GYÖNGYÖSI MÁRTON,
GYÖNGYÖSI MÁRTON,
GYÖNGYÖSI MÁRTON, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az első szó nálam is a köszöneté az LMP-frakció irányába, akik a határozati javaslatot beterjesztették ide a Ház elé, illetve mindenkinek, aki ennek a határozati javaslatnak a tárgysorozatba vételét támogatta és a napirendre vételt támogatta. Igazi örömünnep az, még ha ritka is, mint a szökőév, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében kormánypárti képviselők egy ellenzéki előterjesztést támogatnak, vagy egy határozati javaslathoz támogatásukkal hozzájárulnak. Reméljük, hogy a Fidesz részéről ez nem egyfajta stratégiaváltás a korábbi kettős beszéd és ködösítés után, amely alapján próbálják most a magyarországi választók számára emészthetővé tenni azt a kereskedelmi szerződést, amely lényegében a társadalmunkat teljes mértékben tönkretenné.
Rossz tapasztalatunk van az elmúlt huszonöt évben a paktumpolitizálásban fogant rendszerváltás rendszerében azokkal a szerződésekkel kapcsolatban, amelyek nemzetünk és a különböző euroatlanti szervezetek és törekvések keretében köttetnek, mindenhol tapasztaltuk ezt a fajta kettős beszédet és azt, hogy a retorika és a tettek valóban egyfajta diszharmóniában léteznek és folyamatos diszharmóniában vannak. Nagyon reméljük, hogy ez a támogató hozzáállás, amit itt most tapasztalhatunk, ez egy valódi irányváltást jelent az önök részéről, és eltökéltek abban, hogy megvédik Magyarországot a XXI. század egyik legfenyegetőbb szerződésétől, amely a nemzetállamok létét alapjaiban veszélyezteti.
A TTIP-val kapcsolatban egy évvel ezelőtt folytattunk itt egy vitát, amiből ismert számunkra a különböző pártok álláspontja, önök is megismerhették ott a Jobbik álláspontját, állásfoglalását ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Ami ennél a beterjesztett határozati javaslatnál egy különleges aktualitás, amire Schiffer képviselőtársam külön kitért, az még a TTIP előfutáraként is nevezhető CETA, az Európai Unió és Kanada között megköttetett szerződésnek és már tető alá hozott szerződésnek a ratifikációjával kapcsolatos kérdéskör. Ez az ügy ugyanis a nemzeti szuverenitásunkat közvetlenül érinti, az a kérdés, hogy ezt a szerződést ki és miképpen hagyhatja jóvá. Ez a szerződés precedenst teremt mind tartalmában, mind pedig eljárásjogilag, hiszen a nemzeti szuverenitásunkat érinti, és az a kérdés merül fel, hogy ki ratifikál egy olyan szerződést, amely hosszú távon és döntő mértékben befolyásolja nemzetünknek, régiónknak, kontinensünknek és egész civilizációnk és bolygónk jövőjét.
Bárki bármit gondoljon is a szabadkereskedelem-ről, abban egyet kell értenünk, hogy a nemzetünket közvetlenül érintő kérdésekben kizárólag egy nemzeti parlament dönthet, jelen esetben a magyar nemzet parlamentje. A kormánynak pedig, amely az Európai Unió döntéshozatalába közvetlenül beleszólhat, ezt az álláspontot kell képviselnie, és a nemzeti szuverenitás oldalán kell állnia, és semmiféle paktumba nem mehet bele egy ilyen kereskedelmi szerződés tárgyalásánál.
A kérdés adott, és fölmerül: vegyes vagy pedig európai uniós szerződésről beszélünk-e, vagyis az életbe léptetéshez az Európai Parlament mellett szükség van-e a nemzeti parlamentek jóváhagyására vagy sem?
(12.10)
Úgy gondoljuk, ennek a határozati javaslatnak az elfogadásával rá tudjuk kényszeríteni a magyar kormányt és ezáltal talán Brüsszelt is, hogy a nemzeti parlamentek dönthessenek ebben a kérdésben.
A CETA-val kapcsolatban azonban még ennél is nagyobb a baj, hiszen egyes szakértők fölhívják a figyelmet arra, hogy függetlenül attól, hogy a nemzeti parlamentek ratifikálják-e ezt a szerződést vagy sem, a CETA szövegében lévő, az abban foglalt ideiglenes hatályba léptetési klauzula értelmében, a CETA szerződése alapján - amely tartalmazza az állam és a befektetők közötti vitarendezési mechanizmust - három éven keresztül a magyar kormányt ezen a vitarendezési mechanizmuson keresztül igenis beperelheti, és egy választott bíróság előtt a magyar államot kártérítésre kényszerítheti.
S hogy mekkora a probléma a Kanada és az Európai Unió között kötött szerződés alapján, azt mi sem mutatja jobban, mint hogy Kanadában azok a GMO-technológiát forgalmazó cégek, amelyektől a TTIP kapcsán jogosan félünk, leányvállalatokkal rendelkeznek Kanadában, és hogy például génmódosított élelmiszerek árusítását Kanada már engedélyezte. Például nemrégiben engedélyezte Kanada, hogy génmódosított lazacot árulhassanak Kanadában, ami nyilván a CETA-szerződés ratifikálása után az európai uniós piacon is megjelenhet, ezáltal utat törne az összes többi, emberi fogyasztásra teljesen ártalmas élelmiszer előtt.
Miért fontos fellépni a szerződés ellen nekünk, magyaroknak? Tehát ez miért különösen veszélyes a magyar társadalomra és Magyarországra nézve? A mi meggyőződésünk szerint Magyarországon az elmúlt 25 évben két lépésben történik meg hazánk teljes gyarmatosítása és Magyarország tönkretevése. Az első fázis 25 évvel ezelőtt kezdődött, amikor az euroatlanti integrációval kapcsolatos tárgyalásokat elkezdtük, és nem maga a tárgyalás megkezdése hiba, hanem az a stratégia a felzárkóztatásra és az integrációra, amit Magyarország kitűzött magának. Tehát amikor a jó vagy nem jó dilemmájáról beszélünk, vagy hogy magyar nemzeti érdeket szolgál-e a TTIP és ezeknek a kereskedelmi szerződéseknek az aláírása vagy elutasítása, akkor meggyőződésem szerint egy hamis dilemmába vagy egy hamis vágányra tereljük ezt a vitát. Ugyanis Magyarország 25 évvel ezelőtt kényszer hatása alatt vagy valamiféle paktum hatása alatt - ezt nem tudom, de - mindenképpen rossz irányt választott mint fejlődési, felzárkózási stratégia.
Elhangzott itt az, hogy Magyarország exportorientált gazdaságpolitikát folytat. Igen ám, csakhogy Magyarország exportjának a döntő részét külföldi tőkével hazánkban megtelepedett ipari vállalkozások adják. Tehát attól függetlenül, hogy Magyarország exportja növekszik itthoni, külföldi tulajdonban lévő ipari létesítmények előnyére, és ezáltal Magyarországon növekedhet adott esetben a foglalkoztatás vagy valamilyen statisztika, adott esetben a GDP, ez ettől függetlenül egy hamis dilemma, ugyanis Magyarországnak ettől függetlenül lehet, hogy hátrányára válik egy ilyen kereskedelmi szerződés megkötése, és nekem meggyőződésem, hogy igen, hátrányára válik, nem érdemes kizárólag a számok terén megvitatni ezt a kérdést. A privatizáció, decentralizáció és liberalizáció útját követő magyar gazdaságban ez sajnos egy hamis dilemma. Magyarországnak a komparatív előnyére kell fókuszálnia a gazdasági stratégiája és a fejlődési stratégiája meghatározásánál, ami nem lehet más, mint a kiváló, mindenféle technológia és vegyszerezés nélküli élelmiszer termelése és forgalmazása. Ez magyar komparatív előnyt jelent, semmi mást.
A második fázis Magyarország gyarmatosításában meggyőződésem szerint ennek és az ehhez hasonló kereskedelmi szerződéseknek a megkötésével teljesedne be. Ez már európai szinten - tehát már nem is csak hazai szinten, hanem regionális és hazai szinten - jelentené a teljes mezőgazdasági szektor beáldozását, mint ahogy erre egyébként már korábban is precedens történt. Hiszen talán emlékeznek arra, amikor az Európai Unió a Mercosurral, a dél-amerikai államokat tömörítő gazdasági szervezettel kötött egy szabadkereskedelmi egyezményt, amiben az volt az alku tárgya, hogy ha a Mercosur-tag-ál-la-mok az Európából érkező ipari termékeket vámkedvezményekben részesítik, akkor azért cserébe az Európai Unió a latin-amerikai országokból, a Mer-co-sur-országokból érkező élelmiszeripari termékek előtt megnyitja a kapuját, és azokat hasonlóan kedvező vámtarifákban és kedvezményekben részesíti. Ki járt jól annak az egyezménynek az alapján? Az európai ipari exportban érdekelt országok. És kik voltak a vesztesei? Az alapvetően mezőgazdasági termelésre és élelmiszeripari termelésre beállt országok. Úgyhogy ez az európai uniós Mercosur-egyezmény is legyen egy intő jel akkor, amikor a TTIP-val kapcsolatban vagy a CETA-val kapcsolatban tárgyalunk.
Itt már elhangzott, úgyhogy nem akarok részletesen belemenni, korábban is elmondtuk az álláspontunkat azzal kapcsolatban, hogy a TTIP-ban, a CETA-ban és a különböző kereskedelmi egyezményekben meghatározott, különböző sztenderdek milyen veszélyt jelentenek hazánkra és kontinensünkre, amelyek az elővigyázatosság elvének a teljes felmondását jelentenék, és bevezetnék Magyarországon és az egész kontinensünkön azt a kockázatalapú megközelítést, amely alapján addig lehet forgalmazni Magyarországon termékeket, ameddig be nem bizonyítják azt, hogy azok az emberi szervezetre, a környezetre, a természetre károsak. Tehát ilyen értelemben az elővigyázatosság elvét meg kell védenünk, és nem szabad megbíznunk egy olyan partnerben, amely mind a kiotói, mind a stockholmi, mind a bázeli egyezmény ratifikálását bojkottálta. Tehát nem szabad egy olyan országgal leülni tárgyalni - teljesen mindegy, hogy annak mik a feltételei -, amely alapvető nemzetközi szerződéseket bojkottált és negligált.
Az Európai Unióban - és nem csak az Európai Unióban, az Amerikai Egyesült Államokban is - számos olyan tanulmány látott az utóbbi években napvilágot, amelyek bizonyítják azt, hogy ennek a kereskedelmi szerződésnek minden egyes esetben az Európai Unió - különösen a mezőgazdaság területén az Európai Unió - lesz a kárvallottja, és az Amerikai Egyesült Államok lesz a haszonélvezője. Nemrégiben napvilágot látott egy magyarországi napilapban egy olyan hosszadalmas cikk, amely ismerteti ezeknek a tanulmányoknak a lényegét, amely bemutatja azt, hogy az európai mezőgazdaság a GDP arányában kimutatható mértékben hogyan fog áldozatául esni ennek a szabadkereskedelmi egyezménynek, mennyivel fog visszaesni az európai marhahústermesztés, a sertéságazat teljesítménye, a baromfiágazat teljesítménye, a vetőmag teljesítménye és versenyképessége, hiszen árban nem lehet a GMO-t alkalmazó, a hormonkezelést iparilag alkalmazó és a különböző technológiákat alkalmazó amerikai termesztéssel és termeléssel szemben.
A vitarendezési mechanizmusról is már szóltunk. Nem lehet megengedni azt, hogy az igazságszolgáltatás szuverenitása sérüljön a szabadkereskedelmi egyezmények elfogadásával. Tudjuk azt, hogy ezekben a szabadkereskedelmi egyezményekben olyan vitarendezési mechanizmus él, amely minden esetben egy adott államot kártérítésre szorít abban az esetben, ha a profitérdeke sérül. Ismerjük azt a példát, hogy Egyiptomot egy francia nagyvállalat hogyan volt képes sikeresen perelni csak azért, mert a minimálbért bevezette.
(12.20)
Emlékszünk arra, hogy Ausztráliát hogyan volt képes egy nagy dohánycég sikeresen kártérítésért perelni azért, mert dohányzásellenes kampányt folytatott választóinak és társadalmának az egészsége érdekében. Amíg ilyen vitarendezési mechanizmus nyomai fellelhetők egy kereskedelmi szerződésben, addig a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek minden erejével arra kell összpontosítani, hogy ezt a kereskedelmi szerződést elutasítsa.
Az átláthatóság kapcsán ugyancsak megfogalmazódtak a félelmek. A demokrácia szégyene az, hogy a transzparenciát 24 órában hirdető Nyugat ilyen módon a transzparencia teljes mellőzésével tárgyalja le ezeket a kereskedelmi szerződéseket. Az a cinizmus csúcsa (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - fél percet kérek még elnök úrtól, hogy egy gondolatmenetet befejezzek -, hogy Európában az USA jóváhagyása mellett egyes kiválasztottak szigorú titoktartás mellett olvasó- vagy titokszobákban lapozhatják át azokat a kereskedelmi egyezményeket, azt a több ezer oldalas dokumentumhalmazt, amely a sorsát döntő mértékben befolyásolja. Ez megengedhetetlen! Úgy gondoljuk, hogy ez ellen a magyar kormánynak, a magyar parlamentnek fel kell lépnie. Ennek a határozati javaslatnak az elfogadása a minimum, és csak az első lépés ezen az úton. Ezen az úton pedig következetesen végig kell menni és a szerződést el kell utasítani. Köszönjük szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
