CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Csak pár gondolat erejéig szeretnék reagálni, mert azt látom, hogy a szabályozás szükségessége tekintetében talán összpárti egyetértés van; a szabályozás formai kérdését illetően van nézeteltérés, amire például Hiszékeny képviselő úr is utalt. Azt azonban mindenképpen szeretném elmondani, hogy valóban tegnap volt az ötpárti egyeztetés, de több mint egy hete elérhető a honlapon ez a javaslat. Ahhoz sem önöktől, sem mástól semmilyen kérdés, módosító javaslat nem érkezett. Pont ezért gondoltuk, hogy ha már kérdés nincs, akkor felhívjuk önöket. Ennek az az oka, hogy nem vették észre a javaslatot, vagy más az oka, nem tudom, de nem szeretnék ebbe belemenni. Megfogadva Józsa képviselő úr tanácsát a tegnapi fegyelemre intés tekintetében, semmiképpen sem szeretnék a személyeskedés hibájába esni.
A szabályozás, amiről beszélünk, és ami miatt azt gondolom, hogy nincs igaza Hiszékeny képviselő úrnak, az az, hogy egyrészt van egy építési szabályozás, ami a 300 négyzetméternél kisebb lakóingatlanok építésére vonatkozik, illetve az arra vonatkozó engedélyezési eljárásra. Abban sincs nézeteltérés közöttünk, hogy amikor az államnak lehetősége van számtalan állami szolgáltatást, nyújtsa azt akár cégek, akár magánszemélyek számára, digitalizálni, egyszerűsíteni, akkor a bürokratikus akadályok a lehetőségek tekintetében a minimálisra kell szoruljanak, ne a bürokrácia legyen az akadálya annak, hogy akár egy magánépítkezés, akár egy közberuházás vagy egy céges beruházás lassabban tudjon megvalósulni.
A másik oldalon, amiről most beszélünk, és ami miatt szerintünk ezt teljesen külön kell szabályozni, az pedig az, hogy mik azok a törvényi garanciák, amelyek lehetőséget nyújtanak arra, hogy valóban az a vizuális környezet, ami kialakul ezeknek az építkezéseknek köszönhetően, olyan méltó örökség legyen, amit ez a generáció maga után tud hagyni az utókornak. Azt látom, és ez engem meglepett, hogy őszinte legyek, hogy erre a parlamenti ellenzékben is fogadókészséget látok, vagy azt a szándékot látom, hogy önök is fontosnak tartják, hogy igenis kell hogy valamilyen szinten a mindenkori politika a jogszabályalkotás eszközével befolyásolja azt a vizuális környezetet, amit kialakítunk.
Abban a kérdésben, amit képviselő asszony felvetett, hogy amennyiben a vizuális kultúra vagy a közízlés, hogy így mondjam, megfelelő szinten lenne, akkor nem kellene ezzel a szabályozási környezettel foglalkozni, ebben teljesen igaza van. De pont azért, hogy ennek a lehetőségét egyáltalán megteremtsük, például a szabályozói eszközökön túlmutatóan az építészkamarával, az Akadémiával megpróbálunk arra vonatkozóan kialakítani egy keretet, hogy a vizuális kultúra oktatásának megkezdése az alapfokú oktatási intézményektől egészen a legmagasabb szintű oktatási intézményekig hogyan, miként tud megvalósulni. Ebben képviselő úr is kérdezett, Hiszékeny képviselő úr is, ön is. Valóban rendszeres és komoly párbeszéd van a Magyar Építőművészek Szövetségével, a Magyar Mérnöki és Építész Kamarával.
Emlékeztetni szeretném önöket, hogy tavaly ősszel - itt a kollégákra nézek - Lázár miniszter úr írt alá egy megállapodást ezzel a két szövetséggel pont azért, hogy ezekben a jogszabályokban, amelyek az építésügyet a mi elképzeléseink szerint adott esetben évekig, évtizedekig szabályozzák, valóban szakmai konszenzus jöjjön létre, és ezt ne a politikai hovatartozás szempontjai vezéreljék, hanem olyan célok, amikkel mindenki egyet tud érteni.
Képviselő asszony kérdezte, de aztán szóba került Józsa képviselő úrnál is a rendelet hatálybalépése. A kollégáim jelzése alapján ez a törvény hatálybalépésével egy időben meg fog történni, tehát addig ez elkészül, és nem lesz egy olyan köztes állapot, amikor a két szabályozás egy hiátust eredményez.
Józsa képviselő úr budapesti fejlesztésekre tért át, illetve képviselő asszony szóba hozta a Ligetben létrejövő új ingatlanokat is. Azzal egyetértek, bár nem e Ház falai között fogjuk tudni lefolytatni ezt a vitát, de én is azt gondolom, hogy indokolt lehet Budapest esetében kijelölni egy olyan részét a városnak, ahol a modern építészet megjelenhet. Erről van egy most már lassan évtizedek óta zajló vita, hogy mi lehet a legmagasabb beépíthető magasság, és van-e létjogosultsága egy, alapvetően a város karakterét a XIX. végén elnyert főváros esetében a modern építészeti elemek megjelenésének, vagy annak milyen mértéke lehet.
Ez szerintem egy értelmes vita, amit érdemes lenne a szakértői közösséggel lefolytatni. De azt látom, hogy itt pártállástól függetlenül, ideológiai családokon belül is két álláspont van. Az egyik része a modernitás irányába engedné a támogatást, és van a másik része, még egyszer mondom, ideológiai környezettől függetlenül, amelyik azt mondja, hogy Budapest arculata a XIX. század végére létrejött vizuális keretrendszerben kell maradjon, és a mindenkori városépítészet alapvetően ebben a keretrendszerben kell mozogjon.
A pályaudvarok kapcsán, amit képviselő úr kérdezett, valóban van a kormány napirendjén is egy anyag, ami pont azt a kérdést feszegeti, hogy a XXI. századi közlekedési kihívásoknak hogyan tud egy modern város megfelelni, és ma részben az Európai Unió által nyújtott fejlesztési forrásoknak köszönhetően, részben a kormány által biztosított forrásoknak köszönhetően van arra lehetőség és van arra szándék is, hogy újragondoljuk a budapesti pályaudvarok helyzetét. Ez első körben három pályaudvart érint, ahogy ezt Lázár miniszter úr a sajtó nyilvánosságával is megosztotta. Egyrészt érinti a Nyugati pályaudvart, ahol a kormánynak a Liget-projekthez kapcsolódóan van egy parkfejlesztési koncepciója a Nyugati pályaudvar és a Podmaniczky utca között bezárt területen, illetve kilépve, az Ajtósitól egészen a Hungária körútig egy parképítészeti koncepció, ami értelemszerűen csak akkor működhet, ha a vasútfejlesztés is megvalósul. De ha a vasútfejlesztést is megoldjuk, akkor hozzá kell nyúlni az Eiffel-csarnokhoz is, és a főpályaudvart is meg kell oldani.
Van egy törekvés és van kérdés is arra vonatkozóan, hogy a Déli pályaudvar szerepét átveheti-e a Kelenföldi pályaudvar vagy nem. Ehhez kapcsolódóan értelemszerűen felmerül annak is a szükségessége, hogy a Kelenföldi pályaudvar felfejlesztése nemcsak vasúttechnikai szempontból, hanem építészetileg is hogyan és miként oldódik meg. És van a Déli pályaudvar kérdése. Ezeket a kérdéseket a következő szűk időkeretben, hónapokon, heteken belül mindenképpen rendezni kell.
A Szilágyi képviselő úr által felvetettek egy részére szeretnék reagálni; a Simicska-kérdést meghagynám a politikai viták körében. De mivel azt gondolom, hogy a jelen vitára irányuló közfigyelem az alatt a szint alatt van, hogy nekünk itt most politikai vitát kellene folytatni, a másik részére, a teraszengedélyekre térnék ki. A kormánynak az a célja, akár a tavaly elfogadott építésügyet befolyásoló törvényekkel, rendeletekkel, illetve amiről most tárgyalunk, hogy alakuljon ki egy olyan egységes keretrendszer, ahol a kormány meghatározza, hogy mit kell szabályozniuk ezeknek a helyi építészeti arculati kézikönyveknek, hogy így mondjam.
Ahol valóban nagyon fontosnak tartom azt, amit képviselő asszony is elmondott, hogy a helyi értékek, az ország különböző régióiban megjelenő építészeti örökségek megóvása vagy aktualizálása abban az értelemben, hogy az építészeti örökség megóvása, de XXI. századi funkciókkal való ellátása megtörténjen. Az, hogy a vidéki építészetben vannak fontos, megóvandó elemek, abban is testet ölt, és abban a kormányzati döntésben is megjelenik, ez egy múlt heti parlamenti beszélgetésünkre utal vissza, amit képviselő asszonnyal lefolytattunk, hogy a külterületi beépíthetőség arányát pont ezért emelte meg a kormány a korábbi 3 százalékos szintről, mert azt gondoljuk, ez a terület az, ahol valóban van olyan építészeti örökség, itt a tanyákról beszélek, ahol érdemes ebben a kérdésben gondolkodni. Azáltal, hogy a beépíthetőségre vonatkozó szabályok változnak, értelemszerűen változtatni kell azokat a forráslehetőségeket is, amelyeket a belterületi építkezésben gondolkodó családok vagy adott esetben vállalkozások számára megnyitottunk. Tehát ezeket ki kell terjeszteni erre a területre is, ami, azt gondoljuk, egy újabb energiát adhat ennek a történetnek. Zárójel bezárva.
Visszatérve a képviselő úr által mondottakra, a kormány világos szándéka az, hogy egységes szabályozás alakuljon ki. Ezt a szabályozást nemcsak a teraszok kapcsán lehetne megoldani, és ez abszolút a helyi önkormányzatok rendelkezési körébe tartozik, hanem, mondjuk, ezt újra lehetne gondolni a Körúton található üzleteknél. Egyre több nyílik meg, hál’ istennek, ismételten a nagy plázaépítési fellángolást követően. De annak a szabályozásnak kell világosan és egyértelműen megjelennie, hogy ezekben az építészeti arculati kézikönyvekben mit kell szabályozni. De ezek nagyon világos szempontok kell legyenek.
Abba, hogy teraszengedélyt ki kap vagy ki nem kap, a kormány nem fog és nem is avatkozhat bele. Ez a helyi hatóságok feladata kell legyen. Mi maximum abban tudunk iránymutatást adni, hogy az egységes arculatban mit kell szabályozniuk, és mi az a maximum szint, amit szabályozhatnak. Ez pedig abba az irányba mutat, hogy ha az a vizuális igényszint megjelenik vagy kialakul, ami, azt gondolom, megint közigény tárgyát képezi a parlamenten belül, akkor egyre kisebb regulációt fog követelni, és lehetővé teszi azt, hogy az állami hatóság nem mint szankcionáló vagy mint büntető hatóság jelenik meg ebben a kérdésben, hanem ösztönzője lehet azoknak a kreatív kezdeményezéseknek, amelyek valóban hozzájárulnak ahhoz, hogy egy építészeti örökség jöjjön létre ebben a generációban is. Amire ugyanúgy méltán lehetünk büszkék, mint ahogy büszkék vagyunk arra, és több vitában is megpróbáljuk megvédeni, például a Liget kapcsán, amikor az megépült.
(15.40)
Vagy beszéljünk arról, ami például ma a Várban történő építkezések kapcsán napirenden van! Például a Vár történeti rekonstrukciójában, azt gondolom, ma politikai közmegegyezés van. A „mit építünk oda” kérdésben van egy vita. De például a Vár kapcsán is az a kérdés, hogy mi az eredeti állapot, amit a felújításra vonatkozó kormányzati szándéknak újra kell teremteni, vagy vissza kell építeni. Melyik az eredeti: a középkori várkép, vagy a második világháború előtti várkép? Ez mit befolyásol pontosan, hogyan járul hozzá ahhoz a Várról kialakított mai közgondolkodáshoz, ahogy ma a Várat ismerjük? Ezeket a vitákat azért érdekes lefolytatni - egy kis irodalmi szemelvény a végére -, mert amikor a várépítkezések a világháborút megelőzően, illetve a millennium időszakában kialakultak, akkor a Várra vonatkozó tervek, amelyek sokak szerint visszaépítendő tervek, politikai viták részei voltak. Olyan politikai vitáké, amelyekben Márai konkrétan a Vár felújítására, illetve a Vár rekonstrukciójára és az új épületekre vonatkozóan az akkor alkotó és ma mindenki által etalonként tekintett építészeket fakezű kontároknak tartotta.
Vagy ha például a Ligetről beszélek, azokat az emlékeket ugyanilyen közviták tárgyában tudták az elődeink a mai formára meghozni. Ez megérett egy újabb rekonstrukcióra. Erről megint folyik egy vita. Azt gondolom, hogy ebben a kormányzat partner, hozzátéve azt, hogy a mindenki által féltett zöldterületek megóvását, bővítését és új funkciók betelepítését szeretné a kormány megvalósítani.
Tehát az építészetre vonatkozó szabályok sokszínűsége és a sokoldalú megközelítésének kötelezettsége az, ami indokolja, hogy többféleképpen, több törvénnyel és több rendelettel támasszuk alá ezt a területet, nem pedig az, amit az ellenzék sokszor feltételez, hogy ennek a hátterében nincs más, mint kapkodás. Sok olyan kérdés van, amiben érdemes lenne nem a Parlament falai között politikai, hanem sokkal inkább a Parlament falain kívül a szakértői közösségeket bevonva, de a politikai értékvállalást nem háttérbe szorítva lefolytatni azokat a vitákat, amelyeket lehet.
Azt gondolom, erre nyitottak vagyunk. Az elmúlt hetekben, mondom, az Építész Kamarával, a Magyar Építőművészek Szövetségével, tegnap a Várban a karmelita kolostor kapcsán a sajtó képviselőivel folytattunk le számtalan vitát, ezek mindegyike nyitott, tehát erre az ellenzéket is szeretettel várjuk. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
