DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egyszülős családok tömegét érintő probléma a láthatás kérdése, aminek a kapcsán egészen abszurd eljárásokra kerül sor. A problémák tapasztalataim szerint akkor kezdődnek, hogyha nem jön létre a bíróság által elrendelt kapcsolattartás a külön élő szülő és a gyermek között.
Amióta az elmúlt években kiemelt figyelmet szenteltünk az egyszülős családok problémáira, számos olyan esetet ismerhettünk meg, ahol a gyámhivatal tulajdonképpen az eset alapos vizsgálata és a gyermek véleményének figyelembevétele nélkül automatikusan az édesanyát marasztalta el. A jelenlegi rendszer ugyanis gyakorlatilag azt várja el az édesanyától, hogy ha kell, akkor akár fizikailag is kényszerítse a gyermekét a kapcsolattartásra, még akkor is, hogyha a gyermek fél az édesapjától, és nem érzi vele magát biztonságban.
Ha mégsem jön létre a láthatás, akkor az édesanyát vonják felelősségre, rá szabnak ki több tízezer forintos bírságot, ellene indítanak büntetőeljárást, miközben a másik fél felelősségét nem firtatják. Én azt gondolom, hogy mindannyian látunk olyan példákat, amelyek egészen hátborzongatóak. Én azt látom, hiába kellene megvizsgálni, hogy miért zárkózik el a gyermek a láthatástól, ez általában nem történik meg.
Korábban az ombudsman is megerősítette mindazt, amiről én most itt beszélek. Idézem az ombudsman urat: „A tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyámhivatal nem tudja figyelembe venni azt, ha a gyermek bizonyíthatóan a külön élő szülő hibájából vagy neki felróhatóan nem akar találkozni vele. A gondozó szülőnek rója fel azt, ha ténylegesen nem segíti elő az elvitelt.”
Én őszintén remélem, hogy mindannyian itt a parlamentben egyetértünk abban, hogy elfogadhatatlan az, hogy ma Magyarországon gyerekek tízezreit kényszerítik kapcsolattartásra akaratuk ellenére, miközben ez a gyermeknek joga, de nem kötelessége. Pár éve egyébként a minisztérium ígéretet is tett arra, hogy módszertani segédanyagot dolgoz ki a gyámhivatalok részére, képzéseket indít az ügyintézők, a gyermekvédelemben dolgozó bírák számára, de ez sajnos a mai napig nem történt meg.
Kérdezem én a tisztelt államtitkár urat, hogy meddig (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) hangozhatnak el még olyan kérdések a magyar bíróságokon, hogy: ha anyukád is ennyiszer láthatna, szerinted nem lenne dühös? Vagy: azt is tudod, hogy ha nem mész el apával, anyának baja esik?
