DEMETER ZOLTÁN
DEMETER ZOLTÁN
DEMETER ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A húsvét előtti böjti időszakban az ember általában önvizsgálatot tart, és az önmérsékletet gyakorolja. Ez azt jelenti, hogy megáll egy pillanatra, visszatekint a háta mögött lévő időkre, és számot vet arról, hogy mi az, amit jól vagy mi az, amit adott esetben rosszul csinált a munkája, a családi élete, a mindennapok során. Sajnos, ezzel szemben vannak olyanok, akik inkább a farsangi időszak hangulatában maradtak, és stílusosan mondva, álarcot öltve, álarc mögé bújva próbálták és próbálják meg a pedagógusokat és a diákokat pártpolitikai célokra felhasználni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Busójárásra, nem?)
Igen tisztelt baloldali ellenzéki Képviselőtársaim! Mostanra már, hallgatva az önök megszólalásait, egyre jobban meggyőződtem arról, hogy politikai célokra használják a szakszervezeteket, a pedagógusokat és a gyermekeket. Ezzel szemben a kormányoldalnak és nekünk, kormánypárti képviselőknek, ahogy az már sokszor elhangzott itt, a tisztelt Házban, az első helyen a gyermekek és a pedagógusok állnak. A kormány célja, hogy a magyar diákok versenyképes tudást szerezzenek, a pedagógusok pedig megbecsülést kapjanak mindennapi munkájukhoz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor bevezetésre került a köznevelési törvény, és végigjártam a választókerületem iskoláit, és beszélgettem a tanárokkal, akkor bizony pozitív mondatokat is hallottam, mert elmondták, hogy jól fogadták, hogy a közoktatási törvény helyett köznevelési törvényről beszélünk, mert nekik a belépő első osztályosok esetében kiemelt feladatuk az alapvető helyes életre való nevelés is. Kedvezően fogadták tehát a köznevelési törvényt és az állami fenntartást, a pedagógushivatásnak a megerősítését, mert szerintük az az esélyegyenlőtlenségek mérséklését szolgálja. Hiszen korábban a gyermeknek a születési helye döntötte el, hogy milyen minőségű oktatásban lesz része.
Tudom, hogy nem szeretnek a közeli múltról beszélni, de azért a tény az mindig tény, és azt látni kell, hogy a baloldali kormányok alatt tömegével mentek csődbe az önkormányzatok, és súlyos hiányosságok voltak az általuk fenntartott iskolákban. Ezért nem szabad visszatérni a korábbi rendszerhez, hiszen a szocialista-liberális kormányok idején 8 év alatt 381 helyen szűnt meg az oktatási tevékenység. (Gőgös Zoltán: Hány gyerek volt ebben összesen?) Ezzel kapcsolatban eszembe jutottak azok a - mondhatni - arcpirító mondatok, amelyeket az MSZP-SZDSZ-kormány oktatáspolitikusai és Hiller István miniszter úr mondtak, és amelyeket 2010 előtt mint polgármester kellett hallgatnom, és mind a mai napig itt cseng a fülemben (Dr. Hiller István: Halljuk!), miszerint a településeken a kisiskolákat nem a kormány záratta be, hanem az önkormányzatok képviselőtestületei döntöttek így.
(20.00)
Igen ám, csak azt felejtették el hozzátenni, hogy a szocialista-liberális kormányzás évei alatt az állam egyre inkább kivonult az oktatási feladatok finanszírozásából. A rendszer fenntartásában és működtetésében az önkormányzatok egyre inkább magukra maradtak, és odáig jutottak, hogy az állami normatíva a kiadások felét sem fedezte. Ott, ahol az önkormányzat szegény volt, nem volt napközi, nem volt nagyon szakkör, tehetséggondozás, felzárkóztatás, művészeti nevelés, sportfoglalkozás, és nem fizették ki a túlórát, a jubileumi jutalmat és a végkielégítést sem. Tehát pontosan a liberális oktatáspolitika következményeként a lemorzsolódás és a tudásbeli különbségek növekedtek. A pedagógushivatás devalválódott, amelynek a visszaállításához, úgy gondolom, idő kell.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tiszteljük és becsüljük a pedagógusokat. Ha megengednek egy személyes kitételt, a saját részemről különösen is tisztelem azokat a pedagógusokat, akik távoli kisfalvakban, az ország hátrányosabb térségeiben található települések iskoláiban tanítanak. Ők az oktatási rendszer pillérei. Hiszen a kisiskolák falai között is támadtak és támadnak tehetségek és olyanok, akikben a közösségi érzés felnőttként is megmaradt.
A köznevelési törvényben megfogalmazott célok, mondhatjuk, jók, azonban véleményem szerint is szükség van a megvalósítás fogaskerekeinek összecsiszolására és bejáratására. Az iskolák többségében a pedagógusokat nem sikerült kockásinges akciókkal félrevezetni, hanem 29-én is tették a dolgukat - köszönet ezért a pedagógusoknak -, azaz nevelték, oktatták a rájuk bízott gyermekeket és tanulókat, nem sztrájkoltak. De ez természetesen nem jelenti azt, hogy nincs véleményük. Van véleményük, amit el is mondhattak, meg is oszthattak tankerületi megbeszéléseken. Úgy gondolom, hogy a mai pedagógusok bíznak az oktatással foglalkozó szakemberekben, és bíznak a kerekasztal által előkészített és megfogalmazott célok megvalósításában, a köznevelési törvényben megfogalmazott célokban, ami nem más, mint egy olyan köznevelési rendszer kiépítése, amely elősegíti a gyermekek, fiatalok harmonikus lelki, testi és értelmi fejlődését; amely önálló életvitelre és céljaik elérésére, a magánérdeket a köz érdekeivel összeegyeztetni képes emberek, azaz felelős állampolgárok kinevelését szolgálja.
Úgy gondolom, ezért kell dolgozni, és ezért kérem én is a szakszervezeteket, hogy üljenek le a kerekasztalhoz, és a szakma tegye meg azokat a javaslatokat, változtatásokat a kormánnyal együtt, amelyek valóban gyermekeink fejlődéséről szólnak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
