DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbiekben Demeter Zoltántól is megkaptuk, hogy az ellenzék - így összesen, együttvéve - politikai célokra használja fel a szakszervezeteket, a gyerekeket, a tanárokat és mindenkit. Én csak a Jobbik Magyarországért Mozgalom nevében tudok beszélni: mi elsősorban azt szeretnénk, hogy az általános iskolákból írni-olvasni tudó gyerekek kerüljenek ki, ne pedig funkcionális analfabéták, mégpedig százszázalékosan írni-olvasni tudó gyerekek kerüljenek ki, megfelelő tudást és általános műveltséget kapjanak, a gimnáziumból pedig a felsőfokú oktatásra kész fiatalok kerüljenek ki. Olyanok kerüljenek ki az iskolákból, akik erős nemzettudattal rendelkeznek, a sportban képzettek és egészségesek a testnevelésórák miatt, egyébként pedig a tanult egészséges életmód szerint élnek.
De mit látunk? Azt látjuk, hogy az oktatásban rengeteg probléma van. Én egy személyes példámat szeretném idehozni az oktatással kapcsolatban, ami engem eléggé megdöbbentett. Igaz, hogy ez egy iskolában volt, de maga a példa azért elég szemléltető. Amikor olyan diákokat tanítottam, akik éppen érettségiztek és kezdték a felsőfokú tanulmányaikat, akkor kíváncsiságból általános történelmi tudást kérdeztem egy 27 fős nappali tagozatos osztálytól. Amikor Károly Róbertről beszéltem nekik, akkor láttam, hogy kerekedik a szemük. Megkérdezték tőlem, hogy ki volt Károly Róbert, és furcsán néztek rám. Mondtam nekik, hogy egy magyar király. És mikor élt? A XIX. században? Nem. Csak nem a XVIII. században? 27 gyerekből senki nem tudta elhelyezni korban Károly Róbertet és Nagy Lajost, elképzelésük sem volt az Anjou-házról, nem is hallottak róla, gyakorlatilag így kerültek ki érettségivel az iskolapadból.
Ugyanazon a napon ugyanabban az iskolában azoknak a levelezősöknek volt órája, akik átlagosan 50 évesek voltak. Megkérdeztem őket Károly Róbertről és Nagy Lajosról, és csoda módon mindenki tudott róluk. Tudták, hogy mi fűződött a nevükhöz, mikor éltek, milyen uralkodóháznak voltak a tagjai. Döbbenet az, hogy a 18-20 évesek között egy sem tudta, az 50 éves átlagkorúak közül pedig mindenki tudta. Akik a nyolcvanas években járták végig az általános iskolát és a középiskolát, olyan tudással felvértezve jöttek ki az iskolapadból, amire ma is nagyon büszkék lennénk. Nagyon büszkék lennénk arra, ha ma is ugyanígy jönnének ki, nem pedig sorozatban jönnének ki 16 évesen olyanok az általános iskolából, hogy írni-olvasni nem tudnak, az értelmező olvasás pedig gyakorlatilag nulla.
Azt látjuk, hogy folyamatosan minőségi leépítés van. Azt gondolom, az elmúlt 25 év valamennyi kormányzó ereje felelős azért, hogy mára idejutottunk. Lehet egymásra mutogatni, hogy szerintünk a szocialisták, szerintünk pedig a Fidesz az oka ennek, én azonban azt gondolom, hogy ez a felelősség közös. Mindenkinek, aki az elmúlt 25 évben az oktatáspolitikát vezette, van egy szöge abban, hogy így leépült a magyar oktatási rendszer. A nyolcvanas években még világversenyeken szerepeltek rendkívül jól a magyar gyerekek, a magyar diákok, ma pedig valahol nagyon-nagyon hátul kullogunk.
Én még egy problémát látok. Amikor 2010-ben megalakult a második Orbán-kormány, azt vártam volna, hogy az iskolában olyan tudást fognak kapni a gyerekek, illetve olyan nevelésben fognak részesülni, amely a nemzettudatot fogja erősíteni. Én ezt is hiányolom. Ma azzal keresnek meg ipari iskolában dolgozó magyartanárok, hogy a tantervben, a tananyagban egyszerűen nincs olyan író, olyan költő, akiknek a gyerekek általi megtanulása a nemzettudatot erősítené. A tananyagban nincsenek ilyenek, nem tud ilyeneket tanítani, így a nemzettudat nem tud erősödni a gyerekekben. Ennek is köszönhető az, hogy Magyarországról egészen könnyen mennek el külföldre dolgozni, mert nincs meg bennük a nemzettudat.
(20.20)
A szocializmus évtizedeiben minden magyar állampolgárból megpróbálták kiölni a hazaszeretetet, megpróbálták kiölni a nemzettudatot. 1990 óta bizony az iskoláknak is kellett volna ebben nagyobb szerepet vállalni, és nagyobb részt fordítani arra, hogy bizony a nemzettudat is erősödjön a gyerekekben, úgy kerüljenek ki. Mert ezzel sokkal jobban megelőznénk azt, hogy akik kimennek külföldre, azok kinn maradjanak, hogy azok gyerekeinek már a magyar ne az anyanyelvük legyen, hanem legfeljebb a második nyelvük, és a harmadik generáció már ne is beszéljen magyarul. Hiszen úgy kerülnek ki, hogy nincs meg a megfelelő nemzettudat, amit az iskolából hoztak volna. És sajnos a szocializmus évtizedei alatt pedig a családokból is kiölték ezt.
Valahol ez a parlamentnek is a felelőssége és az oktatási rendszernek is a felelőssége. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
