FÖLDI LÁSZLÓ
FÖLDI LÁSZLÓ
FÖLDI LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy óra óta elég sok idő eltelt, durván négy óra, és az ellenzéki képviselőtársaink igyekeznek bennünket, kormánypárti képviselőket úgy beállítani, hogy mi gyermekellenesek vagyunk, tanár-, pedagógusellenesek vagyunk, holott ez egyáltalán nem így van. A köznevelési törvény megalkotásakor, annak elindításakor azt tartottuk szem előtt és ma is azt tartjuk szem előtt, hogy az egész oktatási rendszernek kulcsszereplője a gyerek. Kollégákkal beszélgettünk itt közben, hogy általában az iskolában nem tankönyvet tanítunk, hanem gyereket tanítunk - kulcskérdés.
A másik kulcskérdés, hogy a közoktatásban a másik nagyon fontos szereplő a pedagógus. Ha végig tetszenek gondolni az elmúlt éveket, akkor mi nem a pedagógusokkal szemben mentünk és megyünk, hanem velük együtt akarjuk és kívánjuk megoldani a magyar köznevelés, a magyar közoktatás ügyét, ezt sikerre vinni természetesen. Nyilván minden közoktatási átalakításban vannak problémák, lehetnek hibák, becsúszik a porszem a rendszerbe, csikorog a fogaskerék. Ez előfordul, hiszen koromnál fogva jó pár közoktatás-átalakítást megéltem, és mindig voltak problémák. De azért vagyunk itt, és ennek a vitának tulajdonképpen azért is örülök, mert legalábbis kormánypárti oldalról igyekszünk azt megvilágítani, hogy hogyan lehetne a rendszerben továbblépni, mik azok a feladatok, amelyek adott esetben problémát okoznak ma iskolákban, és ezeket a feladatokat hogyan tudjuk megoldani. Kucsák László képviselőtársam az előbbi felszólalásában vázolta azokat a feladatokat, amelyeket a kerekasztal keretében kívánnak megoldani. Azt hiszem, hogy illő és üdvös, hogy ebben a kerekasztali tevékenységben vegyenek részt azok a szereplők, akik a közoktatásban annyira hangoztatják hangjukat.
De azért egy-két érdekes példát hadd hozzak föl az elmúlt időszakból! A legfontosabb dolognak tartom - nekem is van még gimnazista korú gyerekem -, hogy minden reggel nyugodtan megy be a gyerek az iskolába; nem stresszel, nyugodtan. Előző nap fölkészül, és másnap nyugodtan megy iskolába. Mindenféle pluszköltség nélkül, iskolai oktatási keretek között képes volt majdnem az egész osztály nyelvvizsgát tenni. Ezt kulcsfontosságúnak tartom, hiszen valóban problémák vannak, ma talán viszonylag kevesen beszélnek ebben az országban nyelvet, és nyilván ebben a dologban lépni kell. Ezt aláírom és ezt nagyon fontosnak is tartom.
Ami a kollégák ügyét illeti, az én feleségem egy iskolában tanító, és mielőtt a béremelés elindult volna, 114 ezer forint nettó fizetést hozott haza. Most 237 ezer forintot hoz haza. Tessenek szívesek számolni, ez ’13 óta van tulajdonképpen. Tessék szíves számolni! Azt gondolom, hogy a pedagógusok megdolgoztak azért a dologért, amit most megkaptak. Valóban többet érdemelnének? Igen, többet érdemelnének, valóban így van, de csak annyit tudunk adni, amit az adófizetők pénzéből az állam megtermel magának. (Dr. Harangozó Tamás: Stadionokra meg kisvasútra.) Azt gondolom, hogy a párt-szö-vet-ségben és a kormánynál, amikor oktatásról van szó, akkor nincs nem. Bárkivel bármilyen vitára nyitottak vagyunk, nincs tabutéma. Vannak olyan problémák, amelyek nem 2010 óta, hanem sokkal régebben keletkeztek. De azt gondolom, és ezt tapasztalhatják az intézményvezetők, hogy van szándék és ren-delkezésre áll megfelelő forrás is a megoldásokra. Éppen ezért személyesen is azt kérem az oktatási szakszervezetektől, hogy ne vigyék ki ezt az ügyet az utcára, ez nem elsősorban politikai kérdés, ezen problémák megoldása szakmai feladat, és főleg ne vigyék be az iskolába.
Erre is hadd mondjak egy példát! Az egyik gyerekem, aki most gimnazista, ötödmagával - a suliban nem volt tanítás csütörtökön, pénteken - pénteken reggel elmentek Prágába, vasárnap hazajöttek. Tizenegykor értek haza éjszaka, de a buszon már megbeszélték, hogy akárhogy is, ha alszanak, ha nem, mindenféleképpen be akarnak menni holnap suliba, mert nem kívánnak azzal a helyzettel azonosulni, amit itt egyes iskolákban bizonyos kollégák vagy a kollégákat rávevő politikusok tenni akartak a gyerekekkel.
Azt kívánom és javaslom ezeknek a szervezeteknek, hogy ne hagyják, hogy gyenge és kétségbeesett ellenzéki pártok a hátukra kapaszkodjanak. Éppen elég terhet cipel az a hát politikai élősködők nélkül is. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ki írta ezt a szöveget?) A szakmai kérdések maradjanak is azok, hiszen bőven van tennivaló, például csökkentenünk kell a lemorzsolódási arányt, a szakképzés területén meg kell erősítenünk a gyakorlati oktatást a duális képzés keretében. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk, mint ahogy emlegettem korábban, az idegen nyelvi ismeretek átadására, azonban a szakképzés terén a legfontosabbnak tartom, hogy megállítsuk a szakképzés minőségének zuhanását, és olyan szakembereket képezzünk, akikre szükség van a munkaerőpiacon.
A szakképzést a piaci igényekhez kell igazítani. Ez a folyamat elindult, kiszámítható, tervezhető rendszert kell kialakítani, amely hosszú távon is megállja a helyét. Meg kell teremtenünk a szakképző iskolák és a szakmunkásképzés presztízsét. Ez megint nagyon fontos feladat. Nem eshetünk abba a hibába, amiben benne voltunk harminc évvel ezelőtt is, hogy a végzős diákokat - általános iskoláról beszélek - nyolcadikban átnyomták a pedagógusok kettessel, hogy ne maradjon vissza 15 éves korában, be kellett tenni a szakmunkásképzőbe; be kellett tenni. Ezért vissza kell állítani a szakmunkásképzés presztízsét és a szakképző intézmények presztízsét. Ennek megfelelően megkezdték működésüket a szakképző centrumok, a Nemzetgazdasági Minisztérium fenntartásában megyénként 1-3, a fővárosban 5 centrum jött létre, minimum 2 ezer fős tanulólétszámmal. Az én választókerületemben tartózkodik a ceglédi szakképzési centrum, amely Pest megyében az egyik a három közül.
A fenntartóváltással 303 köznevelési intézmény szerveződött a 44 szakképzési centrumba, és ebben a tanévben az agrár-, valamint a művészeti szakképzés kivételével az állami fenntartású iskolai rendszerű szakképzés ezen új intézményi keretei között indult meg az oktatás.
(17.10)
A centrumokhoz 712 feladatellátási hely került át, amelyek közül 365 tagintézményként működik a továbbiakban. A fenntartóváltás hozzávetőlegesen 200 ezer tanulót, 25 ezer pedagógust és a pedagógiai munkát közvetlenül segítő alkalmazottat érint.
Az új rendszerben a centrumok keretei között működő szakképző intézmények nagyobb gazdálkodási önállóságot és mozgásteret kapnak, ami nagyobb felelősséget is jelent. Ugyanakkor motivációs lehetőséget is teremt a szakmai feladatok minél eredményesebb megvalósításához és a zavartalan, folyamatos, stabil működésük fenntartásához, valamint a fejlesztési beruházások rugalmasabb kivitelezéséhez. Cegléden négy szakképző intézmény működik, amelyik átkerült a szakképző centrumhoz, és az a személyes tapasztalatom, hogy a kollégák abszolút elégedettek a rendszer működésével. Teljesen. Tehát nem igazak azok a vádak, hogy ezek a szakképző centrumok - hogy mondjam? - pejoratív értelemben rátelepedtek az iskolára, hanem valóban igazi szervezői az intézményi életnek.
A szakképzési törvény elmúlt évi módosítása lehetővé teszi, hogy a 2016-17-es tanévtől a szakközépiskolák szakgimnáziummá, míg a szakiskolák szakközépiskolává alakuljanak. Ezzel az új megoldással megszűnik a szakképzés zsákutcás jellege. Minden szakképzésben részt vevő diák számára nyitott az érettségi és ezzel együtt az érettségire épülő szakképzés megszerzésének, sőt akár a felsőoktatási tanulmányok megkezdésének is a lehetősége. A szakképző centrum az iskolarendszerű oktatás mellett a felnőttképzés felé is nyitott. Célunk, hogy minden érdeklődő számára a felnőttképzésben is minden szempontból megtaláljuk az ideális lehetőséget.
Az átalakítások során fontos kormányzati szándék, hogy a magánfenntartású, nem speciális képzéseket végző intézmények állami fenntartásba kerüljenek. A magániskolák pótolhatatlan szerepet töltenek be a magyar köznevelési rendszer egészében, ezen belül az iskolai rendszerű szakképzésben is, ezért az állam elsődleges felelősségvállalása nem minden esetben jelenti egyúttal azt, hogy minden feladatot az állami intézményrendszerben kell megvalósítani. Viszont jelentenie kell azt, hogy amennyiben egy nem állami szereplő részt vesz az állami feladatok ellátásában, úgy azt a feladatellátást az állam költségvetési támogatással segítse. Azonban le kell szögezni, hogy a szakképzés alapvetően állami feladat, és az állami szakképzőkön felüli támogatásra csupán abban az esetben van lehetőség, ha ezt a feladatot az állami szakképző intézmények részben vagy egyáltalán nem tudják ellátni. Ezért különösen a speciális feladatok tekintetében fontos a magániskolák szerepvállalása a társadalom számára is fontos célok elérésében.
Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a szakképzési centrumok költségvetésének tartós, hosszabb távú racionalizálása és további intézkedések meghozatala javasolt, hiszen tudomásul kell venni, hogy az ország felemelkedése és hosszú távú versenyképessége a köznevelés mellett a szakképzésen is múlik. Ebben számítunk a szakmai kamarák és az üzleti világ partnerségére, hiszen közös az érdekünk. Ez a folyamat sikeresen elindult, s kívánom magunknak, minden szakképzésben részt vevő kedves kollégának, diáknak, hogy vigyük közösen sikerre ezt a változást, és bízzunk benne, hogy a jövőben az itt végzett gyerekek komoly szakmunkássá válnak, és helyben, Magyarországon találják meg a boldogulásukat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
