CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a felszólalás ismételt lehetőségét, és engedjék meg, hogy arra azért felhívjam az Országgyűlés ülését követő nyilvánosság figyelmét, hogy ma akár az MSZP, akár az LMP, akár a Jobbik részéről annak a törvénynek a védelmét hallgattuk végig, akik ugyanezt a törvényt 2015-ben a lehető legtöbb oldalról támadták, nem fogadták el és a legtöbb kritikával illették. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Tehát vagy az akkori álláspontjuk nem felelt meg a valós szakmai vélekedésüknek és politikai szándékuknak, vagy a mostani nem az, vagy három olyan ellenzéki párttal találkozunk, amely ellenzéki pártok mindig az éppen aktuális kormányzati állásponttal szemben fejtik ki saját álláspontjukat, és minden esetben egyetlenegy szakmai álláspontra tudnak helyezkedni, akár Schiffer képviselő úr, akár Apáti képviselő úr, akár pedig Józsa képviselő úr: mindent mondhatunk, csak annak inverznek kell lennie azzal, mint amit a kormány mond.
De engedjék meg, hogy néhány ellentmondásra azért felhívjam a figyelmet. Egyrészt Józsa képviselő úrnak szeretném mondani, hogy Lázár János miniszter úr azon kívül, hogy a kormány minisztere, egyéni országgyűlési képviselő is egyben, így ugyanazok a jogok illetik meg, mint amik képviselő urat is megilletik, méghozzá bármilyen ügy kapcsán (Dr. Józsa István: Nem elegáns!), bármilyen ügy kapcsán módosító javaslatot nyújthat be a parlament elé. Képviselőként ez lehetősége, ahogy önnek is az; az egy más kérdés, hogy ön hányszor él ezzel a képviselői lehetőségével.
A másik kérdés, amit az ellenzék számtalan alkalommal számonkér a kormányzaton, többek között az európai uniós vitában idén tavasszal, illetve a tavalyi év végén is szóba került, az az, hogy a visszatérítendő források kiosztásában mekkora szerepet szán a kormány a magyar pénzügyi szereplőknek, és van-e arra lehetőség, hogy ott, ahol piaci szereplők tudják ezt a tevékenységet végezni, ott ne az állam végezze ezt a feladatot, hanem a piaci szereplők tegyék ezt meg. Többek között abból az okból kifolyólag is, amit a 2012-es versenyhatósági eljárás keretében említettem, ez a mai szabályok között ma nehezen lenne kivitelezhető.
A 25 milliós korlát kapcsán pedig ott azért mindenképpen érdemesnek tartom elmondani, hogy ha abban egyetértünk - és kevés olyan dolog van, amivel én talán Józsa képviselő úrral egyetértek, de ezzel a kijelentésével igen -, hogy a közbeszerzésnek azért mégis az a célja, hogy a minőségi kiválasztást és a lehetőség szerinti olcsóságot támogassa, akkor ott ez a keretrendszer nehezen értelmezhető, ahol a támogatott, tehát az a vállalkozás, amelyik közpénzt használ fel egy beruházás megvalósításához, de a közpénzt neki egy az egyben vissza kell fizetnie, ott abban érdekelt, hogy azt a szolgáltatást vagy azt a terméket, amit ő megvásárol ezekből a forrásokból, azt ő drágán vegye meg, hiszen neki az utolsó forintig vissza kell fizetnie ezt a támogatást. Tehát ha adott esetben ezt drágábban veszi meg annak köszönhetően, hogy nem közbeszerzés keretében választja ki azt, aki számára szállítóvá válik akár szolgáltatás, akár termék oldalán, akkor többet kell visszafizetnie ebbe az állami kasszába, mintsem akkor, ha olcsóbban vásárolna. Nem értem, hogy a közjavak iránti elköteleződése a képviselő úrnak ezt az intézkedést hogy nem tudja befogadni.
Schiffer képviselő úrnak mindenképpen szeretném felhívni arra a figyelmét, aki megkérdőjelezi, hogy a 2011-es közbeszerzési törvény elfogadását követően, ami szám szerint a harmadik volt a rendszerváltást követően, miért volt szükség egy új közbeszerzési törvényre, egyrészt azért, mert az Európai Unió 2014-ben hozott egy új közbeszerzési direktívát, amit mind a 28 tagállamnak át kell ültetnie működési gyakorlatába.
(15.50)
Ha a képviselő úr nemcsak a kötelező penzum letudására jelenne meg a parlamentben, hanem érdemi vitában is szeretne részt venni, akkor erre valószínűleg válaszolhatna.
Az, hogy a hazai közbeszerzési törvény, amelynek kapcsán többször idézték miniszterelnök urat, valóban az Európában legszigorúbb közbeszerzési törvény minősítést kapta, ez annak ellenére nem oldódik fel, hogy megpróbál ezzel szemben érvelni képviselő úr, hiszen a magyar szabályozáson kívül nincs másik olyan európai uniós közbeszerzési szabályozás, ami politikusokkal egy háztartásban élőket kizárna a közbeszerzési eljárás alól. Azon lehet vitatkozni, hogy ez elégséges mértéke ennek a szűkítésnek vagy sem, de ilyen szabályozás, amely egyáltalán bárkit kizár politikai összefonódásra hivatkozva, ilyen nincs más európai uniós tagállamban.
Az Apáti képviselő úr által elmondottakat részben azért nem értem, mert a 25 milliós keretrendszer visszatérítendő források tekintetében ugyanazt a szabályt tartalmazza a mezőgazdasági, mint a nem mezőgazdasági típusú beszerzések esetében. Tehát ott, ahol vissza kell - még egyszer mondom - fizetni ezt a pénzt, amit megkapnak az államtól, lényegében indifferens, hogy ezt közbeszerzés keretében teszik-e meg, és ennek köszönhetően olcsóbb a beszerzés, vagy anélkül, hiszen visszafizeti azt a pénzt, azért van benne a nevében, hogy visszatérítendő támogatás. Itt maga a támogatás értéke, a támogatás mértéke nem más, mint az a kamatkedvezmény, amit az állam garantál, és amivel a piaci kamathoz képest olcsóbban tudják ezt a forrást használni akár a mezőgazdasági vállalkozások, akár más vállalkozások, hogy saját fejlesztéseiket végrehajtsák.
Annak pedig végképp van egy diszkrét bája, hogy pont a Jobbik, amely mindig a nemzeti szuverenitást hirdeti, amennyiben ezt az intézkedést, ami egy európai uniós minimumszabályt hozna be a közbeszerzési törvénybe, kiegészítve az eddigi intézkedéseket, ahol az ajánlatkérő jogosultsági kategóriájába sorolja azt, hogy kell-e alkalmaznia vagy sem a korábbi versenyhivatali eljárást akkor, ha a korábbi elmarasztalt fél minden elmarasztalásban megfogalmazott kötelezettségének eleget tett, akkor lényegében nem történt más, mint, mondják ki teljesen őszintén, önök azt szeretnék, hogy ne a magyar pénzügyi szektor vegyen részt ebben a közvetítői szolgáltatásban, hanem európai bankok. (Felzúdulás és derültség a Jobbik soraiban. - Apáti István: Azt a mindenit! Nagyon ügyes!) Egy érdekes magatartás, a néppártosodásnak ez egy érdekes megnyilvánulása képviselő úr részéről. Nem tudom, ezáltal sikerül-e Vona elnök úr kegyeibe visszanyernie saját pozícióit, és indulhat-e az alelnöki választáson (Moraj és derültség a Jobbik soraiból.), én mindenesetre szurkolok önnek. (Apáti István: Szavazz majd rám!) Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
