Egyébként az ön által nehezményezett technológiát a Magyar Tudományos Akadémia minősítette kiválónak, európai uniós szinten is az élvonalba tartozó technológiák közé tartozik.
Kepli Lajos képviselő úr beszélt arról, hogy valóban, a hulladékszállítás területén szükség volt a szabályozásra. Nyilván szakember lévén látott sok ilyet. Tudnánk sorolni napestig ezeket, hogy például a vágástéri hulladék egyik telephelyről a másikra való átszállításához miért kellett hulladékgazdálkodási engedélyt szerezni. Valóban, a visszaéléseket ki kell majd küszöbölnünk, erre a végrehajtási rendeletekben, illetve a hatósági munkában figyelmet fogunk fordítani.
Azzal viszont vitába szállnék, ami több helyen is megjelent, Sallai képviselő úr szájából is elhangzott, hogy a lerakási járulék nem ösztönöz a hulladékhierarchia érvényesítésére. De! Ösztönöz. A számok is ezt mutatják. Önök egymással is vitatkoznak egyébként, mert van, aki támogatja az energetikai hasznosítást, van, aki nem. Például az LMP nem. Mi azok közé tartozunk, akik támogatjuk.
De megint csak azt kell mondjam, hogy ezt nem lehet szélsőségesen megfogalmazni, hogy égessünk vagy ne égessünk, hanem meg kell azt is mondani, hogy hol. Ugyanis kialakulhatnak az országnak olyan sarkai, ahonnan bizony gazdaságosan már nem lehet egy égetőműbe elszállítani a hulladékot. Ott lehetséges, hogy hasznosabb a hulladék utóválogatása és azáltal még a kinyerhető másodnyersanyagoknak amúgy drágább hasznosítása. Összességében mégiscsak a járható utat követjük ezzel, mert nem lehet mindenhol energetikai hasznosítás. De afelől kétségem sincsen, hogy Magyarországon a hulladékgazdálkodásban csekély, mintegy 9 százalékkal szerepel az energetikai hasznosítás, ez jelentősen növelhető.
Többen is említették, hogy miért teszünk kivételeket a lerakási járuléknál. Azért tesszük a kivételeket, mert ebbe a körbe azon hulladékok kerülnek, amiket már nem lehet tovább hasznosítani, nem lehetséges a további hasznosítása.
(22.40)
Tehát itt elérte a célját maga a szabályozás. Mindenféle hasznosítása megtörtént, például termikusan hasznosították vagy más módon a hulladékot, és annak a végtermékét valahol el kell helyezni. Meggyőződésem, hogy a 2030-tól életbe lépő, tulajdonképpen nulla lerakás, ami az égéstermékre mégis kell hogy vonatkozzon, máshogy nem teljesíthető, csak akkor, ha a termikus hasznosítást is figyelembe veszünk.
A koncepcióval van a hiba - mondta a képviselő úr. Van koncepciónk, mégpedig ez a javaslat annak egyik eleme, hogy figyeljünk a települési hulladékon kívüli, jóval nagyobb körű ipari hulladékra, és ne tömjük tele a lerakókat azzal feleslegesen. Vagy például az építési-bontási hulladékra vonatkozó szabályozáson dolgozunk erősen, hogy ott hogy tudunk olyan másodnyersanyagokat előállítani, ami például csökkentené a bányanyitási kedvet Magyarországon, és a primer nyersanyagokat hogy tudnánk ezekkel kiváltani. Az életszerűtlen szabályozásokat, amelyek a törvény megalkotásakor életben voltak, szüntessük meg, alakítsuk át, például a nem szennyezett föld kérdésében, vagy például a melléktermékké nyilvánítás egyszerűsítésében, amelyben valóban lehet veszély. De meggyőződésem, hogy ez következes ellenőrzéssel kiküszöbölhető.
Végezetül hadd szóljak az azbesztről. Valóban szeretnénk segítséget nyújtani alapvetően a lakossági szektorban, hiszen ma egy családi ház átépítésekor bizony olyan hihetetlen teher hárul egy azbesztpala lecserélése kapcsán az építtetőre, amit jó esetben vagy sok esetben el akar kerülni. Itt szeretnénk segítséget nyújtani és rendszerszerűen megoldani azt, hogy a lakossági építkezéseknél elhelyezhessék kommunális lerakó, amúgy elkülönített részén az azbeszt tetőanyagokat, főleg a tetőről, de nyilvánvalóan más elem is lehet azbesztből. Tehát ebben a körben az első lépést meg szeretnénk tenni, de ez nem marad egyedül, hanem számos más intézkedés is kell majd hozzá.
Végezetül hadd köszönjem meg valamennyiük figyelmét, jobbító szándékú javaslatait, amelyeket természetesen fontosnak tartunk, és amelyeket említettem, megfontolunk, adott esetben a munkánkba be fogjuk építeni. Köszönöm a figyelmet.
