DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ,
DR. PALKOVICS LÁSZLÓ, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkára: Nem szűnik meg holnap. Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Vendégeink! Kedves Képviselő Hölgyek, Urak! Ez egy nagyon tanulságos és hosszú beszélgetés volt, a felsőoktatási törvény vitáihoz képest, azt gondolom, hogy a parlament telítettsége lényegesen nagyobb. Ez azt is mutatja, hogy a vendégeink is kitartottak, ez nagyon fontos dolog. Az ő irányukba csak annyit szeretnék mondani, hogy amiről most itt szó volt, ezek egy része, ha leválasztjuk azokat a politikai kérdéseket, amelyekről szintén itt teljesen legitim dolog beszélni, egy sor szakmai ügy hangzott el.
Itt valaki mondta, hogy a kormány egy burokban él, és nem érti, hogy mi történik a körülötte lévő világban. Azt gondolom, hogy azért egy kicsit nehéz ezt értelmezni, ugyanis a mai vitában, amik itt elhangzottak, azok közül egy olyan új elem sem volt, amit fel kellett volna jegyeznem.
(21.20)
Ez persze annak az indoka, hogy az elmúlt időszakban gyakorlatilag minden olyanfajta jelzés, kezdve a pedagógus-szakszervezet 25 pontjától, a KLIK által végrehajtott, több mint kétezer intézményt megkérdező véleménygyűjtéstől egészen odáig, amit képviselő úr felolvasott, az alternatív kerekasztal néhány pontjáig, ezek a pontok mind szerepelnek a köznevelési kerekasztal munkacsoportjainak az asztalán, illetve lényegesen több minden is szerepel. Én azt hiszem, hogy egy olyan nagy rendszer, mint az oktatás, ennek az átalakítása óhatatlanul igényel egy folyamatos áttekintést.
Itt valaki azt mondta, hogy a minisztérium saját kutatóintézete, az OFI is azt mondta, hogy. Igen, ez teljesen természetes, az OFI nem függetlenül működik a minisztériumtól, az egy olyan kutatóintézet, amelynek a megbízásait mi adjuk, és valóban, ennek a rendszernek a folyamatos áttekintése, folyamatos felülvizsgálata zajlik.
Az, hogy most értünk el idáig, ennek sok indoka van. Az egyik indok az, hogy amikor a köznevelési törvényt létrehoztuk, akkor tűztük ki célul, hogy felül kell vizsgálni ennek a tartalmát, ennek a működésmódját, nagyon sok mindent. Erre alakultak ezek a munkacsoportok.
Én nagyon gyorsan végigmennék azon, hogy milyen tevékenység történik most, csak azért, hogy lássuk ennek a komplexitását. Sajnos erre a rendelkezésre álló 18 perc már nem feltétlenül elegendő, ezért csak bizonyos ügyeket szeretnék kiemelni.
Hat területen folytat a kerekasztal tevékenységet. Az első a tartalomfejlesztési munkacsoport. Ez az a munkacsoport, aminek a munkáját itt valaki kétségbe vonta. Szeretném azt mondani, hogy ezt a munkacsoportot a Magyar Tudományos Akadémia elnöki köznevelési bizottságának az elnöke irányítja, és egyébként, én azt gondolom, hogy Magyarországon, aki a köznevelés területéhez, az oktatás területéhez mint tudósember ért, azok ebben mind megjelennek. Tehát ennek a tevékenységét kétségbe vonni, azt hiszem, talán kár is, meg lehet, hogy szakmailag nem is annyira megalapozott.
Az biztos, hogy amit ez a munkacsoport kitűzött célként, az az, amiről itt beszéltünk, a lexikális tudás hogyan hasznosul, hogyan kell ezt képességgé, készséggé fejleszteni, hogyan lehet ennek a kettőnek az egyensúlyát megtalálni, egyáltalán mit jelent a gyermekközpontú tanterv, szemben a tudás- vagy a foglalkoztató iskola vagy iskolaközpontú tantervvel. Én azt javaslom mindenkinek, aki egyébként eddig ebben nem vett részt, hogy vegyen részt, mert ez egy olyan irányt jelent, ami, azt hiszem, eléggé meghatározó. Ebből lehet aztán majd levezetni - ha megfogalmazzuk a céljainkat -, hogy mit jelent a nemzeti alaptanterv; mit jelentenek a kerettantervek; mit jelentenek a lokális tantervek; mit jelent az átmenetek kezelése, óvoda-iskola, iskola-középiskola, középiskola-egyetem; mit jelentenek azok a fejlesztési metodikák, hogyan tudunk egy osztályon belül különböző képességekkel rendelkező gyerekeket tanítani. Tehát ezek azok az ügyek, amiről, azt gondolom, hogy mindenképpen beszélnünk kell. Most értünk el idáig, és az elkövetkező időszak erről fog szólni.
A második munkacsoport a pedagógushivatás munkacsoport. Ami idetartozik, tulajdonképpen minden olyan, ami a pedagógussal történik az élete során. Ezt a munkacsoportot nem véletlenül egyébként a Magyar Rektori Konferencia alelnöke vezeti, aki maga is egyébként tanárember, az Eszterházy Főiskolának - nemsokára egyetemnek - a rektora. De ebben is mindenki részt vesz, mind a 14 pedagógusképző intézményünk részt vesz ebben a munkában.
Itt arról van szó, hogy valahogy elfelejtkeztünk arról, hogy hogyan lehet az egyetemeket közelebb hozni az iskolákhoz. Ma a kapcsolat viszonylag laza, olyannyira az, hogy például a továbbképzés rendszerében igazán az egyetemek nagyon kis mértékben vesznek részt, ellentétben van 900 cég, amely ilyenfajta üggyel foglalkozik, oktatáskutatással, továbbképzésekkel. Beszélve azokkal a tanárokkal, akik részt vesznek a munkacsoportokban, hát, ezeknek azért elég kétes értékű a tartalma, ezért egyértelműen szeretnénk azt, hogyha az egyetemek közel kerülnének az iskolákhoz, az óvodákhoz, és lenne egyfajta viszony, hiszen a pedagógusok ott végeztek, őket az egyetemhez, azt hiszem, egy erőteljes érzelmi szál köti, az egyetemet meg, fontos az, hogy valami másfajta szál kösse a pedagógusokhoz.
Nagyon sok mindenről beszélünk: továbbképzés, a minősítési rendszerben való részvétel, azok a fajta módszertani támogatások, amit most vagy nem oldunk meg, vagy más formában oldunk meg.
A legfontosabb munkacsoportunk nem azért következik harmadikként, mert nem ezt tartom a legfontosabbnak, ez a gyermek- és a tanulói életúttal kapcsolatos munkacsoport. Itt aztán nagyon sok minden van, azok a kérdések, amelyek elhangzottak bármelyik előbb említett irányból vagy akár itt ma délután, ezeket lényegesen kibővítettük. Nagyon sok pedagógus, nagyon sok tanár dolgozik ebben a munkacsoportban. Néhány témát említenék, csak azért, hogy értsük, mik azok a feladatok, amivel ez a munkacsoport szembesül, és egyébként folyamatosan tevékenykedik. Ilyen ügyek: használható ismeretek megszerzésének az igénye; érzelmileg fejleszthető tanulóélmények; a tanulás- és a tudásközpontú légkör megteremtése; idetartozik az óraszámok, a tartalmak átgondolása, hogyan gondoljuk ezt; idetartoznak olyan ügyek, ami a tankötelezettséggel kapcsolatos. Itt elhangzott, hogy azonnal emeljük fel 18 évre. Ebben a pedagógustársadalom eléggé megosztott, akik itt részt vesznek, ők nem így látják ezt, pont ellenkezőleg. Persze ezekhez is elemzések tartoznak, nagyon sok mindent kell végrehajtanunk ahhoz, hogy ezeket a kijelentéseket tudjuk jól értékelni. Idetartoznak azok a mérések, amit most nem hajtunk végre, bár végzünk kompetenciamérést, de ezekre a kompetenciamérésekre nem szabályozunk, nincs visszacsatolása a dolognak. Az, amit a felsőoktatási intézményekben ez év szeptemberétől bevezetünk, mind a bemenetel, mind a kimenetel, megmérjük a hallgatók kompetenciáját - nem a tudását, mert arra van egy másik rendszer, a kompetenciáit -, ebből két dolgot lehet levezetni: hol van szükség támogatásra, segítségre, meg mit tett hozzá az iskola a hallgatónak ezekhez a készségeihez?
Csak nagyon röviden tényleg néhány pontot szeretnék elmondani. Az esélyegyenlőség nagyon komoly terület, amivel a munkacsoport foglalkozik, olyannyira az, hogy az antiszegregációs kerekasztal egy tagját meg is hívtuk a kerekasztalra. Itt nagyon sok mindenről szó van, az iskolán keresztüli esélykiegyenlítésről, hogyan lehet bevonni a civil szektor képviselőit. Tehát ezek olyan kérdések, amik máshol nem merültek föl. Azért jó az ilyenfajta működés, ahol nagyon sok ember ül össze, és mindenki felelősséget érez az adott területért, mert egymás után jönnek elő ezek a kérdések, amik egyébként egy ilyen rendszer átalakításánál, azt gondolom, hogy teljesen legitimek, és hogy előjöttek és hogy most jöttek elő, ez teljesen rendben van.
Tehetséggondozás kérdése - egy külön csoport foglalkozik ezzel. Idetartoznak azok a tanulmányi versenyek, idetartoznak a speciális programok, mint az Arany János-program, ennek a finanszírozását egyébként ebben az említett 38 milliárdban biztosítottuk. Tehát ezek a programok szintén mennek tovább.
A következő munkacsoport a pedagógusfoglalkoztatás munkacsoport. Ez az egyik legkritikusabb, ugye itt van szükség talán a leggyorsabb beavatkozásokra. Elsőként a minősítési rendszer átalakítása, illetve átdolgozása. Én azt hiszem, azt kétségbe vonni, hogy egy olyan társadalomban, egy olyan környezetben, ahol élünk, azt, hogy mindenkinek meg kell felelni valamilyen követelményeknek, szerintem senki nem vonja kétségbe. Az, hogy egy olyan rendszer jött létre, ami bizonyos időszakokban valamifajta feltételeket támaszt, és ezeknek a feltételeknek megfelelünk, én azt gondolom, hogy ez is rendben van. Az, hogy ez ne okozzon persze szükségtelen terhet, illetve a tranziens alatt ne okozzon szükségtelen irritációt, az pedig egy feladat, amit meg kell oldanunk. Ugye, a miniszter úr a beszédében lehet, hogy kicsit túl gyorsan túlsiklott rajta, de a kerekasztal javaslatai alapján ő elmondta itt, hogy például a nyugdíj előtt hét évvel álló pedagógusok esetén a pedagógus II. fokozatba történő minősítéstől eltekintünk, egyszerűen azért, mert úgy gondoljuk, hogy ez egy tranziens ügy, tehát ez olyan ügy, amit meg kell tennünk. Ugyanez igaz a rendszerben már bent lévő pedagógusok minősítésétől való eltekintésre. Ugyanide tartozik - most jelent meg a jogszabály-módosítás -, hogy nem 2018-ig szükséges, hogy mindenki minősíteni tudjon, addig kell jelentkezni a minősítésre. Tehát egy sor olyan ügy jött elő pont a kerekasztal munkája nyomán, amiről a kerekasztal döntött, és egyébként ezt a miniszter pedig megfogadta, hiszen neki ez a természete.
Nagyon fontos elem, és itt a fenntartás kérdéseit nagyon sokan említették, a KLIK nevezetű állami fenntartó szervezet. Én nem akarok kitérni ennek az előnyeire és a szükségszerűségére, inkább arról szeretnék néhány szót szólni, hogy az, hogy legyen egy fenntartó, gondolom, mindenkinek elfogadható.
Az, hogy szüntessük meg a KLIK-et, egy olyan kijelentés, amivel nem nagyon lehet mit kezdeni, hiszen a fenntartói funkciót valakinek el kell látni. (Gőgös Zoltán: Szokni kell, államtitkár úr!)
Ami pedig a KLIK működését illeti: ezt a szervezetet lehet működtetni. Tehát amit megfogalmaztunk, és szintén a kerekasztal egyik eredménye, ez év júliusáig a KLIK-nek a működését biztosítani fogjuk. Azt gondolom, ez nem is kérdés, tehát ha 2013-ban az 1300 milliárd forintos konszolidációt a kormány meg tudta tenni, akkor most néhány tízmilliárd forintról beszélünk, hogy ezeket nem tudjuk biztosítani. Az, amit múlt héten bejelentettünk, tegnap - ugye, tegnap volt hétfő - 38 milliárd forint a KLIK számláján megjelent, ami arra szükséges, hogy részben az adósságállományt konszolidáljuk, részben meg a működést biztosítsuk. Ugye, ez az első éve a KLIK-nek, amikor a KLIK nem esik át nagyon nagy változáson, legalábbis a tartalmi részeit illetően, nem kerülnek ki a szakképző intézmények, nem kerülnek ki egyházi intézmények. Tehát most már pontosan lehet költségvetést tervezni.
(21.30)
Az természetesen, hogy a KLIK ebben a szerkezetben tud optimálisan működni, ez egy másik kérdés, erről tárgyalunk most, hogy hogy legyen, milyen legyen ennek az átalakításnak a módja. Az, hogy hány kis KLIK vagy hány fenntartó, és a KLIK névtől egy kicsit most így távolodnék, tehát hány fenntartó jön létre, és milyen formában működik, arra pedig egy sor megoldás van; tehát nem csak az, amit képviselő úr említett, hogy akkor húsz regionális fenntartó lesz, hiszen azért ennek a rendszernek a működése már a funkcióit illetően ennél lényegesen bonyolultabb. Tehát sok mindent meg kell fontolni. Két elem biztos, hogy azokat a döntéseket, amik az iskolákról szólnak, azt közel kell vinni az iskolához. Tehát nem szabad, hogy túl távol maradjon. Ez óhatatlanul jelent egyfajta decentralizációt. Hogy ez a decentralizáció milyen lesz, ebben meg most tevékenykedünk, hogy ezt értékeljük. Ebben vannak olyan elemek, ami az eddigi tapasztalatokat bírja, meg vannak olyan elemek, amiket egyszerűen végig kell számolni. Ez nem egy ördöngös dolog. A vállalati életem alatt láttam ilyen meg ennél bonyolultabb, meg kevésbé bonyolult szervezeteket is. Én azt hiszem, hogy erre tudunk jó megoldást.
Egy másik nagyon fontos elem, és nagyjából ez az, ami még biztos, a többi aztán majd ki fog alakulni, hogy az iskoláknak, ahol ezt egyébként tudják, és az iskolaigazgató át tudja venni, de azt a fajta felelősséget, amit ő az iskolája iránt érez, azt erősíteni kell. Például olyan módon, hogy az iskolaigazgatóknak adjuk vissza a keretgazdálkodás jogát, tehát legyen hatása. Persze, ez azért felvet egy sor kérdést. Ugye, itt romantikus emlékek élnek az önkormányzati jó működtetésről, de ha megnézzük azt, hogy a kritikák jelentős része milyen iskolából származik, pont azokból az iskolákból, ami állami fenntartású iskola, de önkormányzati működtetésű. Kisebb mértékben származnak a kritikák egyébként a tisztán állami fenntartói működtetésű iskolákból. Ennek persze van indoka, nem sikerült végrehajtanunk azt a feladatot, amit egyébként kitűztünk 2013-ban, miszerint állapodjunk meg a működtetés és a fenntartás különbözőségéről. Itt aztán gyakorlatilag minden van.
Herman Ottó Gimnázium, ahogy említettem: én elmentem oda is, ott az ügyek jelentős része pont ebből a dupla fenntartás és elkülönült működtetésből származik, de ezekre is lehet megoldást találni. Erre is sokfajta megoldás van, ezeket végig kell beszélni, végig kell számolni, és egyébként ugyanolyan jól működhet, mint korábban, mindenkinek meg kell találni ebben a saját érdekét. Ez a két ügy, ami fontos.
Ugye, nagyon fontos, hogy az iskolaigazgató valóban igazgatónak érezhesse magát. Szerintem ez ma sincs másképp. Jól hangzik, hogy az igazgatótól elvettük a munkáltatói jogokat. Akikkel eddig találkoztam, általános, középiskolai igazgatókkal, mindenki a saját iskolájában ő volt a főnök, tehát ez azért nem ennyire vészes. Ennek ellenére vannak olyan ügyek, amiben valóban az iskolaigazgató jobban kell hogy tudja magát pozicionálni, például a minősítési rendszer bizonyos elemeiben, például a minősítések közötti időszak értékeléseiben. Ebben vannak megoldások, amiket egyébként részben javasoltak mások is, szakszervezet, részben a kerekasztal alapján egy sor javaslat érkezett. Azt gondolom, ez a másik nagyon fontos elem.
Ezt a rendszert szeretnénk július 1-jétől elindítani, mégpedig úgy, hogy szeptember 1-jétől már ennek megfelelően működnének az iskolák. Nyilván ez hit kérdése, én most azt gondolom, hogy ez a rendszer egyébként működtethető, ha ezt úgy építjük föl, hogy megnézzük, hogy mik a feladatok, ehhez a feladathoz milyen folyamatok tartoznak, a folyamatokhoz milyen szervezet, milyen működési mód tartozik, és aztán a végén persze ennek mennyi a költsége, és ezt ugye, meg kell mondani. Az úgy nem megy, hogy ettől a végén aztán eltekintünk. Ahogy említettem, ez az első éve a KLIK-nek vagy a fenntartónak, amikor egyébként belső nagy változás már nem történik.
Azt gondolom, hogy az időm talán mintha lejárt volna… (Gőgös Zoltán: Reggelig lehet…)
