SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER külgazdasági és külügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenekelőtt engedjék meg, hogy megköszönjem Schiffer András frakcióvezető úrnak és az LMP frakciójának, hogy benyújtották ezt az országgyűlési határozati javaslatot, tekintettel arra, hogy ezzel lehetőséget biztosítanak arra, hogy a legadekvátabb helyen, a Magyar Országgyűlésben vitázzunk egy olyan kérdésről, amely kétségtelenül az elmúlt és az elkövetkezendő időszak egyik legjelentősebb külgazdasági kérdése. De talán nem is helyes leegyszerűsíteni ezt a külgazdaság területére, hiszen ahogyan azt frakcióvezető úr is elmondta az expozéjában, egy szabadkereskedelmi megállapodásnak nemcsak hogy egy teljes nemzetgazdaságra, de egy egész országra, ráadásul most itt egy transzkontinentális megállapodásról beszélünk, tehát egy egész kontinensre és egy egész kontinens jövőjére nagyon komoly hatása van.
Ráadásul azért is nagyon időszerű és helyes, hogy ez az országgyűlési határozat idejött elénk, merthogy az Európai Unió, maga Európa versenyképességének a jövője nagyon szorosan összefügg a szabadkereskedelmi megállapodásokkal. A világgazdaságban most egy olyan globális versenynek lehetünk a tanúi, amely globális versenyben a résztvevők a regionális, illetve az interregionális gazdasági és kereskedelmi integrációk. Ha ezeknek a regionális és interregionális gazdasági és kereskedelmi integrációknak a versenyét nézzük, akkor ha csak a megállapodások szempontjából közelítünk hozzá, azt kell mondani, hogy Európa ebben a tekintetben lemaradt. Persze más kérdés, ugye a frakcióvezető úr vezérszónoklata, illetve expozéja is rávilágít arra, hogy ellenkező megítélések vannak arról, hogy az vajon jó vagy rossz hír-e, ha az ember egy ilyen versenyben kizárólag a megállapodások számát tekintve adott esetben lemarad.
Azért is helyes vitázni szerintem a szabadkereskedelmi megállapodások jövőjéről, merthogy azt is jól mondta frakcióvezető úr, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások a magyar gazdaság jövője szempontjából rendkívül komoly jelentőséggel bírnak, ugyanis a magyar gazdaság egy nyitott és exportorientált gazdaság. Ha a tavalyi esztendő számait megnézzük, akkor azt látjuk, hogy a külgazdasági területen nincsen olyan jelentős mutatószám, ahol a magyar gazdaság rekordot ne döntött volna. A tavalyi esztendőben minden idők legmagasabb exportját, minden idők legmagasabb külkereskedelmi többletét látjuk és minden idők legtöbb beruházását. A magyar gazdaság tehát egy nyitott, exportorientált gazdaság, amelynek növekedését elősegíthetik - és szeretném aláhúzni: elősegíthetik - a szabadkereskedelmi megállapodások.
Ugyanakkor számunkra rendkívül fontos, hogy a kitárgyalt megállapodások megfeleljenek a magyar érdekeknek. Itt most egy nagyon leegyszerűsítő mondatot mondhatnék, amely gyakorlatilag a magját jelenti a kormányzati álláspontnak: ha egy szabadkereskedelmi megállapodás jó Magyarországnak, akkor azt támogatjuk, ha egy szabadkereskedelmi megállapodás nem jó Magyarországnak, azt nem támogatjuk. Amikor azt mondom, frakcióvezető úr, hogy jó Magyarországnak, akkor én azt legalább olyan széles értelemben értem, mint ahogyan azt ön volt kedves itt elmondani az expozéjában, tehát nem kizárólag gazdasági kérdésről beszélünk ebben az esetben, tehát szándékosan fogalmaztam úgy, hogy jó Magyarországnak, és nem azt mondtam, hogy jó a magyar gazdaságnak. Ez gyakorlatilag a magyar kormányzati álláspont magja.
Miközben a szabadkereskedelmi megállapodások valóban hozzájárulhatnak a magyar gazdaság növekedéséhez, aközben rendkívül fontos, hogy ezek a szabadkereskedelmi megállapodások valós magyar munkahelyeket hozzanak létre, lehetőleg minél magasabb hozzáadott értéket képviselő magyar munkahelyeket hozzanak létre, és ezen keresztül a magyar gazdaságot erősítsék.
(11.20)
Ugyanakkor azt is legalább ilyen fontosnak tartjuk, hogy egy-egy szabadkereskedelmi megállapodás kitárgyalása során fennmaradjon a magas színvonalú uniós és magyar nemzeti környezetvédelmi, élelmiszer-biztonsági, állat- és növényegészségügyi előírások rendszere. Éppen ezért azt gondolom, hogy mivel komplexen kell kezelni ezeket a kérdéseket, a nemzeti szempontból kiemelten fontos szabadkereskedelmi megállapodások tekintetében a Magyar Országgyűlésnek megkerülhetetlen szereppel és súllyal kell rendelkeznie.
Éppen ezért a határozati javaslat irányával, amelyet az előterjesztők elénk tettek, egyet tudunk érteni, és a kanadai-európai szabadkereskedelmi megállapodás tekintetében pedig kifejezetten időszerűnek is tartjuk, hogy itt most a parlamentben erről vitázzunk. Merthogy természetesen abban is igaza van a frakcióvezető úrnak, hogy kell hogy legyenek vörös vonalak, és vannak is vörös vonalak, amiket nem vagyunk hajlandók átlépni semmilyen tárgyalás során. Ilyen vörös vonal például Magyarország GMO-mentessége. Ezt az Alaptörvény is előírja. Abban biztos lehet a frakcióvezető úr, hogy a magyar kormány nem fog olyan kérdést önök elé terjeszteni, amelynek nyomán Magyarországon a GMO-men-tességet akár egyetlen napra is fel kellene adni. Alaptörvényben rögzített kötelezettségünk, az Országgyűlés támogatásával az Alaptörvényben ezt rögzítettük, Magyarország GMO-mentessége számunkra egy vörös vonal, és ezt képviselni is fogjuk természetesen minden európai és más nemzetközi vitában.
Ha megengedi a frakcióvezető úr, akkor szeretnék a konkrét megállapodásokról néhány szót szólni. A Kanadával kitárgyalt európai szabadkereskedelmi megállapodás most már bárki számára elérhető, hiszen ez egy lezárt megállapodás, amelyet az Európai Bizottság jelenleg aláírásra készít elő. Abban szerintem itt egyetértés van a parlamentben, bár nem hallottuk még a szocialisták és a Jobbik vezérszónokait, de prejudikálhatjuk, hogy talán egyetértés van abban a tekintetben, mivel ez egy lezárt megállapodás, és ismerjük a szövegét, hogy ez egy vegyes hatáskörbe tartozó megállapodás, magyarul, a magyar parlament és a többi nemzeti parlament ratifikációja szükséges az életbelépéshez. A magyar kormánynak egyértelműen ez az álláspontja.
Jelenleg arról tudom önöket tájékoztatni, hogy az Európai Unió szándékai szerint a kanadai miniszterelnök őszi brüsszeli látogatása során tervezik az aláírást, és az elfogadásra vonatkozó javaslatot az Európai Bizottság a Tanács számára június során kívánja előterjeszteni, és a tanácsi menetrend szerint valamikor szeptemberben kerülne sor ennek a tanácsi döntésnek a meghozatalára.
Egyébként az európai tagállamok is, tehát maga az Európai Tanács is azt várja az Európai Bizottságtól, mint mi magunk, hogy az eredeti mandátumnak, és egyébként a kitárgyalt szövegnek megfelelően olyan előterjesztést tegyen a Tanács elé, amely ezen javaslatot, illetve ezen megállapodást vegyes hatáskörbe tartozó megállapodásként regisztrálja. A külügyminiszterek május 13-ai tanácsülésén is egyébként ezzel megegyező tartalmú állásfoglalást fogadtak el.
Ami a kanadai-európai szabadkereskedelmi megállapodást illeti, ott szerintem helytálló az a megállapodás, hogy az Európai Unió által eddig kitárgyalt szabadkereskedelmi megállapodások közül ez a legambiciózusabb szabadkereskedelmi megállapodás. Ebben egy új vitarendezési mechanizmus került már beépítésre, a frakcióvezető úr, ha jól figyeltem, akkor offshore bíráskodásként nevezte az ISDS mozaiknévre hallgató beruházók és államok közötti vitarendezési mechanizmust. Most ehhez képest az a vitarendezési mechanizmus, amely szerepel a CETA-ban, előrelépésnek, pozitív irányba tett lépésnek minősíthető. Ezt is kérem, hogy értse szó szerint, nem véletlenül nem másként fogalmaztam, pozitív irányba tett lépésként értelmezhető, hiszen az ICS névre hallgató immár új mechanizmus, gyakorlatilag egy állandó bírákból álló bírósági rendszert hozna létre, amelynek nemcsak elsőfokú, hanem másodfokú ítélkezési mechanizmusa is lenne. Természetesen ezt még tanulmányoznunk kell, senki nem látta ennek a működését még, senki nem tapasztalta, ezért természetesen ennek a részletes vizsgálatára van szükség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, akkor a TTIP-ről, tehát az Egyesült Államok és az Európai Unió között tárgyalás alatt álló szabadkereskedelmi megállapodásról is szeretnék néhány szót mondani. Az Európai Tanács egy olyan mandátumot adott az Európai Bizottságnak, ami egyértelműen arról szól, hogy egy vegyes hatáskörű megállapodást kell létrehozni. Jelenleg, ahogy a tárgyalások folyamatát látjuk, számunkra egyértelműnek tűnik - még egyszer mondom, a jelenlegi fázisban -, hogy ez egy vegyes rendelkezésű, vegyes hatáskörű megállapodás lesz, ha létrejön. Tekintettel arra, hogy az ambíciószintek magasak, a nyilatkozatok ambiciózusak, de azért a tárgyalások még elég erőteljesen, mondjuk úgy, hogy középszerű fázisban vannak, ami a menetrendet illeti. Tehát ha létrejön ez a megállapodás, akkor ebben az esetben mi úgy látjuk, hogy ez egy vegyes megállapodás lesz - a TTIP-ről beszélek -, és itt a kormánynak is az a határozott álláspontja, hogy ha ez egy vegyes megállapodásként jön létre, akkor nemzeti parlamenti ratifikációra lesz szükség. A szöveg folyamatosan alakul, a tárgyalások még zajlanak, tehát nem lehet megmondani jelenleg, hogy a TTIP-megállapodás Magyarország jövője, érdekei szempontjából mennyire lesz jó, vagy mennyire nem lesz jó. Ezt akkor lehet megmondani, ha a tárgyalások lezárultak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Annyit viszont el tudok önöknek mondani, hogy a magyar-amerikai gazdasági együttműködés jelenleg egy sikertörténet, tekintettel arra, hogy a tavalyi esztendőben az Egyesült Államok volt a második legnagyobb külföldi tőkebefektető már Magyarországon, a második legfontosabb kereskedelmi partnerünk az Európai Unión kívül, és a legfontosabb, tehát első számú exportpiacunk az Európai Unió területén kívül. Ebből fakadóan egy 1,7 milliárd dolláros külkereskedelmi többletet tudtunk realizálni az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott kereskedelem során.
Az Egyesült Államokból érkezett beruházások mértéke jelenleg a 9 milliárd dollárt haladja meg. Magyarországon 1600-nál valamivel több amerikai vállalat működik, és ők százezer munkahelyet tartanak fenn hazánkban. 2014 júniusa óta a beruházás-ösztönzéssel foglalkozó ügynökségünk húsz amerikai beruházásról kötött megállapodást, és jelenleg is pontosan húsz amerikai vállalattal tárgyalunk különböző magyarországi beruházásokról, ezek a tárgyalások is különböző fázisban vannak.
Tíz stratégiai partnerünk van az amerikai vállalatok között, ők 33 790 embernek adnak munkát, és több mint 715 milliárd forintnyi beruházást hajtottak végre Magyarországon. Idén februárban létrejött az US-Hungary Business Council, vagyis az Egyesült Államok és Magyarország üzleti tanácsa, amelyet azok az amerikai vállalatok alapítottak, amelyek jelentős magyarországi működéssel rendelkeznek, az Exim pedig 37 olyan céggel áll refinanszírozási kapcsolatban, amely az Egyesült Államokba exportál, és itt alapvetően két éven túlmutató, exportcélú előfinanszírozási konstrukciókról beszélünk.
Tisztelt Frakcióvezető Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tehát összefoglalva, a TTIP kapcsán az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások során azt tudom önnek mondani, hogy az Európai Bizottságnak adott európai tanácsi mandátum világos, a mi vörös vonalaink világosak, a mi alkotmányos szabályaink világosak, és az a kormányzati álláspont is világos, hogy a magyar parlamenti ratifikációra szükség lesz, ugyanis úgy látjuk, hogy ez egy vegyes megállapodásként fog létrejönni, ha létrejön.
Most frakcióvezető úr volt kedves beszélni a TiSA-ről is, amely gyakorlatilag a WTO 23 tagállama közötti, mondjuk így szép magyar szóval, plurila-terális, vagyis nagyon sok oldalú szolgáltatás, kereskedelmi megállapodástervezet gyakorlatilag. Mi úgy látjuk most, tisztelt frakcióvezető úr, hogy ennek az ambíciószintje a Kanada-Európa szabadkereskedelmi megállapodástól elmarad, ugyanakkor itt is a tanácsi tárgyalási irányelvek világosan fogalmaznak, és vegyes hatáskörbe tartozó megállapodás kitárgyalására adtak mandátumot az Európai Bizottságnak, ami megint csak a nemzeti parlamenti ratifikációt feltételezi.
(11.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az expozéban hallhattunk általános aggodalmakról is a szabadkereskedelmi megállapodások tekintetében. Itt most néhány jogi elemre szeretném felhívni a parlament figyelmét, először is arra, hogy az Európai Unió Bizottságának nincs tárgyalási felhatalmazása az Európai Unió környezetvédelmi, egészségvédelmi, élelmiszer-biztonsági és munkajogi normáinak csorbítását eredményező megállapodások kitárgyalására.
A nyilvánosságra hozott Kanada-Európa szabadkereskedelmi megállapodást természetesen még részletesen tanulmányozzuk, hiszen nemrégiben készült el a jogászi nyelvi ellenőrzése a dokumentumnak, de a jelenlegi fázisban azt tudom önöknek mondani, hogy nagy figyelmet fordítunk arra, hogy ebben a megállapodásban ne is lehessenek olyan momentumok, amelyek az előbb leírt területek esetén az európai normák csorbításával járnának.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti megállapodás vonatkozásában az Európai Bizottság számára kiadott tanácsi tárgyalási mandátum is rögzíti ezt a kötelmet, és amikor 2014 márciusának végén sor került az Európai Unió és az Egyesült Államok csúcstalálkozójára, akkor ezt a kötelmet egy közös nyilatkozatban is rögzítették. És természetesen ugyanúgy, ahogy a szabadkereskedelmi megállapodásokat, a benyújtott országgyűlési határozati javaslatot is részletesen tanulmányoztuk, bár ez rövidebb volt. Azt is el tudom önöknek mondani, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások tárgyalásai nem terjednek és nem is terjedhetnek ki az emberi jogok kérdésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Száz szónak is egy a vége, azt tudom önöknek mondani, hogy a határozati javaslat irányával egyet tudunk érteni. A konkrétumok területén pedig azt tudom mondani, hogy a Kanada és az Európai Unió között már lezárt szabadkereskedelmi megállapodás esetében egyértelműnek látjuk a nemzeti parlamenti ratifikáció szükségességét. Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodás tekintetében a tárgyalások jelenlegi fázisa és a tanácsi mandátum tükrében egyértelműnek látjuk a nemzeti parlamenti ratifikáció szükségességét; a TiSA-megállapodás esetében pedig jelenleg, mivel még egy alacsonyabb ambíciószintű megállapodásról beszélünk, a tanácsi tárgyalási mandátum alapján is a parlamenti ratifikáció irányába mutatnak a folyamatok.
Maga a kérdés pedig az, hogy adott esetben a TTIP lehet-e jó Magyarországnak vagy sem; azt javaslom, hogy erre a kérdésre majd akkor újra térjünk vissza részletesen, amikor a megállapodás megkötésre kerül, és amikor a megállapodott szövegek teljes egészében a rendelkezésünkre állnak, akkor tudunk erről a kérdésről, azt gondolom, nemcsak felelősséggel vitázni, mert azt lehet most is, de felelősséggel véleményt mondani.
Köszönöm szépen még egyszer a frakcióvezető úrnak, hogy ezt a kérdést volt kedves felvetni az Országgyűlésben, önöknek pedig köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
