DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR,
DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elsőre úgy tűnt, hogy egy felettébb egyszerű javaslat van előttünk, amelynek csak a magyar nyelvű kihirdetéséről van szó, de amikor részletesebben átolvastam ezt a javaslatot, egy-két felettébb érdekes pontra is bukkantam. De most engedjék meg, hogy azzal kezdjem, ami már itt elhangzott előttem is, hogy miért kellett eddig várni, miért kellett 15 évig várni arra, hogy az Országgyűlés elé kerüljön ez a javaslat, hogy magyar nyelven is kihirdetésre kerüljön.
A Magyar Köztársaság a római statútumot, ahogy hallhattuk, 1999. január 15-én írta alá, majd 2001. november 6-án ratifikálta. Eddig rendben is van, egy szokásos ügymenetet láthatunk. Természetesen örülünk neki, hogy igaz, hogy csak a XX. század végén, de megvalósulhatott egy állandó Nemzetközi Büntetőbíróság felállítása. Egyébként hozzáteszem, bár ez történelmi kérdés, nem tudom, hogy az emberiségnek, ha szabad ilyen nagy szavakat használni, miért kellett majdnem a XXI. századig várni arra, sőt tulajdonképpen a hatálybalépéssel és a magyar ratifikációval, ha 2001-ről beszélünk, akkor már a XXI. századról beszélünk, tehát miért kellett erre várni. De legalább megtörtént, és természetesen ez is üdvözlendő, viszont az kevésbé, hogy magyar nyelven egyszerűen nem került sor a kihirdetésére ennek a statútumnak. Nem tudom, hogy miért, valószínűleg államtitkár úrnak sincs talán ennél részletesebb információja, vagy ha van, akkor kérem, ossza meg velünk.
Azt is látni kell, és ez is elhangzott, hogy 2003-2006 között az Országgyűlés előtt volt ez a javaslat. Akkor egyébként szocialista kormányok voltak hatalmon, ha esetleg valaki nem emlékezne rá, vagy az évszám alapján ez nem lenne kellőképpen behatárolható, és azt is lehet tudni, hogy annak ellenére, hogy három évig az asztalon hevert, pontosabban az Országgyűlés előtt hevert, ha pontos akarok lenni, ez a javaslat, a 2006-os választás után visszavonták ezt a magyar nyelvű kihirdetést; aminek nyilván valamiféle politikai indoka vagy oka kellett hogy legyen, hiszen három évig az Országgyűlés előtt hever a javaslat, nem kerül tárgyalásra, nem kerül magyar nyelven kihirdetésre, és utána a 2006 tavaszi választás után ez gyakorlatilag le is kerül napirendről.
Nem tudom, és lehet, hogy ez már összeesküvés-elmélet, hogy már a 2006 őszi eseményekhez bármiféle köze lehet-e ennek a dolognak, és esetleg a szocialista vezetők tudhatták-e, hogy 2006 őszén mi fog bekövetkezni. Ezt nyilvánvalóan megint csak államtitkár úr, ha a minisztériumnak az aktáit és az elfekvő iratanyagot esetleg fel tudta valaki túrni és ebben bármiféle hivatkozást találnak, vagy esetleg a szocialisták, vagy egyébként a… - most a DK-ból nem látok senkit, de Gyurcsány Ferencnek is komoly ráhatása volt akkor az eseményekre, ha jól emlékszem, de javítsanak ki. Tehát, ha ők tudnának erre magyarázatot adni, akkor lehet, hogy pontosabban láthatnánk abban, hogy miért kerültünk ilyen szégyenbe, hogy nem került sor a magyar nyelvű szöveg kihirdetésére. Egyébként hozzáteszem, hogy 2010 után is lett volna rá lehetőség. Valószínűleg ez nem a legfontosabb téma volt, és most került elő, tehát ami a magyar ratifikációt illeti, ahhoz képest is 15 év elteltével az Országgyűlés elé kerülhet ez a javaslat.
Természetesen én nem szeretnék belemenni részletesen a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának az elemzésébe. Azt hiszem, hogy mindnyájan egyetértünk azokkal a pontokkal, amelyek ebben megfogalmazásra kerülnek, a különböző háborús bűncselekmények, apartheid, népirtás üldözése, illet-ve egy hatékonynak mutatkozó állandó Nemzetközi Büntetőbíróság felállítása, az természetesen üdvözlendő, és egyáltalán nem lehet belekötni.
Viszont ami egy kicsit nagyobb kérdéseket vetett fel bennem, az az, hogy ezeket a passzusokat a magyar jogba be is kell építeni. Egy része természetesnek mondható, például a mentelmi jog szabályainak a módosítása, ezt is támogatni lehet. A Jobbik egyébként a mentelmi jog eltörlése mellett foglalt állást, programunkban is szerepelt 2010-ben, ’14-ben, tehát az, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság számára vagy ha valaki, bár Magyarországon, hála a Jóistennek, azért nem gyakori, hogy ilyeneket elkövetnek, de ha valaki mégis elköveti, akkor akár egy parlamenti kétharmad se tudja azt megakadályozni, hogy őt a Nemzetközi Büntetőbíróság elé citálhassák. Ez rendben van így, ezzel természetesen semmi kifogásunk nincsen.
Viszont ami számomra egy kicsit meglepő volt, illetve az ilyenformán való beemelése, az nem más, mint a 13. §-ban megfogalmazott népirtás, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmények nyilvános tagadásának tényállása, amit önök a Btk.-ba szeretnének beemelni. És még önmagában ezzel se lenne gond, hogy beszéljünk arról nyilvánvalóan, hogy ha valami egyértelműen bizonyítható, hogy elkövetésre került és ezt olyan formában, uszító jelleggel, becsmérlő jelleggel és az események újra bekövetkeztét kockáztató jelleggel tagadja valaki, akkor természetesen erre lehetőséget lehet biztosítani. Csak önök nem ezt teszik. Zárójelben jegyzem meg, hogy ha már itt a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának a kihirdetéséről van szó, akkor eleve ez a passzus - és ez leírásra is kerül - nem feltétlenül ezzel van szoros összefüggésben, hanem - és ez szerepel a törvényben is - egy 2008. november 28-ai tanácsi kerethatározat 1. cikkének való megfelelést szolgálja. Természetesen össze lehet rakni ezt csomagba, még értem is az összefüggését, hogy itt is háborús bűncselekményekről van szó. Igaz, hogy itt, mondjuk, egy verbális tagadásról. Tehát azért összefügg, de azért a hivatkozás is más, ugye, egy uniós jogszabályról beszélünk. Önök azt írták le, hogy ez a passzus, ami most a Btk.-ba be fog kerülni, nem más, mint a tanácsi kerethatározat, tehát az uniós 2008-as tanácsi határozatnak a megfelelését szolgálja.
Ezekben az esetekben én általában nem vagyok rest és megnézem, hogy pontosan mit ír elő ez a 2008-as kerethatározat, hiszen úgy az irányelveknél, mint korábban a kerethatározatoknál egy tól-ig tartományban az adott tagországoknak megvan a megfelelő hatáskörük, hogy meghatározzák, hogy pontosan mit építenek be a saját jogukba.
Na, és itt kezdődnek a problémák, államtitkár úr, hiszen önök a tényállásban, amit a Btk.-ba be szeretnének iktatni, pontosan azt a fogalomrendszert és azt a büntetési rendszert használják, amelyet a kommunista rendszerek és a nemzetiszocialista rendszerek bűneinek a nyilvános tagadásánál a Btk.-ba beépítettek.
(9.50)
Ez miért problémás? Azért problémás, mert önök azt szeretnék, hogy a Btk.-ba az kerüljön be, hogy ha valaki egy nemzetközi szerződéssel kimondott vagy Nemzetközi Büntetőbíróság által vagy magyar bíróság által megállapított - most hadd ne soroljam fel, emberiesség elleni, háborús - bűncselekményeket és minden egyebet tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ez elsőre nem is tűnik problémásnak, mert miért szeretné ezt bárki tagadni, kérdezhetik önök. Viszont kérdezem én: honnan lehet tudni, vagy egy átlag állampolgár tudni fogja-e? Mert a kommunista rendszer, a nemzetiszocialista rendszer bűneinek tagadásánál még azt lehetett mondani - bár az a tényállás se jó -, hogy Magyarországon nagyon sok esemény történt, sajnálatos módon, amelyről az átlag állampolgár is tud, tanul róla az iskolában, illetőleg nagyjából tudja, hogy hol van a véleménynyilvánítás határa; most ennek nem mennék bele a részleteibe, hogy pontosan jól van-e ez megfogalmazva vagy nem, de nagyjából a jogbiztonságnak ebben a formában megfelel.
Viszont ebben az esetben olyan tágra nyitjuk a kapukat, amely esetben egy magyar állampolgárnak nem feltétlenül kell tudnia, hogy mondjuk, egy nemzetközi szerződés, egy nemzetközi bíróság vagy akár a magyar bíróság jogerős ítéletében ezekben az esetkörökben milyen döntést hozott. Még ez se lenne probléma egyébként, de az a tény, hogy önmagában a kétségbevonáshoz, a jelentéktelen színben való feltüntetéshez nem társul semmilyen pluszcselekmény, ez már egy kicsit veszélyes, tehát akár a történelmi kutatásokra is kiterjedhet. Ez azért fontos, államtitkár úr - és javasolom, hogy még módosító javaslatot be lehet terjeszteni önök által is, és mi is meg fogjuk fontolni -, mert az előbb említett tanácsi kerethatározat így szól, és azt várja el Magyarországtól, hogy „nyilvánosság előtt erőszakra, gyűlöletre uszítás faji, bőrszín szerinti, vallási, származás szerinti” csoport valamely tagjával szemben - ez eddig rendben van -, „népirtás, emberiesség elleni vagy háborús bűncselekmények nyilvánosság előtti védelmezése, tagadása vagy súlyosan jelentéktelen színben való feltüntetése” - eddig is még rendben lenne - esetében kell büntetőjogi tényállást alkotni, de itt jön az a plusz hozzáfűznivaló - el kellett volna talán az egész tényállást olvasni -, „amennyiben az adott cselekményt olyan módon valósítják meg, hogy az a csoport vagy annak valamely tagja elleni erőszakra vagy gyűlöletre való uszításra alkalmas” - és itt van a kutya elásva.
Úgy kellett volna beemelni ezt a tényállást, hogy nem elég, mondjuk, egy történészprofesszornak a világ bármely táján megnyilvánuló és egyébként megállapított, senki által nem tagadott, mondjuk, népirtással kapcsolatos disszertációjában, ha mondjuk, azt mondja, hogy ott százzal kevesebb vagy több ember halt meg, tudományos módon, akkor ezen tényállás alapján három évig terjedő szabadságvesztéssel lehet büntetni úgy, hogy az európai kerethatározat nem ezt írja elő, államtitkár úr. Egyértelműen bele kellett volna venni ebbe a tényállásba, hogy a gyűlöletre, uszításra alkalmasnak kell lennie, illetve fenyegetőnek kell lennie az adott csoportokra vonatkozóan. Tehát ez teljesen rendben is lenne így, ha ez beemelésre került volna.
Egyébként még, ha ez nem lenne elég, akkor az 1. cikk, amit hivatkoznak, még azt is megfogalmazza, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, amikor átültetik ezeket a passzusokat, hogy kizárólag azt a cselekményt büntetik, amely a közrend megzavarására alkalmas, fenyegető, gyalázkodó vagy sértő jellegű. Tehát egyértelművé teszi egy másik bekezdése is az 1. cikknek, a (2) bekezdése, hogy itt az uniós jog azt várja el, hogy olyan esetekben legyen büntetendő a különböző háborús bűncselekmények, népirtások tagadása vagy jelentéktelenebb színben való feltüntetése, amely esetekben ez gyalázkodó, uszító jellegű.
A magyar jogszabályból sajnos ez nem derül ki, illetve a Btk.-módosításból ez nem derül ki. Természetesen lehet, hogy én nem értettem meg valamit itt ezzel kapcsolatosan, de számomra teljesen egyértelmű, hogy ezeket a többletcselekményeket, illetve a többletszándékokat nem fogja tartalmazni a Btk. a jövőben.
S bár értem én, hogy az ügyészség, lehet azt mondani, valószínűleg majd egy professzor ellen nem fog eljárást indítani, mert miért tenné. Igen ám, de ha akarná, megtehetné akár egy kutatással kapcsolatosan is, egy olyan kutatással kapcsolatosan is, amely adott esetben a világ más részét érinti, és lehet, hogy Magyarországon semmilyen olyan csoport egyébként nem is él, amelyet ez érinthet, csak valaki tudományos jelleggel egy témát felvázol. Arról nem is beszélve, hogy - ahogy elmondtam - a jogbiztonság is sérül, hiszen nem kell mindenkinek, minden állampolgárnak tudnia, sőt, szerintem nagyon kevesen vannak, akik egyrészt a nemzetközi szerződéseket és a Nemzetközi Büntetőbíróság gyakorlatát napi szinten nyomon követik, és ez alapján majd tudni fogják, hogy mi az, ami három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
Tehát, államtitkár úr, amennyiben összhangba sikerül hozni az uniós joggal, vagy az uniós jog lehetőségeit beépítjük, akkor ez támogatható, egyébként meg egy félmunka ez a rész. Természetesen a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumával egyetértünk. Köszönöm szépen. (Dr. Gyüre Csaba tapsol.)
