GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Köszönöm szépen. Látom, Boldog képviselőtársam nem értett meg semmit abból, amiről Heringes képviselő asszony szólt. Sajnálom, sajnálom, de még egy kicsit jobban sajnálom a gyerekeit, mert értem már, hogy miért szeretnek iskolába járni. Vélhetően nemcsak a tudás megszerzésének a szomjúsága mindaz, ami motiválja őket e tekintetben, van ott még valami más is, valami olyasmi, ami engem meg kezd elriasztani attól, hogy itt üljek. Tudja, képviselőtársam, akkor, amikor a propagandaminisztere által megírt, hogy mondjam, szöveget próbál a Parlament falai között előadni és elfogadtatni, akkor összeszorul a szívem, hogy baj van, nagyon nagy baj van. Nagyon nagy baj van, mert önök, akik ezt a helyzetet életre hívták, grasszáló kockásingeseknek nevezték azokat, akik a problémákat felvetették - tudják, arról már ne is beszéljünk -, szóval, grasszáló kockásingeseknek titulálták azt a 40-50 ezer embert, akik a Parlament falai előtt elmondták a véleményüket. Ehhez illesztetten csak azt tudnám már mondani, hogy ez a tisztelet az önök részéről, az, amiről beszél. Mert miről beszél? Zagyvaságokat mond. Tiszteletről beszél, miközben grasszáló kockásingeseknek nevezi ezeket az embereket?
Tudja, a tisztelet azoké, akik elindították ezt a folyamatot, hogy egyáltalán gondolkodásra késztessék önöket, mert úgy látom, kevés volt a hat év időszaka arra, hogy e tekintetben bármit is tegyenek. A tisztelet a miskolci Herman Ottó Gimnázium tanáraié, hallgatóié, iskolai dolgozóié, de a tisztelet ugyanúgy azoké, akik melléálltak nemcsak Miskolcon, hanem akár az oktatáshoz kapcsolódó szakszervezetek szintjén, akár a civil szférán keresztül.
Igen, mert mint mondtam, legalább megpróbálják önöket gondolkodásra kényszeríteni, késztetni, hogy azt, amit elkövettek az oktatási rendszerrel szemben, idézőjel, ahogyan lepusztították, kifosztották, ahogyan 100 milliárdos, 100 ezer millió forintos nagyságrendű pénzt vettek ki belőle, és használták egészen máshová, mondjuk - csak azért, hogy tisztában legyen az államtitkár úr is a dologgal -, a futballstadionokba járó 10-15 ezer ember fejenkénti kvótaösszege nem annyi, mint a felsőoktatásban lévőké, hanem sokkal több, mondjuk, 5 millió vagy 10 millió forintos nagyságrendű. Na, ezen kellene tudni változtatni, és közben nem titkosszolgálati eszköznek minősíthető módon kutatni azok irányába, hogy kik hol mit mondtak, mit szerveztek, mit csináltak. Legalább a hangot hallják már meg, legalább arra legyenek már képesek, hogy próbálják meg befogadni mindazt, ami ennek a rossz, hat éve elkövetett módszerüknek a megváltoztatását próbálja meg elérni!
Szóval, lenne mit tenni e tekintetben, de úgy látom, még most is szelektív amnéziában szenvednek, még most is a nyolcévezés időszakát élik ahelyett, hogy a hat év időszakát próbálnák meg górcső alá venni, és e tekintetben gondolkodnának azért, ami a legnagyobb kincs, a gyermekeinkért; azért, hogy ezek a gyerekek egy idő után ne hagyják el ezt az országot pont abból kifolyólag, hogy az oktatás hiányosságaiból - már nem a pedagógusok részéről, hanem az önök részéről -, a finanszírozás hátterének a meg nem létéből és sok minden egyéb másból fakadóan olyan helyzetbe kerülnek, hogy el kell hogy menjenek innen, ha meg akarnak élni. Inkább ezzel foglalkoznának, meg azzal, hogy azokat a monumentális mértékű intézményeket, amelyek működésképtelenek, ne oldalról megtaszigatva, oldalról alátámasztgatva próbálják meg egyensúlyban tartani; mondjuk, a KLIK-ről beszélünk, hogy tiszta és világos legyen, mert addig nincs rendszerszerű változás, amíg KLIK van, inkább ezt szüntetnék meg.
Inkább az érdekegyeztetés rendszerében próbálnának meg arra a pályára ráállni, ahol szóba állnak mindazokkal, akikkel szóba kell állni; azokkal, akiknek van köze az oktatáspolitikához, akik tudják, hogy miről szól a történet. Nem másokkal, nem másokkal, Boldog képviselőtársam! Tudják, az iskolaigazgatóknak azokat a jogokat kell visszaadni, amelyek alapján valójában iskolaigazgatóként tudnak működni.
És nem mondok sok mindent azzal, de talán mindent megmondok, hogy új közoktatási törvényre van szükség. Nem kell túlbeszélni a történetet, de ha nincs új közoktatási törvény, amely a gyermekek, a hallgatók érdekeit szolgálja, akkor sehová nem jutunk e tekintetben. Meggyőződésem szerint önök nem értik, hogy mi zajlik ebben az országban, vagy most kezdik kapiskálni, de a kapiskálásuk eredménye nem az, hogy jót tennének, hanem az, hogy hogyan szállnak szembe azokkal, akik önöket a megfelelő pályára akarják terelni.
Nem akarom túlbeszélni a történetet, önök hat év leforgása alatt kifosztották, kivonták a forrásokat az oktatáspolitikából, de ugyanúgy az egészségügyből is, csak arról ma nem beszélünk, és a pedagógusok megbecsüléséről sem gondoskodtak itt. Különféle számadatokkal dobálóznak, amelyek igaztalanok, mert közben nem beszélnek arról, hogyan vették el a pótlékokat, vagy a pótlékok beépülése milyen mértéket képvisel a javadalmak növekedésében. Ezernyi dolgot lehet mondani, de nem a pedagógusokra, hanem a pedagógusok mellett dolgozó technikai személyzetre vonatkozóan is. Ezek az emberek a minimálbér vagy a létminimum alatti összegekért dolgoznak, nélkülük összeomlana az intézményrendszer. Inkább erre kellene figyelni, hogy ne 70-90 ezer forintokért dolgozzanak ezek az emberek! Tennivalójuk lenne ezer, de úgy látom, képességük nincs hozzá. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)
