SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is, ha már itt szóba került a tisztelet egymás iránt, akkor, megmondom őszintén, hogy én sajnálom önöket. Elmondom azt is, hogy miért. Mert pontosan tisztában vagyok azzal, és tényleg ez a meggyőződésem, hogy mind Csepreghy Nándor, egyébként még Lázár miniszter úr is szakmailag szerintem felkészült, és pontosan tisztában van azzal, hogy például ez a törvény miről szól, és pontosan tisztában van azzal, hogy ezzel a törvénnyel milyen kiskapukat kell önöknek megnyitni azoknak a haveroknak és azoknak a rokonoknak, azoknak a barátoknak vagy bárkinek, akire a Viktor azt mondja, hogy igen, ezeknek meg kell engedni.
Tehát önök szakmailag tisztában vannak ennek a törvénynek a mibenlétével, tisztában vannak azzal is, hogy ez miről szól. Tehát sokkal jobb lenne az önök szempontjából szerintem, hogyha önök nem tudnák, hogy ez miről szól, és meggyőződésük lenne, hogy ez valóban arról szól, amit itt elmondtak, tehát csak mezőgazdasági közbeszerzésekről, meg csak a bankokról vagy bármi egyébről, ez akkor jó lenne. Csak ez nem erről szól. Ezt önök is tudják, pontosan tisztában vannak vele, hogy ez nem erről szól.
A közbeszerzések lebonyolításának rendje egy olyan kritikus terület, amely minden állam számára kulcsfontosságú, ezen terület különös figyelmet igényel mind a jogalkotók, mind a jogalkalmazók részéről. A terület jelentőségét az adja többek között, hogy ezen eljárások szerint valósulnak meg az állami beszerzések, amik a költségvetés kiadásainak igen hangsúlyos részét teszik ki, bizonyos számítások szerint közel a felét. Az eljárásrend hivatott garantálni a megfelelő ár-érték arány követelményének érvényesítését a beszerzések során, ehhez természetesen átláthatóságra és egyenlő versenyfeltételek biztosítására volna szükség.
A takarékos állami működés elősegítésén túl a hazai gazdasági szereplők számára is kiemelten fontos az átlátható és világos közbeszerzési szabályozás, hiszen ezen eljárások azt is garantálják, hogy az állami megrendeléseket hazai kis- és középvállalkozások nyerjék el. Hiszen ez lenne a fontos egy olyan országban, mint Magyarország, ahol az állami újraelosztás szintje a GDP-hez viszonyítva igen magas, ott az állami megrendelések nélkül gyakorlatilag a kis- és közepes vállalkozások fejlődése szinte lehetetlen, és ez a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak is egy nagyon fontos és kiemelt szempontja, amikor ilyen törvényeket tárgyalunk.
De sajnálatos módon a közbeszerzésekkel kapcsolatosan az elmúlt hat évben egyre erősödő negatív tendencia figyelhető meg, a közbeszerzéseket mára már mindenki a mutyi melegágyának tartja - tegyük hozzá, nem minden alap nélkül -, ahol az önkényes döntéshozatal és az orcátlan túlárazások mindennaposak. Erre már nemcsak a hazai kkv-k, de az Európai Bizottság is felfigyelt, számos fórumon hangot adva aggályainak. A közbeszerzések visszaélésektől való megtisztítása tehát mindannyiunk elemi érdeke lenne.
És akkor beszéljünk most az előttünk fekvő törvényjavaslatról! A törvényjavaslat aprócska módosításnak tűnik, de valójában pontosan azokat a negatív tendenciákat erősíti, ami miatt ma Magyarországon megfelelő politikai segítség vagy rokoni kapcsolat nélkül senki meg sem kísérli az ajánlattételt egy-egy ajánlati felhívásra. Önök szerint miért olyan gyakori, hogy csak egyetlen ajánlattevő van a különféle tendereken? Gondoljunk csak például a közvilágítási rendszerekkel kapcsolatos beszerzésekre! Önök szerint nem akadt az országban más alkalmas vállalkozás, amelyik képes lett volna a feladatot jól elvégezni? Nem, nem akadt. Csak a miniszterelnök vejének a cége volt képes ezeket a feladatokat ellátni, meglehetősen magas áron, és mint az az azóta eltelt idő alatt bebizonyosodott, meglehetősen silány minőségben. Gondoljunk csak a dunaújvárosi példára, ahol a beruházás után sötétségbe borult a város, most már a közvilágítás területén is, hiszen előtte csak egyes helyi fideszes politikusok fejében volt sötétség, akik gyilkoltak és betonoztak, mert ez volt az ő politikai programjuk. (Apáti István: Kőművesmunka!)
A javaslat konkrét szövege azt tartalmazza, hogy azokat az ajánlattevőket, akiket már egyszer visszaélésen kaptak és megbüntettek, engedjük újra versenyezni. Tehát még egyszer: akiket már egyszer visszaélésen kaptak és megbüntettek, vagyis egyszer már csaltak.
Nos, teljesen logikus volna, hogy azokat a gazdasági szereplőket, akik az állammal szemben tisztességtelen eszközöket használva járnak el, tehát csalnak a közbeszerzési eljáráson, zárjuk ki a további eljárásokból. Eddig ez volt, nem is volt vele problémánk. Ez az elvárás 2015 novemberében, amikor az új közbeszerzési törvény hatályba lépett, még mindenki számára egyértelmű volt, tehát a törvény szövegébe is úgy került bele, hogy kötelező azokat kizárni az ajánlattevők sorából, akikkel szemben már korábbi visszaélések miatt büntetést szabtak ki. Ezzel szemben most, alig fél évvel a törvény hatálybalépése után már arra hivatkozik a kormány, hogy ez a törvényi rendelkezés túlságosan szigorú, ezért ne zárjuk ki a törvény erejénél fogva a csalókat, hanem a kizárást csak lehetőségként hagyjuk meg a beszerzést lebonyolító hatáskörében.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a rendelkezés legalizálja a csalást. Ezzel a módosítással még a jelenleginél is csekélyebb lesz a visszatartó ereje a törvénynek a csalásokkal szemben. Valóban ezt akarjuk? Hiszen megtanultuk már az elmúlt időszakban, hogy van jó offshore cég meg van rossz offshore cég. A rossz offshore cégekre vonatkoznak a magyar törvények, a jó offshore cégekre nem vonatkoznak, azoknak lehet nyugodtan állami megrendeléseket adni még törvénytelenül is, és lehet nyugodtan szerződéseket is kötni. És most meg fogjuk tanulni, hogy vannak a jó csaló cégek meg a rossz csaló cégek? A rossz csaló cégeket majd nem engedjük közbeszerzéseken indulni, a jó csaló cégeket meg majd engedjük? Mert ez most, jelen pillanatban ezt a lehetőséget adja meg, erről szól.
A módosításhoz fűzött indoklás gyakorlatilag még viccnek is gyenge. A módosítandó törvényszöveg átfogalmazott megismétlésén kívül gyakorlatilag semmiféle indoklást nem tartalmaz. Vajon mik voltak azok a tapasztalatok az elmúlt röpke fél évben, ami miatt arra az álláspontra jutott a kormány, hogy ezt a szigorú rendelkezést ilyen mértékben fel kell puhítani?
Vajon ki az a kormányközeli cég vagy kik azok a kormányközeli cégek, itt már volt rá a felszólalásokban egy-két jelzés, akiket a visszaélések miatt megbüntettek, és ezért ki kéne zárni a további eljárásokból? Hiszen ez változott meg az elmúlt fél évben, semmi más. Az változott meg, annyi változás van, hogy a haverok csaltak az elmúlt fél évben, csaltak, megpróbálták becsapni az államot, megbüntették őket, és innentől kezdve önök most vissza szeretnék engedni ezeket a barátokat, mert a Viktor engedi, hogy ezek visszajöjjenek. Hát kinek adjuk oda a pénzt, ha nem nekik, hogyha már egyszer hozzánk tartoznak és a közelünkbe tartoznak?
Tehát a módosító javaslat mind formailag, mind tartalmilag vállalhatatlan, a mögötte meghúzódó szándék pedig egyenesen szégyenletes.
A törvényjavaslat még egy ponton módosítja a féléves, már többször módosított törvényt, ez a pont pedig arra vonatkozik, hogy a nem állami szereplőknek mely esetekben kell közbeszerzési eljárás szerint megvalósítaniuk a beszerzéseiket. Joggal várható el, ha az állam támogatást nyújt egy adott beszerzéshez, akkor a beszerzést úgy bonyolítsák le, ahogyan az az állami beszerzések esetében is kötelező, azaz folytassanak le közbeszerzési eljárást. Sajnos ez volna az idealizált állapot. A módosítás értelmében azonban csak akkor kell közbeszerzést lefolytatni az állami pénzből, támogatásból beruházást megvalósítónak, ha az a támogatás vissza nem térítendő támogatás.
(16.10)
A változtatás indoka szintén semmitmondó. Annyit mondanak, hogy az elmúlt fél év tapasztalatai alapján szükséges. Ha megnézzük a korábbi évek gyakorlatát, akkor láthatjuk, hogy a közbeszerzési törvényben alkalmazott támogatás fogalomdefiníciója mit sem változott az előző, 2011-es törvényhez képest, illetve láthatjuk azt is, hogy korábban sem tett különbséget a törvény a vissza nem térítendő támogatásokból megvalósított beruházások vonatkozásában.
Felmerül a kérdés tehát, hogy ha közbeszerzési kötelezettség 2011 és 2015 novembere között mind a visszatérítendő támogatások esetén, mind a vissza nem térítendő támogatások esetén terhelte a kedvezményezetteket, akkor mi történt az elmúlt szűk fél év alatt, ami azt indokolja, hogy ezt a tisztelt Ház változtassa meg. Erre a kérdésre az előterjesztő semmiféle érdemi válasszal nem szolgál az indoklásban. Ilyen előkészítettség mellett, a korábbi évek botrányos gyakorlatát ismerve, kénytelen vagyok azt feltételezni, hogy itt is valami egyéni érdek érvényesítését igyekszik most kiszolgálni a kormányzat.
A módosítás indokoltságát igazolja a javaslat következetlensége is. A javasolt szabály szerint nem kell… - és most figyeljünk, és próbáljuk esetleg, képviselőtársaim, megérteni, hogy mi is van a törvényben pontosan. Tehát a javasolt szabály szerint nem kell közbeszerzés a visszatérítendő támogatás esetén, de kell közbeszerzés a vissza nem térítendő támogatásoknál. Vannak olyan támogatási konstrukciók, ahol kombinálva jelennek meg a visszatérítendő és a vissza nem térítendő támogatási eszközök. Ebben az esetben a logikus az volna, hogy a közbeszerzési eljárás lefolytatásának kötelezettségét az határozza meg, hogy a vissza nem térítendő támogatás összege mekkora, eléri-e a közbeszerzési értékhatárok valamelyikét. Ez lenne a logikus, egyértelmű. Ezzel szemben a javaslat azt írja, hogy az ilyen kombinált támogatási eszköz esetében egyáltalán nem szükséges közbeszerzési eljárás lefolytatása.
Vegyünk egy nagyon szélsőséges példát: ha tehát valaki beruházáshoz kap 1 százaléknyi vissza nem térítendő támogatást, mondjuk, valamiféle kedvezményes hitel formájában, és 99 százalék vissza nem térítendő támogatást, akkor neki egyáltalán nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatnia. Bármilyen százalékban, nem határozzuk meg az összeget, nincs benne a törvényben az összeghatár. Ha nincs benne a törvényben az összeghatár, akkor problémák lehetnek ebből.
Ez a rendelkezés tökéletesen beleillik abba a korrupt jogalkotási gyakorlatba, amit a Fidesztől láthattunk az elmúlt hat évben, tehát nem kell csodálkoznunk. Törvényi szintre emeljük az egyéni érdekek érvényesítését, szemben a közösségi érdekkel, az állam kárára, a magyar emberek rovására. A rendszerszintű korrupciót visszaszorítani és felszámolni elsősorban a jogalkotók kötelezettsége és felelőssége. A jogalkotás egy komoly, felelősségteljes, nagy szakértelmet igénylő hivatás, amit bűn ilyen módon az egyéni érdekeknek kiszolgáltatni.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom azért dolgozik és fog dolgozni a jövőben is, hogy a rendszerszintű korrupciós jelenségeket visszaszorítsa, a szabályozást a közérdeknek rendelje alá, és visszaállítsa a jogalkotás mint hivatás becsületét. De úgy látom, hogy érdemi változás csak akkor lesz, ha a mutyira épülő XX. századi pártok, a Fidesz és az MSZP kikerülnek a törvényhozásból, az állami és EU-s pénzek odaítélésének lehetőségéből, mert amíg önök irányítják az országot, addig marad a mutyi, az urambátyám rendszer, a haverok érdekeinek alárendelése még akár a törvényhozásban is, addig sajnos marad a posvány.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
