DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Szakács László frakciótársam elég pontosan elmondta azt a költségvetési helyzetet, amiben a közoktatás ma van, és ahonnan indult 2010-ben. Én ennek kapcsán már csak néhány szikár mondatot mondanék, amiből szerintem érdemes kiindulni, azzal az igénnyel természetesen, hogy a 2010 előtti állapotokkal sem lehet elégedett senki, én sem állítom ezt. Önkormányzati képviselőként én is láttam azokat a problémákat, amikkel akkor is meg kellett küzdeni, de a 2010-es állapotokhoz képest 200 milliárdot vontak ki a közoktatásból, GDP-arányosan jelentősen csökkent a közoktatás finanszírozása 2010 óta, az újonnan csatlakozott, velünk csatlakozott európai uniós tagállamok közül egyedül nálunk csökkent GDP-arányosan az oktatás támogatása. (Révész Máriusz: Nálunk nőtt az adósságtörlesztés, több százmilliárd.) Az önkormányzatoktól pedig több forrást vontak el az önkormányzati szisztéma átalakítása kapcsán, mint amennyit ők az oktatásra fordítottak.
Tehát összességében véve egyértelmű, hogy az egyébként nem megfelelő 2010-es állapotokhoz képest jelentős forráskivonás történt a közoktatásból.
(19.40)
De egyébként mondhatnám itt az egészségügyet is, hogy egy kicsit kitérjek erre. Ez okozza azt a hatalmas elvándorlást, a szakképzett munkaerő hiányát és azokat a társadalmi problémákat, amelyek azért hat év után, azt gondolom, hogy világosan láthatók Magyarországon.
Miskolc országgyűlési képviselőjeként ki kell térnem néhány olyan dologra, ami elhangzott itt a vitában. Tudják, azt mondhatnám viccesen, hogy hízelgő is lehetne az a sokszor elhangzott állítás, hogy mert a Magyar Szocialista Párt szervezi itt az elégedetlenséget, meg a demonstrációkat, meg nem tudom. Én örülök neki, hogy ilyen sokat gondolnak ebbe bele, de nézzük meg, hogy mi történt valójában, szerintem érdemes, hogy elhangozzon. Ugye, január elején a Herman Ottó Gimnázium tanári kara nyilvánosságra hozta azt a levelet, amit - ez nem hangzott el elégszer még - korábban megküldött a KLIK-nek, majd utána az államtitkárságnak is. Erre a levélre semmiféle választ nem kaptak. A nyilvánosságra hozatal pedig elindított egy nagyon komoly közéleti vitát. Én azt állítom, hogy ha nem teszik meg ezt a nyilvánosságra hozatalt, szerintem a mai napig nem történne semmi, nem lenne kerekasztal, szögletes meg rombusz alakú meg semmilyen asztal nem lenne, önök szépen szeletelnék ezt a társadalmi problémát is ugyanúgy, mint az összes többit, nem foglalkoznának vele, letolnák a magyar társadalom torkán és az érintettek torkán.
Hát nem sikerült, mert volt egy szikra, egy pillanat, amikor aggódó szülők, lelkiismeretes pedagógusok, a közoktatás szereplői és egyébként a túlterhelt gyerekek is egy pillanat alatt érzékelték, hogy hoppá, hát akkor mindenki ugyanazt gondolja arról a rendszerről, ami kialakult? Mindenki elégedetlen? Mindenki látja ennek a visszásságait? És tulajdonképpen ez a hoppá pillanat alakította ki azt a nagyon komoly elégedetlenséget, azt a tüntetéshullámot, ami utána jött. Miskolcon hosszú idő óta nem volt ekkora demonstráció, a legnagyobb vidéki demonstrációk között emlegetik az utóbbi évtizedekben, mintegy ötezer ember vonult február 3-án - megjegyzem, hogy a nagyon hirtelen összerántott, közoktatásról szóló fórumokat pont erre a napra sikerült összerántani, hogy minél kevesebben legyenek -, a Kossuth téren pedig 40-50 ezer ember.
Ez a nyílt levél pedig nem a pedagógusok fizetéséről szól. Értem én, hogy egyébként önök azt próbálják beállítani, hogy a pedagógusok több pénzt akarnak, egyébként is mit akarnak ők, mert van nagy nyári szabadságuk. Biztos megmérték ezt is, mindent meg tudnak mérni, mert van rá forrásuk. Tehát értem, hogy ezeket puffogtatják, de a nyílt levél nem erről szól, hanem a közoktatás általános állapotairól, amihez szerintem minden magyar állampolgárnak lehet szava, és pláne minden országgyűlési képviselőnek is, hiszen ez egy közös felelősségünk, hogy milyen a közoktatás állapota.
Megjegyzem, hogy a fizetésemelésért nem fogalmaztak meg komoly követeléseket a szakmai szervezetek, de azért azt kell hogy mondjam, hogy az a rendszer, amely a régebb óta pályán levő és nagyobb szakmai tudású pedagógusoknak jóval kevesebbet, minimálisat juttatott - nyilván a pótlékok, túlórák elvételével, sok mindennel -, mint a nem ilyen pedagógusoknak, az nem túl ösztönző rendszer, sok visszássága van ennek, ezt azért el kell hogy mondjam.
Ezek után a tudósítások ezekről az eseményekről a miskolci önkormányzati médiában az ötvenes éveket idézték, a közmédia meg szinte elhallgatta.
Na most, ilyen körülmények között szerintem ne csodálkozzanak, hogyha azt gondolják az illetékes szervezetek és szakmai szervezetek, hogy a közoktatásban alapvető változások szükségesek. Merthogy hadd mondjak el néhány gyors példát Miskolcról, 2010 utánról. Egyáltalán nem az a helyzet a szakkörökkel és a versenyekkel, én nem ezt hallom sem szülőktől, sem pedagógusoktól; rengeteg szakkör, nagyon sok verseny marad el azért, mert nem ad forrást erre a KLIK, nem tudnak tehát ide eljutni a diákok. Hogy jobban érzékeltessem ezt a példát, tehát ilyen stadionlogikán is érthető legyen önöknek, azt tudom mondani, hogy egy testnevelő tanár azt mondta nekem egy miskolci általános iskolában, hogy egyébiránt az iskolai focicsapatot az alapján állítja össze, hogy kinek van buszbérlete, mert őt el tudja vinni, egyébként meg nem kap forrást arra, hogy a gyerekeket átvigye a másik iskolába focimeccsre. Csak azért mondom a focit, mert ez így biztos jobban érthető. Mondok egy másik példát. Rossz volt a neon egy miskolci általános iskolában, a gyerekek nem láttak jól. Na most, a szülők összefogtak, ki szerették volna ezt cserélni. Végül, lelövöm a poént, ki is cserélték, hónapok után. A miskolci önkormányzati intézményfenntartó, a KLIK meg mindenki között pattogtak a levelek, hónapokig illetékességi és egyéb hatásköri kérdésekről vitatkoztak kiválóan, majd hónapokkal később nagy nehezen, tervek és mindenféle engedélyeztetés után engedték a szülőknek, hogy ők maguk a saját pénzükből kicseréljék a rossz neonokat.
Olyan vitákat már csak röviden teszek az asztalra, hogy egyébként a kosárpalánk, mondjuk, az önkormányzathoz tartozik, mert ez az épület része, a háló meg mint az oktatás eszköze, a KLIK kérdése. Tehát számos ilyen aggály van.
A tankönyvekről pedig nagyon sok minden elhangzott, egyértelműen negatív folyamatok láthatók, sok a rossz minőségű tankönyv, szétverték a választékot.
Elmaradt felújítások, omladozó vakolat, míg 2010 előtt számos gimnázium megújult Miskolcon és nagyon sok általános iskola is.
Nagyon gyorsan ideraknám az asztalra, hogy mi történt 2010 után egy százszázalékos támogatást élvező, nagy múltú gimnázium igazgatójával, a Földes Gimnázium igazgatójával, akinek többször érvénytelenítették a pályázatát: nagy nehezen, sokadjára kinevezték akkor, amikor már az öregdiák-egye-sü-lettől a teljes városi közvéleményig kiálltak mellette. Szégyen, hogy egy ilyen megtörténhetett Magyarországon.
Sok szülővel beszélgetve egy olyan hatalmas problémát tennék még az asztalra, hogy nagyon sokat veszített az állami intézményrendszer a versenyképességéből a forráshiány és a különbségek növekedése miatt. Ebben megoldás kell.
És azt mondom önöknek, hogy Miskolc, én úgy gondolom, hogy alkalmas és szükséges is, hogy visszavegye intézményfenntartói szerepét ebben a dologban. Azzal természetesen egyetértek, hogy kistelepüléseken az állam határozott szerepe szükséges.
Egy dolog biztos: új rendszerre van szükség a magyar közoktatás rendszerében. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
