SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néha itt az ellenzékben is ezt-azt másképp látunk, a magam részéről semmi kivetnivalót abban nem látok, hogyha egy gyakorló borász szakember, aki napi testközelből ismeri a szakma problémáit, egy ilyen önálló képviselői indítvánnyal jön. Tehát ebben én kevesebb kivetnivalót látok, és a magam részéről elfogadom a problémákat, amelyekre rámutat.
Alapvetően én nagyon-nagyon előremutatónak és jónak érzem azt a törvényjavaslati részt, ami a Nébihnek a borimporttal kapcsolatos lehetőségeit növeli, és azt egy szükséges és hasznos intézkedésnek tartom. Viszont képviselőtársamnak, Font Sándor elnök úrnak felhívom a figyelmét arra, hogy talán pont az ön bizottsága fogja tárgyalni azon képviselői módosító indítványomat, ami pont a Nébih forrásaihoz rendelne újabb kiegészítő forrásokat a költségvetési törvényben, azért, mert jelen pillanatban az egész mezőgazdasági területen azt látjuk, hogy most már a 10 százalékot sem éri el minden esetben az ellenőrizhető minta mennyisége. A Nébih humánerőforrás-gondokkal és infrastrukturális gondokkal küzd, tehát ahhoz, hogy ezeket az ellenőrzési tevékenységeket jobban és szakszerűbben el tudja látni, többletforrásokra van szüksége. Nagyon örülnék, hogyha az önök bizottsága fogja tárgyalni és nem máshová kerül, akkor tudná támogatni ezt az indítványt, hiszen a Nébih akkor fogja tudni ellátni ezeket az ellenőrzési feladatokat, és akkor lesz lényegesen nagyobb a mintavétel, és akkor fogja tudni elérni az ön módosító indítványa a célt, hogyha a Nébih megkapja az ehhez szükséges hátteret. Tehát erre kérem elnök urat.
Összességében azt gondolom, hogy ennek az indítványnak az első része teljes mértékben támogatható, ugyanakkor a második részével kapcsolatban már egy nagyon pici rossz érzésem volt, ami nyilvánvalóan nem annyira a sajátom, hiszen én nem minősülök borászati szakembernek, viszont borászati szakemberekkel tárgyalva többen vetették fel annak az aggályát, hogy esetleg nem járul-e hozzá a minőségromláshoz az a kitétel, ami most gyakorlatilag a 120 hektoliter/hektárt 160-ra próbálja növelni.
Ezt jobban kell tudnia képviselőtársamnak, hogy ez mekkora veszélyt jelent, hiszen alapvetően nemcsak az európai uniós piacon, hanem a belső minőségi piacon is meg kellene tartanunk a lehetőségeinket, és a magyar bornak a minősége az elsődleges versenyképesség, nem pedig a mennyisége, hogy mennyit tudunk eladni.
(20.40)
Ebből adódóan nyilvánvalóan látom azt, hogy azok, akik meg akarják tartani a minőségi törekvésüket, azoknak nem lesz kötelező az, hogy növeljék a terméshozamot, ugyanakkor versenyhátrányba kerülhetnek más magyar borászokkal szemben, akik ugyanazon a termőterületen esetleg mégis megteszik ezt.
A mi tartózkodásunk tehát nem az eljárásrendszerre vonatkozik és nem azért, mert kétségbe vonjuk az ágazat ezzel kapcsolatos szükségleteit, hanem azért, mert az első intézkedéssel teljes mértékben egyet tudunk érteni, a második intézkedésben viszont látunk enyhén olyan veszélyt, ami bizonyos termőterületeken esetleg minőségromláshoz vezethet a mennyiségre való törekvés miatt. Nyilvánvalóan kíváncsi leszek szakember képviselőtársamnak az ez irányú véleményére.
Még egyetlenegy dologra szeretném felhívni a figyelmet, hogyha már nálam van a szó és a borászokról beszélünk. Az itt ülő képviselőtársaim, kormánypárti képviselőtársaim minden bizonnyal értesültek arról, hogy az agrár-környezetgazdálkodási támogatások esetében a borászokat is komoly sérelem érte, és ők is, olyanok, akik korábban részt tudtak venni a programban és eredményesen dolgoztak, most forrás nélkül maradtak. Nagyon jó lenne, hogyha közösen tudnánk annak érdekében tenni, hogy az egész AKG-s támogatást részben a borászati szakma támogatására is lehetne jobban fordítani, és az ehhez szükséges kiegészítő forrásokat, esetlegesen a döntéshozás újragondolását ez ügyben megtehetnénk.
És egyetlen utolsó gondolat: Horváth István képviselőtársamnak a szájából örömmel hallottam azt a mondatot, hogy a jó munkához idő kell, teljes mértékben egyetértünk. Azt az egyet sajnáljuk, hogy amikor a természetvédelmi hatástanulmányok ügyében és a régészeti és örökségvédelmi törekvések esetében elmondtuk ugyanezt, hogy a jó munkához idő kell, akkor minden határidő csökkentése megtörtént teljesen más lépésekben, pedig az ottani hatósági munka és szakszerű munka is igényelte volna azt, amivel most önök indokolnak. Nyilvánvalóan itt nem lehet mindenben egyenlően gondolkodniuk, de ennek ellenére ez a gondolat jó lenne, hogyha általában a kormánypárt minden egyéb ilyen törekvésében is megjelenne. Köszönöm a szót, elnök úr.
