SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Én is komoly gyanakvással figyeltem ezt az előterjesztést, hiszen a Magosz elnöke legutolsó érdemi intézkedése óta, mióta a termőföld-priva-ti-zációt itt bejelentette, meglehetősen eljátszotta a bizalmát előttem, hogy lehet-e jó az, amit ő ír. Átnéztem részletesen a jogszabály-módosító javaslatot, és érdemes szerintem azzal foglalkozni, hogy alapvetően a földforgalmi törvényről beszéljünk vagy azzal foglalkozzunk, hiszen ezek a módosítások tényleg rámutatnak sok mással együtt az alkalmatlanságára, mint ahogy ezt ellenzéki képviselőtársaim már elmondták.
Alapvetően én nem voltam itt, az önök többsége itt volt, visszanéztem érdeklődéssel a földforgalmi törvény vitáját. Annak idején elhangzott a vitában konkrétan, hogy a földforgalmi törvény egyféleképpen lesz működőképes, mégpedig ha egy részletes és jó üzemszabályozási törvény vagy integrációs törvény készül hozzá, egy jó szövetkezeti törvény készül hozzá, és mindezek tudják együttesen biztosítani azt a működőképességet, ami egyébként a mai napig nem valósult meg. Azok az intézkedések, amelyeket önök beleépítettek, akár az ökológiai gazdálkodásról beszélünk, ami most egy konkrét módosítónak az egyik része, akár más ilyen jellegű intézkedéseknek, egyszerűen látni kell, hogy az idő igazolta azt, hogy nem jól működnek.
Én ugye nagy érdeklődéssel vettem, és azt hiszem, szó szerint le is írtam, mikor fideszes képviselőtársam, Horváth képviselő úr konkrétan azt mondta, hogy visszaélésszerű alkalmazását tapasztalja az ökológiai gazdálkodással való élésnek.
(21.20)
Az az érdekes, hogy ez a visszaélésszerű alkalmazás éppúgy érvényes arra, mint arra, hogy mondjuk, a kamara elkezd most, jelen pillanatban aranykalászos gazdákat képezni.
Azért fontos ez, Horváth képviselőtársam szintén elmondta, mert nagy veszélyt jelent az, ha előzmény nélküli ember akarna ilyen jellegű gazdálkodásba fogni. Érdekes, hogy az nem jelent nagy veszélyt, amikor gazdálkodási tapasztalat nélkül, mondjuk, egy volt államtitkár felesége vesz termőföldet az államtól, és azon akar elkezdeni gazdálkodni. Tehát ha kiadunk 100 ezer hektárokat a kezünkből, és ott egy halom olyan ember vásárol, akinek semmilyen gazdálkodási előzménye nincsen, az önök szerint nem jelent veszélyt, de ha valaki azt mondja, hogy felnőttem itt a belvárosban vagy Budán, ki akarok költözni egy faluba, és szeretnék 3 hektáron elkezdeni biogazdálkodni, az önök szerint nagy-nagy veszélyt jelent.
Ugyanakkor értem a problémát, tehát látom azt, hogy mire akar koncentrálni ez a módosító indítvány, viszont nem érzem jónak a javaslatot. Alapvetően arról van szó, hogy az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos visszaélésszerű alkalmazást, teljesen igaza van az elnök úrnak, valóban meg kell akadályozni, de az a kérdés, hogy lehet-e elvárni azt, hogy minden esetben meglegyen. Ha valaki azt állítja magáról, hogy ökológiai gazdálkodást akar folytatni, akkor ennek teret kell engedni.
Éppen most írásbeli kérdéssel kérdezem az FM-et, hogy a biogazdálkodásról szóló nemzeti stratégia elfogadása a meghatározott indikátorok szerint hol tart. Direkt nem kérdeztem rá a területnagyságra, mert a biogyepterületek alkalmazásában minden bizonnyal fognak tudni felmutatni érdemi eredményt, miközben a magyar termékek magyar piacra jutása, amelyek magyarországi termelőktől kerülnek előállításra, nem növekszik, nem növekszik a bevont termelők mennyisége, csak a biogyep esetében növekedett.
Ha azt szeretné elérni a kormány, amit a saját stratégiájában egyébként helyesen megfogalmazott, hogy a jelenlegi 130 ezer hektárról 300 ezer hektárra felnövelje azon területek mennyiségét, ahol érdemi, értékteremtő biotermelés zajlik, akkor az ilyen jellegű intézkedésekre szükség van. Az a kérdés, hogy hogyan van szükség, és hogyan lehet megakadályozni azt, hogy ne legyen ebből feltétlenül visszaélés. Ugyanis, ha az ökológiai gazdálkodást tanúsító tanúsítványt írják elő, akkor alapvetően azt feltételezik, hogy ilyet senki más nem kezdhet, csak olyan ember, aki egyébként már gazdálkodik, és minden bizonnyal rendelkezik is ezzel a tanúsítvánnyal. Ezzel gyakorlatilag elzárják a lehetőséget azok elől, akik azt mondják, hogy egy ilyen helyzetért, hogy mondjuk, élni tudjon az elővásárlási joggal, meglépi azt a lépést, és növelje ezáltal Magyarországon a biogazdálkodásba vagy ökológiai gazdálkodásba bevont területek arányát. Ígérem az elnök úrnak, hogy erre egyértelműen lesz módosító indítványom.
Értem a problémát, támogatom azt, hogy a visszaélésszerű alkalmazást lehessen megszüntetni, sőt még azt is támogatnám, hogy azoknak az esetében, akik idáig éltek ilyen elővásárlási joggal, az eredeti állapot helyreállítását kelljen előírni, amennyiben nem kezdték meg az ökológiai gazdálkodást a területen, én elmennék idáig is, ha kell. Ennek egyféleképpen van értelme: mégpedig úgy, ha valóban a bevont területek mennyiségét növelni tudja ez a jogszabály; csak így és sehogy máshogy.
Tehát ez ügyben biztos, hogy lesz valamilyen javaslatom, amellyel megpróbálom támogatni vagy megpróbálom erősíteni ezt a folyamatot, mert nyilvánvalóan ezt a kiskaput ki kell hagyni. Ugyanakkor ezzel egy halom más kiskaput nyitva hagyunk még a rendszerben, ugyanis például, ha az önök törvénye meg az önök lehetőségei nem teremtették volna meg azt, hogy bárki számára aranykalászos gazdaként, pont az ilyen pesti ügyvédeknek, mint akikről beszél az elnök úr, ez ilyen egyszerűen hozzáférhető legyen, akkor mindez a lehetőség nem lenne ilyen valós veszély. A probléma azzal van, hogy önök nemcsak ilyen kiskaput hagytak, hanem a saját érdekköreiknek, akik most a termőföld-privatizációban hasítanak, szintén meghagyták ezt a kiskaput az arany-kalászosgazda-képzéssel, ami akkor még - és majd ilyenkor lehet szembesíteni, hogy mit mondott az LMP akkori országgyűlési szakpolitikusa - lehetett egy jó intézkedés. Mert miért ne lenne az támogatható, hogy alapvetően ne vagyonszerzési, vagyongazdagítási céllal vásároljon valaki területet, hanem valóban termelőkhöz jusson a termőföld?
Ugyanakkor az a rendelkezés, ahogy most, jelen pillanatban a földforgalmi törvényben van, gyakorlatilag helyreállította az 1848 előtti feudális viszonyokat, amikor azt lehet mondani, hogy csak az vehet földet, akinek pénze van. Most minden további nélkül arról van szó, hogy valaki ülhet egész életében Mészáros Lőrinc birtokán egy traktorban, vagy állhat egy sertés mellett vagy egy marha mellett úgy, hogy esetleg nem tud elmenni erre a képzésre, egész életét töltheti mezőgazdasági termeléssel, és nem szerez termőföldszerzési jogosultságot, csak akkor, ha majd lesz pénze, hogy kifizesse ezt a képzést, míg pont az olyan pesti ügyvédek, mint akikről beszélt, hogy Vattán hogyan éltek elővásárlási joggal, megkapták a lehetőséget.
Tehát az az első benyomásom erre, hogy önök nem a valós okokat kezelik, hanem a valós problémák okozatára próbálnak megoldást találni. Itt a valós probléma az, hogy a földszerzési jogot úgy határozták meg, hogy ezzel az önök által állítólag szavakban nem támogatott célcsoportnak minden további nélkül hozzáférési lehetőséget adtak. Az a baj az ilyen kiskapukkal - mert az a valós cél ezzel, mint ahogy a termőföld-privatizációs folyamatból látszódik -, hogy olyan, önökhöz közel álló politikai személyek is, nem az elnök úr, meg nem olyanok, akik gazdálkodnak életvitelszerűen, mondjuk, hosszabb ideje, hanem akik soha nem gazdálkodtak, tudjanak termőföldeket vásárolni. Az a baj, önöknek az fáj, hogy ezekkel a kiskapukkal mások is élnek, márpedig, ha kiskapukat hagyunk, és nyitva van a kiskapu, akkor azon be lehet menni, és nemcsak fideszes államtitkári feleség és nemcsak fideszes rokon fog ezzel a kiskapuval élni, hanem az, akinek még megvan a lehetősége, hogy ezen a kiskapun be tudjon sétálni. Ezeknek a kiskapuknak meg az ilyen kiskapuknak a megszüntetése lenne az, ami a valós okokat tudná kezelni, és olyan helyzetbe tudná hozni a termőföldforgalmat, ami a valós célokat szolgálja.
Ugyanakkor a Lehet Más a Politika frakciója, egy biztos, elkötelezett abban, hogy Magyarországon az élelmiszer-biztonság megvalósítása érdekében és alapvetően a kémiai biztonság, a vegyi biztonság megvalósítása érdekében, a termőföldvédelem érdekében a lehető legtöbb ökológiai gazdálkodásba vont terület valósuljon meg, és azok a gazdálkodók igenis kapjanak lehetőséget bármilyen szinten a földvásárlás során elővételi joggal élni, akik ezt vállalják, de csak azok és csak úgy, ha meg is csinálják, és minden más esetben pedig minden más kaput bezárni; erről van szó. Na most, ez az, amiben valamilyen szinten, ha leülünk, beszélgetünk vagy nyújtunk be módosítót, egyezségre tudnánk jutni.
A másik. Nagyon-nagyon nehéz lenne ebből, de ezt sajnos - ismeri az elnök úr a véleményem, alapvetően én nem ismerem el a nemzeti agrárkamarát annak, aminek mondja magát, mert én nem ismerem azt el, hogy van egy testület, amibe kötelező a belépés, majd a kötelező testületből, azoknak a 7 százaléka, akik tudják, hogy majd miket fog kapni ez a testület, megválaszt egy tisztviselői kart, oda teszi, és ennek adjunk jogosítványokat.
Visszatérek ugyanoda, amit az előbb említettem, a 2013-as földforgalmi törvény vitájához, ami számomra mindig egy izgalmas olvasmány, ajánlom mindannyiuknak, hiszen azóta olyan, mint ha nagyot fordult volna a világ. Abban az időszakban a fideszes országgyűlési képviselők is azzal érveltek, hogy a helyi közösségeknek legyen meg a rendelkezési joga ahhoz, hogy hatással tudjanak lenni a földforgalomra. Önök azt mondták akkor, az önök parlamenti képviselői ugyanebben a vitában, hogy a helyi közösségeknek van meg az a helyi tudása, ami a legbölcsebb döntéseket tudja megteremteni. Ehhez képest önök gyakorlatilag jogszabályba ültetik azt, hogy ezt a jogot már ne is adjuk oda a helyi közösségeknek, hanem az agrárkamara lássa el. Önök saját pozíciójukból azt mondják, hogy ott is megvan a helyi tudás, az is valamilyen szinten helyinek számít, én meg azt mondom, hogy nem, mert az agrárkamara egy politikai szervezet, amely politikai döntéseket hoz.
Ezt a legutóbbi bizottsági vitánkban az elnök úrral tisztáztuk, ahol el is hangzott az - ha megnézünk más agrárkamarákat, például Ausztriában -, hogy nem kell emiatt szégyenkezni, ha közel áll valamilyen szinten a kormányzathoz. Én meg egy olyan agrárkamarát szeretnék, ha egyszer majd önkéntesen leszek tagja, amelyik nem áll közel a kormányzathoz, hanem mindenkor a gazdák érdekeit képviseli, amit most, jelen pillanatban kisebb mértékben látunk, mint azt, hogy a kormányt képviseli a gazdákkal szemben.
Tehát összefoglalva: alapvetően a földforgalmi törvény kudarcáról beszélhetünk. Egyetértek MSZP-s képviselőtársammal és az ő vezérszónoklatával, alapvetően beszélhetünk arról, hogy ez nem tudja a hozzáfűzött reményeket beváltani. Most már eltelt azért néhány év, önök rendelkeznek azzal az információs háttéranyaggal, hogy meg tudják nézni azt, hogy a magyar birtokrendszerre milyen hatással járt a földforgalmi törvény bevezetése, kell hogy lássák azt a koncentrációt, ami egy-egy esetben a vidéken, helyben élőknél egyértelműen, nyilvánvalóan megjelenik, ez hogyan segítette a termőföldek családi koncentrációját, és ez hogyan járul hozzá a nagybirtokok erősödéséhez. Le kellene vonni ennek a konzekvenciáit, és újra kellene gondolni ennek a szabályozásnak több részletét is.
Összefoglalva azt mondhatom el, hogy ez az ügy nagyjából a földforgalmi törvény hiányosságainak egy nagyon pici szegmensét érinti, sok más hiányosság van, amivel foglalkozni kellene, sok más módosító indítványt kellene benyújtani, hogy azokat a célokat, amelyeket egyébként a Fidesz 2010 előtt nagyon helyesen és nagyon sokszor fogalmazott meg az ilyen jellegű problémákkal kapcsolatban, kezelni tudja, de jelen pillanatban azt gondolom, hogy ez az egyszerű kodifikációs szöveg, amit látunk az ökológiai gazdálkodásról, nem tudja elérni jól a célját. Tehát ez egyébként támogatandó lehet, hogy a visszaéléseket megszüntessük, mint mondottam, ebben partner tudnék lenni, de bármilyen ügyféljogának erősítése a nemzeti agrárkamarának számunkra nem elfogadható; nem azért, mert nem praktikus, nem azért, mert nem lehet erre jogi szükséglet, hanem azért, mert mi alapvetően azzal értünk egyet, hogy a törvény eredeti szellemének megfelelően a helyi közösségeknek, a helyi földbizottságoknak kell visszaadni minden eszközzel lehetőség szerint azt a rendelkezési jogot, hogy a helyi földpiacra hatással tudjanak lenni. Ha majd ez valósul meg, és erre lesz módosító indítvány, az lesz az, amit támogatni tudunk. Köszönöm a szót, elnök úr.
(21.30)
