FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR
FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Amikor az első kérdések elhangzottak, akkor azt gondoltam, hogy a két perc is elég, de itt végül annyi kérdés merült fel, hogy azért nyomtam meg a rendes hozzászólás gombot, hogy ha lehet, akkor rendes hozzászólásban szeretnék részben reagálni a felvetett kérdésekre, amit képviselőtársaim jogosan tettek fel, jogos kérdéseket juttattak el. Úgy gondolom, hogy erre jelentős részben fogok is tudni válaszolni.
Menjünk talán időrendi sorban! Magyar Zoltán képviselőtársunknak szeretném mondani, hogy gyakorlatilag az időpont egy fontos kérdés. 2017. január 1-jén járnak le a jelen földbérleti szerződések. A semmittevésre ez a válaszom. Illetve volt egy szerződés, utána volt az ősszel egy mintagazdaságokról szóló törvény, amit követett az új Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaságról szóló törvénytervezet elképzelése. Ez egy időfolyamat, amikor megérlelődött bennünk, hogy ezt a törvényt megalkotjuk, és mint igazi példa… - amilyen azért, ezt szeretném hangsúlyozni, az én információim és tudomásom szerint ilyen agrár-kultúrtörténeti érték így egyben Magyarországon nincs másik. Ezt azért jó, ha letisztázzuk. Van Bábolna, van Szilvásvárad, van Kisbér, nagyon sok egyéb helyszín van, de ilyen megmaradt gazdasági együttes, higgyék el nekem, legalábbis az én tudomásom szerint nincs, és ezért esett Mezőhegyesre ez a választás.
Sallai R. Benedek úr kérdezte tőlem a lófajtákkal kapcsolatban, itt óvatos volt a kancavásárlással. Igen, valóban, ezen fajták mindegyikével nem rendelkezik ma nemcsak a ménesbirtok, hanem a kft., éppen ezért eldöntött szándékunk, a nóniusznak megvannak a populációi, megvannak az anyakancái, a gidránménest Marócpusztáról, ami jelen pillanatban Szilvásváradhoz tartozik, elvisszük Mezőhegyesre, az állami tulajdonban van, tehát itt ezzel különösen probléma nincs. A furioso-north starnál szeretnénk a ma még fellelhető, a mezőhegyesi kancacsalád méneskönyvében szereplő egyedekből egypár kancát megvásárolni, nem csillagászati áron, napi piaci áron.
Ebben én nagyon szigorú vagyok, mert tudom, hogy a ló mindig egy kicsit a kupecságról szól, mindenkinek félelmei vannak. Én ezt a lovas világot negyven éve ismerem, értem a felvetést, jogosnak is tartom, de én ebben maximálisan szeretnék kiszámíthatóan, a napi piaci árnál egy fillérrel se többet adni értük. Természetesen ez nem az én kompetenciám lesz, de felügyelve biztos vagyok benne, hogy igen.
Természetesen felvetődött az, hogy hova képzik majd azokat a szakembereket, akik majd ezeket a szakmákat elsajátítják Mezőhegyesen. Természetesen ez nem a nagyüzemi szakemberképzésről szól, ezt nagyon határozottan szeretném megmondani. Ez arról szól, hogy olyan szakembereket képezzünk, akik bármikor, az agrárium, a mezőgazdaság bármely szektorában, bármely pillanatában megállják a helyüket. Ma már egy nagy gép, egy 260 lóerős gép lehet nagyüzemben, lehet privát gazdaságban. A műszaki tartalma ugyanannyi, ehhez kell felkészíteni nekünk a szakembereket, hogy ezeket a gépeket vagy azokat az egyéb technológiákat kezelni és alkalmazni tudják. Tehát mondhatnám, hogy ez a szakemberképzés teljesen szektorsemleges, nem is gondoltam, hogy ilyen kérdésként ez így fel is merülhet.
Mi lesz a munkahelyekkel, ez elhangzott Szabó Szabolcs részéről is. Egyértelműen szeretném mondani, hogy a szándék az - és ez nem csak szándék, az előzetes egyeztetések és tárgyalások alapján nyugodtan merem mondani a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy szeretném, ha ma a ménesbirtokban dolgozókat az új Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság január 1-jétől gyakorlatilag egy az egyben át tudná venni. Természetesen van egy-két olyan tulajdonos, akivel valószínűleg nem fog együttműködni az új ménesbirtok, de azt hiszem, hogy ez természetes is egy ilyen szituációban. Tehát a dolgozók nyugodjanak meg, a mezőhegyesi ménesbirtokon dolgozók, ezt innen is szeretném mondani, hogy ők átvételre fognak kerülni, és valószínűleg egy jogfolytonossággal fognak munkát végezni az elkövetkezendő időszakban.
Idetartozik az a kérdés, hogy mi van most ősszel. Ez számunkra is kérdés volt, hogy hogyan oldjuk meg ezt az időszakot. Előzetesen egyeztettem a mai ménesbirtok vezetőivel, és gyakorlatilag ezt az évet végigviszik termelés szintjén, de már az őszi munkálatok bizonyos, most így mondom, hogy felügyelettel lesznek elvégezve, ami annyit jelent, hogy már a következő évi vetéstervnek megfelelő munkákat kérjük tőlük, amit felügyelünk, és azt egy mezei leltár alapján elszámoljuk december 31-ei határidővel. Tehát azt hiszem, ez egy teljesen korrekt eljárás. Aki idén vetett, az még betakarít, arat, neki úgyis szerződése van, a különböző szerződések betartása fontos, és január 1-jén pedig indul az új élet. Természetesen az őszi munkák, bemunkálások elvégzése, trágyázások és a többi szakfeladatot el fogjuk végezni így is, megfelelő módon teljesíteni is tudjuk.
Kérdésként hangzott el a vízhálózat. Ez egy sarkalatos kérdés volt a mezőhegyesi történetben, hogy ivóvíz nélkül maradnak. A ménesbirtok azt mondta, hogy nem szolgáltat április 1-je után vizet, ez nagyon jó hangulatkeltés volt, erre az egész magyar sajtó ráugrott, mindenki ezen élcelődött. Én már akkor márciusban az Alföldvízzel, a térség ivóvíz-szolgál-ta-tó-jával tárgyaltam, és megegyeztünk abban, hogy egy felmérést fog készíteni, mivel ott kiderült, hogy az ivóvízhálózat több mint százéves, ólomcsöves egy része.
Szoktuk mondani, aki még nem látott ilyet, én sajnos láttam már, nem mostanában, valamikor jó pár évvel ezelőtt, amikor kiássák a vezetéket, lyukas az ólomcső, és akkor egy darab kerékpárbelső gumit szabnak ki és rádrótozzák. Azzal nem oldják meg, hogy ne folyjon, csak ne spricceljen. Tehát ilyet már láttam én is, több helyen ilyen előfordult, ezt meg fogjuk oldani úgy, hogy egy terv készül a 10-es majornak, mert arról szól ez a történet. A 10-es majort a város egyik részének nevezik, érdekes módon, mert egybeépült a major a várossal. Ez is egy speciális történet, településszerkezet. Tehát a 18-as majorban meg lesz oldva a vízellátás úgy, hogy az Alföldvíz gyakorlatilag egy új gerincvezetéket fog kiépíteni, és ez majd természetesen biztos, hogy némi gondot fog okozni, akkor már a szennyvízkérdés, de ezt a kérdést megpróbáljuk kezelni, és az Alföldvíz lesz a szolgáltató.
A külső majoroknál a vízellátás: ott most sincs ivóvízellátás, szeretném mondani, vízellátás van a különböző fúrt kutakból.
(16.50)
Azt hiszem, senki sem vállalja, hogy ott teljes ivóvízhálózatot fog kiépíteni. Ott ugyanúgy meg kell oldani az ivóvízellátást, ahogy most megoldják, hogy ásványvizet vagy palackos vizet isznak az emberek. Hozzáteszem, hogy jelentős részben ma is azt isznak, nem pedig vezetékes vizet, mert a várostól 6-8-10 kilométerre nincs kiépített vízvezeték-hálózat. Van egy fúrt kút, az viszont nincs bevizsgálva ivóvíznek. Éppen ezért ezek pluszterhek. És az is probléma, hogy sajnos egyre kevesebben lakják ezeket a majorokat. Ez egy elég komoly gond, de ezt meg kell hogy oldjuk.
A belterületi utak hogyan lesznek kezelve? Képviselő úr azt kérdezte, hogy hogyan lesznek kezelve és ki túrja el a havat. No, az egy tipikus példája Mezőhegyesnek, hogy eddig szinte minden ilyen közfeladatot a ménesgazdaság végzett el. Ez van beállva 232 éve. Mindent azzal végeztetnek el. Ez egy jó értelemben vett nem összefonódás, hanem kialakult egység, hogy szétválaszthatatlan a ménesgazdaság és a város. E tekintetben biztos, hogy a mai kornak megfelelően bizonyos lépéseket kell tenni. Biztos vagyok benne, hogy egyszer majd az önkormányzat is a talpára áll. Az nem kérdés számomra, hogy együtt kell működni, de azért a feladatokat apránként szét kell választani, hogy mi a közfeladat, mi a szolgáltatás, kinek mi a feladata. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy hosszú távon a havat a ménesbirtok gépeinek kell letolni az útról, hiszen ahol nincs ménesbirtok, ott is letolják az útról a havat, és talán még a padkát is meg tudják őrizni, meg tudják védeni.
Még egy kérdés felmerült azzal a földterülettel kapcsolatban, amire képviselő úr utalt. Ez különben szűk 400 hektár. Annak idején a kárpótlási törvény során az állami gazdaságokban minden dolgozónak adtak 20 aranykorona értékű földterületet. Ez a földterület akkor a kárpótlási törvény szerint elméletileg ki lett mérve, de aztán nem ott lett kimérve, meg nem is adták ki. Ez még a mai napig is egy per alatt lévő történet. Jelen pillanatban ezzel még nem számolunk, de úgy gondolom, hogy ezt is rövidesen le fogjuk zárni. Amikor a magyar állam a gazdaságot átveszi, akkor ezt a peres kérdést is le tudjuk zárni.
Egy másik kérdés az átvétel időpontjára vonatkozott. Azt szeretnénk, hogy január 1-jén a teljes vertikum új cégként tudjon működni. Azt megelőzően rövidesen fel fog állni a gazdaság menedzsmentje, felügyelőbizottsága és az igazgatóság, tehát minden egyes feltétel meglesz, hiszen a következő év előkészítéseire is gondolni kell, és bizonyos termelési szerződések, megrendelések tekintetében el kell kezdeni a tárgyalásokat, mert nem szeretném, ha a különböző szolgáltatók kihasználnák azt a helyzetet, hogy kényszer és időkorlát miatt gyorsan kell lépni. Úgy gondolom, hogy e tekintetben jól állunk.
Azt is kérdezte képviselő úr, hogy milyen kártalanítási összeg és mi módon kerül be. Gondoltunk erre is, és erre a módosító indítvány már ma beterjesztésre kerül. Amikor a törvény beterjesztésre került, akkor még nem volt teljesen kikristályosodva, de a megfelelő számítások után ez már szerepelni fog a módosító indítványban. Tehát az is, hogy azoknak, akik már licitáltak, és részükre árverésre kerültek a földterületek, de a birtokukba még nem került, a felmerült költségeik ingatlanonként visszafizetésre kerülnek, azok részére pedig, akik bérleti jogviszonyt kötöttek, és ez a bérleti jogviszonyuk fel lesz mondva, egységes érték meghatározásra került a módosító indítványban, a törvényben.
Erre is gondoltunk. Bízom benne, hogy az anyagi kérdések rendezése nagyon gyorsan megoldja ezt a helyzetet, amiben kérem az önök együttműködését is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
