TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ
TELEKI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert múlt héten, csütörtökön az Európai Bizottság kötelezettségeljárást indított Magyarország ellen (Dr. Rétvári Bence: Kötelezettségszegési eljárást!) a roma gyermekek iskolai szegregációja miatt. Több ízben már felhívtuk a parlamenten belül is, a parlamenten kívül is a figyelmét a kormánynak, hogy ezzel a kérdéssel valamit tennie kell, mert látható, hogy egyre jobban növekszik azon gyermekek száma, akik a szegregációban érintettek. Ebből adódóan azt lehet látni, hogy semmi olyan kézzelfogható dolog nem történt, amely nem hívta volna fel a figyelmét akár az Európai Bizottságnak, mint ahogy említettem, akár a magyar belpolitikának vagy éppen a civil szervezeteknek Magyarországon. Tehát ebből is látszik az, hogy a kormány ezt a kérdést nem veszi komolyan.
Azért nem értjük ezt, mert ha valaha, akkor most mindenképpen oda kellene figyelni arra, hogy azok a halmozottan hátrányos helyzetűek és ezen belül pedig a roma gyerekek, akik nagyon sok esetben a származásuk miatt olyan helyzetbe kerülnek, hogy direkt vagy indirekt módon kerülnek egy csapdába, esélyegyenlőségi csapdába, ezt a kormány nem képes kezelni. Kérdés az, hogy miért nem képes kezelni, mikor látja, hogy az indirekt módon létrejövő szegregációkat abszolút módon lehetne kezelni, és persze nem úgy, ahogy tette ezt, adminisztrációval, hanem valós intézkedésekkel. Több esetben is lehetett tapasztalni és lehet tapasztalni ma is, hogy az a mozgás, amit ebben a térben el akar végezni a kormány, az adminisztratív feladat és semmi más. Az adminisztratív feladatok helyett inkább a tényekre kellene alapozni a dolgokat.
Én magam is május 2-án a magyar köztársaság elnökének írtam, illetve adtam át hivatalosan egy petíciót, amelyben 12 pontot fogalmaztam meg. A 12 pont közül 3 foglalkozik azzal, amelyet éppen Brüsszel is kifogásol, és Brüsszel is jelzésértékként eljuttatta a kormány felé. Az oktatási esélyegyenlőség biztosítása a közoktatásban, a középfokú oktatásban és a felsőoktatásban, ezt írtam az első pontban az köztársasági elnök úrnak; az oktatási szegregáció felszámolása, ez volt a második pont; és a felnőtt szakképzésben azokat a hiányosságokat, amelyek tapasztalhatók, szintén fel kell számolni. Ez mind a három a köztársasági elnök úrnak át lett adva, igaz, hogy még választ nem kaptam, de onnan is várom most már vissza a választ, mivel a 30 nap lassan le fog telni.
Tehát ezért a kormánynak van felelőssége, hogy akár a 18 évről 16 évre lecsökkentett tankötelezettség jelzésértékű, ahogy most már lehet látni azt, hogy akik kikerülnek 16 évesen az oktatásból, többnyire a szociális segélyért állnak sorba, és az a kérdés, hogy ez megfelel-e a kormánynak, mert az adófizetők pénzét, inkább úgy látjuk, hogy segélyekre költi, nem pedig az oktatásra. Én azt gondolom, mindenképpen meg kéne fordítani ezt a szemléletet, és inkább az oktatásba kellene több pénzt beinvesztálni. Hogyha nem is invesztálnak több pénzt bele, akkor viszont nagyon fontos lenne, hogy célzottan juttassák el oda, ahol látható a segítségnyújtás.
Ma, ebben a pillanatban ezt nem lehet elmondani, hogy ebbe az irányba el tudnak mozdulni. És hogyha továbbra is ezt a politikát képviselik, akkor lehet előre kivetíteni, hogy több évre, több évtizedre be fogják határolni a magyarországi romák értelmiségi szintjét, azaz lebutítás fog jönni, és nemcsak egyébként a roma társadalmi körökben, hanem a nem romáknál is ugyanígy a lebutítás fog elsősorban számítani.
Tehát ezért azt gondolom, hogy van dolga a kormánynak, és nemcsak azért, mert Brüsszel egy intést intézett önök felé, a kormány felé, hanem azért, mert Magyarországon élünk, és egy Magyarországot szeretnénk építeni. Tehát ha úgy tetszik, akkor ez egy nemzeti ügy, nemzeti ügynek kell tekinteni akkor, amikor arról van szó, hogy van egy nemzeti kisebbség, a roma kisebbség, aki közel 800-900 ezer fővel itt van Magyarországon, hogy hajlandóak-e esélyt adni arra, hogy tudjanak beintegrálódni a magyar társadalomba, vagy továbbra is inkább azt választják, hogy nem integrálják be, hanem inkább szegregálják az oktatásba.
Persze biztos, hogy lehet majd eredményekről beszélni és visszamutogatni az előző 8 évre, egyetlenegy biztos, különböző felméréseket átolvasva a tegnapi nap is arra jutottam, hogy közel másfélszeresére nőtt a szegregációban lévő gyermekek száma, és ez azt jelenti, hogy valami nincs rendben.
Tehát ezért én azt kérném államtitkár úrtól, ha válaszol, hogy ne az elmúlt 8 évről, mert ha nemzeti ügyről beszélünk, nálunk is voltak hiátusok bizonyára, és azokat a hiátusokat most már mi látjuk, de önök is, kérem, hogy vegyék figyelembe azt, hogy probléma van, ha probléma van, azt pedig kezelni kell, és nemcsak azért, mert Brüsszel ezt kívánja, hanem a magyar társadalom, a magyar nemzet ezt kívánja, hogy ne legyenek olyanok, akik eltartottak lesznek örök életükben, hanem pont ellenkezőleg, próbáljuk meg oktatással és fejlesztéssel egy olyan szintre hozni őket, amelyekkel hasznos tagjai lehetnek az országnak. Tehát önökön múlik, hogy mi lesz Magyarország roma fiataljainak a jövője. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
