SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt konkrétan a CETA-ról és a TTIP-ről szólnék, szeretnék nagyon röviden reagálni a Szijjártó miniszter úr beszédében elhangzottakra. Azt gondolom, nagyon jó alkalom, hogy ne csak konkrétan a két egyezményről beszéljünk, hanem egyáltalán a szabadkereskedelmi egyezmények fontosságáról. Miniszter úr letette a voksot a szabadkereskedelmi egyezmények fontossága mellett, természetesen hangsúlyozta, hogy megvan, mi a kormány vörös vonala a konkrét egyezményekkel kapcsolatosan.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondoljuk, szükség van arra, hogy sokkal jobban megértsük a mai világot. A mai szabadkereskedelmi egyezmények már nem arról szólnak, mint a múlt századi szabadkereskedelmi egyezmények. Nem véletlen, hogy az emberek is egyre jobban látják a mai szabadkereskedelmi egyezmények negatívumait, és nem véletlen az, hogy egyre nagyobb tömegek mozdulnak meg a szabadkereskedelmi egyezmények ellen. Csak emlékeztetni szeretnék arra, hogy amikor a TTIP-pel kapcsolatos információk kiszivárogtak, akkor civil szervezetek elkezdtek aláírást gyűjteni a TTIP leállítása ellen, hogy ennek a szabadkereskedelmi egyezménynek az előkészítését ne folytassák, és néhány hónap alatt több mint egymillió aláírás gyűlt össze ezzel kapcsolatosan. Többször előfordult, hogy tüntetések voltak szabadkereskedelmi egyezmények ellen, amelyeken több tízezren vettek részt.
Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy azt is egyre többen megtapasztalják, megtapasztaljuk, hogy hogyan szakad szét a világ, és ez a szétszakadás sok tényező függvénye, hogy ezek a folyamatok összefüggnek, és ezeket az összefüggéseket jól kell látnunk. Nem régen napirend előtt szóltam a TTIP kapcsán arról itt a parlamentben, hogy az Oxfam, egy nemzetközi szervezet jelentése szerint ma a világon 62 ember 3,5 milliárd vagyonát bírja, vagyis pontosan ugyanakkora a vagyona, és 2010 óta több mint 40 százalékkal nőtt ennek a 62 embernek a vagyona.
Mi mások, ha nem mechanizmusok biztosítanák a világunkban ezt a szétszakadást, hiszen mindenféle egyezményben azok a fő célkitűzések, hogy a szegénységet csökkentsük, hogy a környezetvédelmi problémákat megoldjuk, ennek ellenére egyre lejjebb és egyre jobban szétcsúszik a világ. Nem véletlen, hogy az LMP a szabadkereskedelmi egyezményekkel kapcsolatban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a világ mai formájában ez nem járható út, hiszen a szabadkereskedelmi egyezmények biztosítják azt, hogy a tőke mindent visz.
Konkrétan rátérve a CETA-val és a TTIP-pel kapcsolatos problémáinkra: ismert az, hogy 2014. szeptember 26-án jelentették be a Kanada és az Európai Unió között létrejött szabadkereskedelmi egyezményt, amiről szintén akkor derült ki, hogy előtte titokban, teljes csöndben, az emberek háta mögött hozták létre. Ezt a szabadkereskedelmi egyezményt Magyarországon csak nagyon kevesen gondolják fontos vitatémának, annak ellenére, hogy a gazdasági és társadalmi struktúrákra gyakorolt várható hatásuk rendkívül jelentős lesz.
A TTIP kistestvérének tekinthető EU-Kanada kereskedelmi egyezményről szinte alig esik szó a hazai sajtóban, holott legalább annyira veszélyes trójai egyezmény, mint a TTIP. Ennek a megállapodásnak is része a befektető-állam vitarendezési mechanizmus, amely megnyithatja az utat Kanada, az EU és az egyes EU-tagállamok ellen indított vállalati peres eljárások előtt, és teljesen alááshatja az állampolgárok és a környezet védelme érdekében tett kormányzati erőfeszítéseket. Mint már tudjuk, a befektető-állam vitarendezési mechanizmus lehetőséget ad a külföldi vállalatoknak arra, hogy választott bíróságoknak nevezett magánbíróságokon, offshore bíróságokon az állampolgárok egészségét vagy a környezetünket védő intézkedések miatt bepereljék az adott országot, amelyek megítélésük szerint csökkentik a cégek eredetileg várt nyereségét. Ezen a mechanizmuson keresztül a multik megakadályozhatják, hogy a kormányok a köz érdekében lépjenek fel, egyrészt közvetlenül, amikor egy vállalat beperel egy államot, másrészt közvetetten azáltal, hogy az állam a pereskedéstől való félelmében meghátrál a törvénykezés elől.
Összességében a befektetők már eddig is több olyan törvény ellen léptek fel, amelyek a közegészséget védik, például a dohányzást tiltó törvények formájában, vagy a mérgező anyagokra és a bányászatra vonatkozó tilalmakat írnak elő, amelyek a környezeti hatások értékelését követelik meg, illetve a veszélyes hulladékokra, az adóintézkedésekre és a költségvetési politikára vonatkozó szabályozásokat tartalmaznak. Az Unió kiemelt céljai között szerepel egy hasonló szabadkereskedelmi szerződés megkötése az Egyesült Államokkal. Ennek tükrében a CETA egy fontos lépcsőfoknak is tekinthető.
Ez idáig az LMP mellett több nemzetközi szervezet is kifejezte a TTIP-pel és a CETA-val kapcsolatos komoly aggályait, és mint ahogy említettem, a civil társadalom is. Hiányolják az egyeztetési folyamat átláthatóságát, és attól tartanak, hogy sérülni fognak a munkavállalói jogok, a fogyasztói és környezetvédelmi sztenderdek, a kultúra és a közellátás területén hozott szabályok, valamint hogy a befektetők védelmét szolgáló szabályozások korlátozni fogják a jogállami eljárásokat és elveket.
Fontosnak tartjuk kiemelni, hogy az észak-amerikai vállalatok rendkívül aktívak és sikeresek a vitarendezési eljárások kezdeményezésében. A legnevezetesebb ilyen per, amit a magyar állam elvesztett, a kanadai Airport Development Corporation keresete volt. Az állam jogellenesen vette vissza a repteret a befektetőtől, ami miatt Magyarországnak a perköltségen felül 74 millió dollárt kellett fizetnie.
Az LMP számára, mint ahogy már sokszor elmondtuk, kiemelt jelentőséggel bír a GMO tilalma. Márpedig, ha ideiglenesen hatályba lépne az EU és Kanada közötti szabadkereskedelmi egyezmény, akkor a kanadai cégek, akár a Monsanto ottani leányvállalata, akkor is beperelhetnék az egyes EU-tagállamokat, ha azok esetleg mégsem ratifikálnák a megállapodást.
Az egyik legfőbb gond, hogy a CETA szerves része a befektető-állam vitarendezési mechanizmus, ami lehetővé tenné, hogy a kanadai leányvállalattal is rendelkező géntechnológiai cégek hazánkat bepereljék a génmódosított kukorica termesztésének tilalma miatt. További gond, hogy az EU és Kanada közötti egyezményben közös célkitűzésként szerepel a következő: a biotechnológiai termékekre vonatkozó szabályozás által a kereskedelemre gyakorolt negatív hatások minimalizálása. Ez pedig lefordítva azt jelenti, hogy a kereskedelmi érdekeket az élelmiszer-biztonság, az egészségvédelem és a környezetvédelem elé helyezik.
(12.30)
A CETA szövegtervezete és a TTIP-pel kapcsolatosan kiszivárgott anyagok, valamint az amerikai kormány, illetve a géntechnológiai cégek és szövetségeseik nyilatkozatai arra mutatnak, hogy az Egyesült Államok és Kanada arra törekszik, hogy az engedélyezési folyamatban az elővigyázatosság elve helyett az óriáscégek érdekeinek sokkal inkább megfelelő amerikai szabályozási rendszert vegye át az Európai Unió is, ezáltal komoly élelmiszer-biztonsági és környezeti kockázatokat rászabadítva Európára a profitérdekek előbbre tolásával.
Nem véletlen, hogy az Európai Bizottság olyan titokban folytatta a TTIP-pel kapcsolatos tárgyalásokat, hogy az Európai Parlament képviselői is csak titoktartási nyilatkozat aláírása után, minden személyes holmijukat leadva, egy leárnyékolt szobában nézhetnek bele a tervezetekbe. Nem jegyzetelhetnek, nem másolhatnak, és semmilyen érdemi információt nem közölhetnek a látottakról. Azok a zöld európai parlamenti képviselők, akik eddig az európai értékek eme szentélyébe bebocsátását nyertek, csak annyit tudtak elmondani az egyezményről, hogy az bizony nem az állampolgárokról szól, hanem a multinacionális vállalatokról.
A fenti egyezmények tehát sokkal többről szólnak, mint a kereskedelem szabadságáról. Még annál is többről, amit már mindenki bekalkulált, hogy egy olyan egyezmény lép majd életbe, ami az erősebb országokat még erősebbé, a gyengébbeket pedig gyengébbé teszi. A demokratikus normák, a jogállam és a törvény előtti egyenlőség elleni támadásról van ugyanis szó. Az a kitétel, ami lehetővé teszi, hogy egy egyezmény keretében úgy lehet jogi lépéseket tenni egy ország ellen, hogy az nem is ratifikálta azt, semmibe veszi a képviseleti demokráciát és az állampolgári részvételt.
Tisztelt Képviselőtársaim! A CETA-ról folytatott tárgyalások lezárultnak tekinthetőek, ebből kifolyólag a TTIP-szerződés keretét adhatják. Ami ma látszik ezekből az egyezményekből, az az, hogy a Bizottságnak nemcsak a nyilvánosság, de az Unió demokratikus döntéshozatali eljárása sincs ínyére. Ráadásul 2014-ben az EU kanadai nagykövete azt is kijelentette a kanadai sajtónak, hogy az egyezmény már akkor ideiglenesen hatályba lépne, ha arra rábólintott az Európai Parlament. Az a tény, ami a CETA esetében egyáltalán fölmerül, hogy egy vitarendezési mechanizmus visszamenőleges hatállyal vonatkozzon azokra a befektetésekre, amikre az egyezmény elfogadása előtt került sor, a piacok számára is fontos jogállam megcsúfolását jelentik. Ez is mutatja, hogy az a gondolat, miszerint a demokrácia csak akkor tud teljesen kiteljesedni, ha a tőke mozgásának a lehető legkevesebb korlátot szabjuk, nem igaz, sőt, a józan ésszel ellentétes dogmává vált.
A CETA-egyezmény talán lényegtelennek tűnhet a TTIP-pel szemben, hiszen Kanada kis népességű ország. Ennek ellenére ez az egyezmény két okból is alapvető támadás a jogállam, Magyarország önrendelkezése és a bolygónk ellen. Az egyik ilyen ok az, hogy Kanada gazdag szurokföldből származó olajban, és ehhez piacokat keres. Az EU pedig, már csak energiadiverzifikálási politikája miatt is, erre tökéletesen alkalmas. Ugyanakkor az EU szigorú klímapolitikai előírásai miatt eddig ilyen veszélyes energiahordozónak számító olaj importálására nem adott engedélyt. A CETA-val most piaci lehetőséghez jutnak, ami a CETA mellett lobbizók egyik legfontosabb célja. Ez a korábbi koppenhágai klímakonferenciának azzal az európai uniós vállalásával is ellentétes, amely szerint az EU 6 százalékkal csökkenti a közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátást.
Az a tény, hogy a korábbi klímavédelmi vállalásokat a különböző szabadkereskedelmi egyezmények felülírják, megnehezíti a párizsi klímacsúcs megállapodásainak eredményességét is. Ezenkívül a CETA csak Kanadára vonatkozik, és bár ez így van, de tágra nyithatja a kapukat a világ összes jelentős multinacionális vállalata számára, hogy a kormányok ellen pereskedjenek. A CETA szövege szerint ugyanis minden, Kanadában jelentős üzleti tevékenységgel rendelkező vállalat élhet az ISDS lehetőségével, szóval, perelheti az államot profitja elmaradása miatt.
Éppen ezért szükségesnek tartjuk a kormány határozott kiállását azért, hogy a környezetvédelem és élelmiszer-biztonság jelenlegi szintjét közvetlenül vagy közvetetten aláásó javaslatok, továbbá a környezetvédelmi szabályozás fejlesztését megakadályozó javaslatok, valamint a befektető-állam vitarendezési mechanizmus ne kerülhessenek bele az Európai Unió szabadkereskedelmi egyezményeibe.
Hosszabb ideje szorgalmazzuk, hogy a génmódosított szervezetek mezőgazdasági alkalmazását elutasító uniós tagországok lépjenek fel közösen a GMO-mentes Európát fenyegető veszélyek ellen. Mivel a TTIP-nek mintaként szolgáló Kanada és az EU közötti, már aláírt egyezmény hasonló pontokat tartalmaz, továbbá szerves része a befektető-állam vitarendezési mechanizmus, ezért azt kérjük, hogy Magyarország ne ratifikálja ezt az egyezményt, és a kormány ugyanezt szorgalmazza legalább a génmódosított szervezetek mezőgazdasági alkalmazását elutasító uniós tagországok között is. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az LMP és a Jobbik soraiban.)
