DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Vas Imre képviselőtársam is elmondta, egy elég érdekes és sok szempontból szokatlan vita alakult ki a Törvényalkotási bizottság ülésén a tárgyalt napirend kapcsán. Több okból is érdekes volt a vita. Először is, ahogy Vas Imre is jelezte, a vita nem frakciók szerinti megoszlásban zajlott, ahogy az általában szokásos, hanem nagyon sok esetben értettek egyet egymással ellenzéki és kormánypárti képviselők is, főleg - s amit Vas Imre elmondott, azt itt is alá tudom támasztani - ami a javaslatnak az oktatási, képzési részét, rendelkezéseit illeti.
Valójában mondhatjuk az is, hogy az Igazságügyi bizottságban lezajlott vita, valamint az Országgyűlésben lezajlott általános vita bizonyos fokú megismétlése folyt a Törvényalkotási bizottságban, annyi különbséggel, hogy itt már láthattunk olyan módosító javaslatokat, amelyekben kifejezetten ellentét alakult ki a kormány és a kormánypárti előterjesztők között.
(19.30)
Megjegyzem azt is, hogyha szabad annyi, ha úgy tetszik, bennfentes információt elárulni, ha Vas képviselőtársam jól érti a szavazás menetét, akkor nem szavazza le a saját javaslatát. És ha nem szavazza le a saját javaslatát, akkor ezt a bizottság végül elfogadta volna, ez az az ominózus javaslat, amiről a vita talán legnagyobb terjedelemben szólt. Valóban, azok az érvek is megismétlődtek, ahogy elmondtam, amik az általános vitában, nevezetesen, hogy a szakvizsga, illetve az államvizsga fogalma keveredik, valójában egy bizonyos típusú államvizsgával kívánják kiváltani a közigazgatási szakvizsgát. Szó került arról, hogy a szakvizsga és a szakvizsga értéke, ha úgy tetszik, egy kicsit devalválódni fog, amikor elfogadják ezt a javaslatot.
Szó került arról is, hogy nem szerencsés az, hogy monopolizált képzési formák alakulnak ki, illetve ezeknek a köre bővül a javaslat elfogadásával. Először is, ami még szóba került, hogy képezni azokat kell, akinek a megfelelő tudása nincs meg, itt pedig a javaslat olyan embereket is, olyan szakembereket is képezni kíván, akiknek az a típusú tudása az ottani fölszólalók jelentős része szerint, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki, egyébként megvan.
Szóba került az is, és ezt szeretném nagyon hangsúlyosan kiemelni, hogy a tudomány világában egy, mondhatom úgy, bármely elmélet kötelezővé tétele - és itt szándékosan használok erős kifejezést - valóban a diktatúrák sajátja. Az, amikor nem oktathatnak egyetemek szabadon olyan szellemben és olyan tematika alapján bizonyos tudományágakat, ahogy ők azt szeretnék, hanem egy szemléletmód alapján és egy kötelezően meghatározott tanrend alapján kell ezt megtenniük, az nem jellemző a demokratikus államok oktatási és tudományos hagyományaira. Ez valóban a diktatúra meg a középkor szellemisége, azt tudom erre mondani.
Ha hozzáteszem még azt is a mai nap, illetve az elmúlt néhány nap tükrében, hogy ez nem egy egyedi történet; most úgy tűnik, legalábbis egy kurátor véleménye szerint, Lentner Csaba szerint, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványait is jórészt arra kívánják felhasználni, hogy, ha úgy tetszik, a közigazgatásban a matolcsyzmust meghonosítsák. Erre a kecskeméti, most felálló oktatási központ vonatkozásában egyelőre 13 milliárd forintot különítettek el. Itt pedig arról beszélünk, és nem szeretném itt hasonlítani ezt a kettőt egymáshoz, mert a Közszolgálati Egyetemen valóban rengeteg kiváló oktató tanít, és nem gondolom azt, hogy mondjuk, a jogi területen vagy az államtudomány területén hasonlóan nívótlan elmélet kerülne központosításra, mint Matolcsynak az elképzelései a közgazdaságtan területén. Azt tudom mondani viszont, hogy bármely elméletnek és bármely gondolatiságnak a kötelezővé tétele nem helyes. Ez egyébként a Törvényalkotási bizottság ülésén szintén viszonylag hosszú időn keresztül téma volt.
Azt is szeretném mondani, ott is elmondtam, hogy meglehetősen kevés olyan téma van, ahol az ember ennyit egyeztet. Azt tudom mondani megint, természetesen folyosói beszélgetésekre alapozva, hogy ezt nemcsak én tettem meg, hanem kormánypárti prominens képviselők is, ahol az ember ennyi érintettel, méghozzá magas szinten, felsőoktatási vezetővel egyeztet, én ezt megtettem, és mondjam úgy, hogy sok oldalról, nemcsak azon az oldalon, ahol sérelmet szenvednek, vevők voltak bizonyos kritikákra, azon az oldalon is, ahol, még egyszer mondom, nem a sérelmezett fél áll.
Ehhez képest azt láttuk, hogy valamilyen furcsa okból kifolyólag nemhogy ellenzéki képviselők, akik tettek ezért, de kormánypárti képviselők sem tudtak semmit, azaz semmit elérni. Semmilyen változást nem tudtak ebbe a rendszerbe beleszuszakolni. Most már tényleg csak az a kérdés, az marad a kérdés, hogy kinek áll érdekében, melyik politikai vezető az, valószínűleg Lázár Jánosnak hívják, ez nem derült ki a vita során, akinek érdekében áll az, és lehetőségében is áll az, hogy gyakorlatilag majdnem mindenki véleményével szembemenve egy ilyen rendszert alakítson ki.
A további gondolataimat majd normál felszólalás keretében fogom elmondani. Köszönöm szépen, elnök úr. (Heringes Anita tapsol.)
