SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS
SZABÓ SZABOLCS (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ahogy itt már elhangzott, talán Pósán László mondta, hogy ennek az oktatási salátatörvénynek a legfajsúlyosabb része a köznevelési törvény. Abszolút egyetértek vele. Ezért ha megengedik, ezzel kezdeném és a leghosszabban erről beszélnék, s ha marad még időm, akkor pár gondolatot elmondanék a többiről is.
Már egy ideje láthatóan próbálják hozzászoktatni a választókat a kormányoldali politikusok, hogy még véletlenül se higgyük el azt, amit a kormány mond. Az oktatás területén különösen hatékony a kormány a kommunikálásban, ahogy azt finoman szokták mondani, én azonban ezt félrevezetésnek és hazudozásnak mondanám. Ugyanis gyakran tapasztalják azt az oktatásban részt vevők, hogy pont az ellenkezőjét csinálják annak, mint amit mondanak.
Először is szögezzük le azt, hogy a Hoffmann Rózsa nevével fémjelzett átalakítás megbukott. Ezt nem nagyon lehet finomítani, bár hozzá kell tenni, hogy ez inkább valószínűleg az Orbán-Parragh-ten-gely döntése volt, de államtitkár asszony volt abban a pozícióban, akinek a nevéhez ez végül is kötődött. Abban nincs vita közöttünk, még Hoffmann Rózsával sem, hogy természetesen a közoktatásban a reform bevezetését megelőzően is voltak igen jelentős problémák.
Nyilvánvaló volt, hogy változtatni kell a tanterveken, alapvető szemléletváltozásra van szükség a diákok romló tudása miatt - ezt én magam is tapasztaltam egyetemi oktatóként -, finomhangolást igényelt a tankönyvellátás, a pedagóguspálya presztízse mélyrepülésben volt, a kistelepülési iskolák fenntartása és működtetése valóban nagyon problémás volt, ahogy erre Hoffmann Rózsa is utalt, jottányit sem haladt előre a szegregált oktatás felszámolása, és még sorolhatnánk a problémákat. Tehát nem abban volt a hiba, hogy rosszul mérték fel a problémák körét, hanem abban, hogy rossz választ adtak arra, hogy hogyan kellene ezt megoldani.
Amikor ezt a reformot elindították, a hozzáértők világosan elmondták, hogy a kivezető út nem a centralizáció, nem az államosítás, nem a szinte teljesen kötött tanterv, nem a bürokrácia túltolása, nem az, hogy a pedagógusokat automatikusan a ped. I.-be tolják vissza, nem az értelmetlen portfóliókészítés, nem az iskolában töltött idő növelése, nem az állami tankönyvek bevezetése, nem a tanárok munkaterhének növelése, nem az egyházi oktatás helyzetbe hozása, nem az alapítványi és magániskolák ellehetetlenítése, nem a közismereti tárgyak visszaszorítása a szakképzésben. Ebben meg a szakma értett egyet, ennek ellenére pont ezeket valósították meg. Éppen ezért bukott meg ez a rendszer.
(12.30)
Ugye, egyrészt világosan látható volt előre, hogy a fenntartás és a működtetés centralizációja nagyon sok problémát fog okozni. Nekem egy rektor mesélte, hogy ő már az 1980-as években azt tanította az egyetemen jogászként, hogy miért nem működik a végletesen centralizált igazgatás. Ezért nem is érti, hogy a KLIK-et miért így és ebben a formában hozták létre. Persze, önmagában, és itt megint utalnék arra, amit Hoffmann Rózsa mondott, az teljesen igaz, hogy a kistelepülések esetében ez nagy megkönnyebbülést okozott, mármint az, hogy az állam átvette az iskolákat és fenntartóként, működtetőként ezeket irányította, működtette, fenntartotta. Éppen ezért mi soha nem is mondtuk azt, hogy automatikusan az összes iskolát vissza kell adni az önkormányzatoknak meg a korábbi fenntartóknak.
Mi azt mondtuk, hogy a lehetőségét kell annak megadni egy önkormányzatnak, hogy ha szeretné, akkor kaphassa vissza. Ugyanis a kistelepülési iskolák ezzel jól jártak, de a nagyobb, közepes és nagyobb méretű településeken bizony egészen rosszul élték meg a centralizálást. Azt is folyamatosan mondtuk, hogy nem fog működni egy olyan központ, ami több mint 100 ezer embert foglalkoztat, főleg nem Magyarországon, ahol azért az adminisztrációnak nincs meg az a kultúrája, mint aminek lennie kellene. Előre látható volt, hogy késni fognak a szerződések aláírásával, a bérekkel, az utazásiköltség-térítésekkel meg minden más munkaügyi eljárással. Ez be is jött, folyamatosan panaszkodtak meg panaszkodnak a mai napig is a kollégák, hogy mennyire nem működik ez a rendszer.
Azt is előre lehetett látni, hogy nagyjából 2500 intézményt és nagyjából kétszer ennyi feladatellátási helyet nem lehet egy központból irányítani. Tudni lehetett, hogy gond lesz a számlák kifizetésével, az eszközbeszerzéssel, mindennel. És ellentétben azzal, amit Hoffmann Rózsa mond, pont a KLIK által működtetett intézményekben voltak ilyen problémák, és nem az önkormányzatok által fenntartott intézményekben. Hogy egy példát mondjak, Gyöngyöstarján esetében egy KLIK által működtetett intézmény volt. Oda kell menni és szét kell nézni: nem az volt a fő probléma, hogy kikapcsolták az áramot, az már az utolsó lépés volt. Meg kell nézni az épületet, hogy milyen állapotban van. Egyszerűen azért, mert hagyták szétrohadni. És ezért a KLIK volt a felelős.
Ezeket a bírálatokat, amiket itt elmondtam, nem az ellenzéki pártok alap nélküli bírálatának és így nem az Együtt alap nélküli bírálatának kell szerintem tekinteni. Egyrészt Magyarországon is nagyjából a szakmai szervezetek ugyanezt mondják, ugyanebben a regiszterben, ugyanebben a stílusban. Másrészt meg az, hogy milyen problémákat okozott, illetve nem oldott meg ez a reform, egyértelműen kiderül az OECD-jelentésből. Az meg aztán végképp nem kapcsolódik se a magyar ellenzéki pártokhoz, se Soros Györgyhöz; ha esetleg valakinek eszébe jutna a mai vitán Soros Gyuri bácsi nevét előhozni.
Másrészt szögezzük azt le, hogy az elégedetlenség teljesen általánossá vált a közoktatásban, a szülők, tanárok, diákok egyöntetűen tiltakoztak. Ennek volt a jele az, hogy tiltakozó petíciók, levelek születtek, sztrájk szerveződött. Akármennyire is próbálták ezt kommunikációval elfedni, ezek értelemszerűen még a kormány tevékenységére is hatással voltak, hiszen kénytelenek voltak legalábbis kommunikációs szinten visszavonulót fújni. Hiszen azok a kérések vagy követelések, amiket megfogalmaztak ezek alatt a tiltakozó akciók alatt, már olyan problémahalmazt mutattak, amit nem lehetett szó nélkül hagyni. A gond csak az, hogy ez a megoldási rendszer, amit erre kidolgoztak, nem válaszol érdemben szinte egy problémára sem.
Nézzük akkor az egyes részleteket! Egyrészt most 500 önkormányzattól a működtetést elveszik, és a központi vagy állami működtetési rendszerbe tolják be. Sokan ezt úgy fogalmazzák meg, hogy totális államosítás lesz. Voltaképpen, azt gondolom, részletkérdés, hogy ezt hogyan nevezzük, a fő probléma az, hogy azt a fő követelést nem valósították meg, hogy az az önkormányzat, amelyik kéri, kaphassa vissza a működtetés mellé a fenntartást is. Tehát pont az ellenkezőjét valósítják meg annak, mint ami a követelésekben megfogalmazódott. Ezt egyébként nemcsak a pedagógus szakma, hanem például a Magyar Önkormányzatok Szövetsége is felvetette, és azért ott mégiscsak sok száz önkormányzat képviselteti magát.
Másrészt én is rákérdeznék arra, mert nem teljesen világos, hogy a költségekkel mi lesz. Ha én jól értelmezem a törvényjavaslatot, akkor a működtetést átveszi az állami fenntartó, és onnantól kezdve a működtetés költségeit ő fogja állni. Az önkormányzatoktól nem fognak ehhez semmiféle kiegészítést tenni, hanem a KLIK nevén lévő költségvetési sorban szereplő összegből valósítja meg a működtetést. Legalábbis remélem, hogy jól értelmezem, és nem fognak a most még működtető, de a jövőben már nem működtető önkormányzatoktól pénzt levonni. A konkrét kérdésem ezzel kapcsolatban ez lenne, hogy konkrétan hány forint lesz, ami így bekerül a KLIK vagy már nem KLIK költségvetésébe.
Aztán, ha már a KLIK szóba került, ugye, itt elhangzott, hogy hurrá, jaj, de jó, létrejön egy teljesen új rendszer. Megmondom őszintén, én kevésbé vagyok optimista. Még ha jogilag nem is, de gyakorlatilag inkább azt látom ebben, hogy egyfajta szervezeti reszelgetés, átalakítás történik csak. Létrejön 56 KLIK, lesz fölötte egy koordináló szervezet. Ezt nem tekintem érdemi átalakításnak. De a legérdekesebb kérdés az, hogy miért pont 56 ilyen tankerületi központ jön létre, miért nem 57, miért nem 55. Mi volt a módszertan? Kértem már korábban a miniszter urat, hogy lássunk már arról valamit, hogy egy térképen megnézhetnénk-e vagy egy településsoros adatbázist kaphatnánk-e arról, hogy melyik település hová került. Mondom, a konkrét módszertan érdekelne. Kérném államtitkár urat, hogy erről esetleg mondjon valamit, illetve, ha van rá lehetőség, akkor ezt elektronikus formában majd elkérném. Mert sok település vezetője keresett meg az utóbbi hetekben, és olyan dolgokat kérdeztek tőlem, amit ők éreznek a lehatárolásban, amire nem tudtam konkrétan válaszolni, hiszen senki nem tud róla semmit, legalábbis a miniszteren kívül. (Boldog István: Soros Gyuri bácsi nem Magyarországon él.) Soros Gyuri bácsit ne emlegessük annyira, Boldog képviselőtársam. Talán egy picit nyugodjon meg. (Kucsák László: Te hoztad fel.) Házelnök úr, lehetne kérni, hogy ezt egy picit fogjuk vissza?
Másrészt az alaptanterv és a kerettantervek érdemi átalakítása, azt gondolom, nem várható, legfeljebb itt egy gyors reszelgetést hajtanak végre. Ugye, eleve ott kezdődik a dolog, hogy ha ezeken érdemben szeretnének módosítani, akkor annak sokkal hosszabb időt kellene adni. Ez is egy kommunikációs trükk, azt gondolom. Inkább abba az irányba kellene elindulni, amit egyébként az OFI keretein belül annak idején már elkezdtek feszegetni. Át kellene gondolni, hogy kell-e hosszabb általános iskolai képzés, hogyan kellene átalakítani esetleg az alsó középfokú képzést, részben annak a célját is, a módszerét is, a technikáját is, ehhez kapcsolódóan értelemszerűen a tanárképzést is.
Önmagában az, hogy itt-ott egy picit belenyúlnak a rendszerbe, az nem fog megváltoztatni semmit. Itt ezt kifejezetten rendszerszerűen kellene átalakítani. Egyértelmű, hogy a tankönyvhelyzet jottányit sem fog javulni. Itt semmi mást nem kellene csinálni, azt gondolom, mint hogy az állami tankönyvkényszert el kellene törölni. Ugyanis az nem egy kommunista ármány, hogy képviselőtársam is örüljön, nem Soros Gyuri bácsi ármánya, hogy ezek a tankönyvek nem jók. Beszéljenek pedagógusokkal, világosan elmondják, taníthatatlan, rossz szemléletű, hibáktól hemzsegő tankönyveket sikerült eladni, amiket egyébként törvénytelen módon, részben adminisztratív eszközökkel próbálnak rákényszeríteni mindenkire, míg más tankönyveket kiszorítanak egyértelműen. És a tanszabadság ott kezdődik, hogy ki miből tanít. Ezt meg kár lenne tagadni.
És az összes többi problémára pedig érdemi választ nem nagyon ad a mostani törvényjavaslat sem. Láthatóan erre nem fogékony az államtitkárság sem, az óraterhelés csökkentése, a tanköteles korhatár újbóli megemelése, a mindennapos testnevelés alapfeltételeinek hiányára mit kellene válaszolni. Ezek hiányoznak. Tehát voltaképpen kommunikációsan próbálják a helyzetet kezelni, érdemben semmi nem fog változni.
(12.40)
Ezenkívül valóban szó van itt még a szakképzési törvény módosítgatásáról, nagyon nem mennék bele a részletekbe azért, mert itt a fő probléma szintén ott van, ami nem szerepel ebben a törvénymódosításban, mert nem is törvényi szabályozási kérdés, az pedig kifejezetten a természettudományos tárgyaknak a visszavágása a szakgimnáziumokban, leánykori nevükön a szakközépiskolákban. Itt mondta Hoffmann Rózsa, hogy a világban tájékozódni képes gyerekekre, fiatal felnőttekre van szükség. Földrajzi ismeretek nélkül ez egy picit nehéz lesz, csak jelezném. De ugyanígy más természettudományos tárgyakat is mondanék. Az egy teljesen elfogadható érdemi vita lenne, amit szakmai alapon el lehetne kezdeni, hogy diszciplináris vagy integrált tárgyakra van szükség, ezt hogyan kellene megoldani, de az egésznek az kellene legyen a lényege, hogy a végén, amikor összeadjuk a természettudományos tárgyak heti óraszámát, akkor az legalább szinten maradjon, és ne csökkenjen. Mert ha csökkentjük, azzal csak rosszul járunk, teljesen mindegy, hogy mit körítek mögé még vagy mellé még kommunikációs szempontból.
Másrészt ugye, itt a felsőoktatással kapcsolatban is történik egy kis reszelgetés. Ismételgetni tudom azt, amit én mindig el szoktam mondani, és egyébként ezzel az egyetemi szféra is nagyjából egyetért, hogy az egyetemi autonómiát kivégző kancellár- és konzisztóriumi rendszert megszüntetni kellene és nem reszelgetni. Meg én értem azt, amit a MAB és az ODT, az Országos Doktori Tanács szabályozása kapcsán tesznek, hogy önálló jogi személyiség legyen, bár mondjuk, értelemszerűen azért, ha megnézzük ezt a szabályozást, akkor nagyon sok miniszteri beleszólási lehetőséget ad, úgyhogy összességében azt tudom csak mondani, hogy ezt a törvényjavaslatot az általam részben alaposabban is kifejtett okok miatt nem fogjuk támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak.
