HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ
HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Most, hogy a vitának lassan a hetedik órájához érkezünk, úgy gondolom, talán ideje lenne az egyik leglényegesebb kérdésre válaszolnunk, arra, hogy ki a felelős a közoktatás és az egészségügy állapotáért, együttesen. Meggyőződésem, hogy alapvetően egy felelős személyt nevezhetünk meg. Kiről beszélünk? Nyilvánvalóan Balog Zoltánról, egy anyagilag megbízhatatlan, vélelmezhetően saját egyházában is ügynöki tevékenységet végző hipokritáról. Ez az a személy, akire a miniszterelnök rábízta a magyar közoktatást, így gyermekeink sorsát. (Dr. Rétvári Bence: Elnök úr, rendet kellene tartani!) Nyugodjanak meg, tisztelt államtitkár urak, mert ha tovább folytatják a hőbörgést, mindezt tényekkel fogom alátámasztani, és az fájni fog! (Zaj, közbeszólások.) Szóval, ez az a személy, akire a magyar miniszterelnök rábízta a gyermekeink sorsát. Csodálkozhatunk ezután, ha ez a rendszer az összeomlás szélére sodródott mind anyagilag, mind erkölcsileg egyaránt?
Képviselőtársaim! Ha segíteni akarunk a tanároknak, a tanulóknak, a szülőknek és egyáltalában az egész magyar társadalomnak, akkor közvetlenül követelnünk kell Balog Zoltán leváltását miniszteri pozíciójáról. Ha rendszerváltást akarunk, akkor Balog Zoltánnak távoznia kell, és egyben felelősségre kell őt vonni kártékony és bűnös tevékenységéért.
Ugyanakkor szólnunk kell a köznevelés finanszírozásának a nehézségeiről is. Hiába a kormányzati hurráoptimizmus, amiről már eddig is annyit hallhattunk, a sokszor és joggal kárhoztatott normatív finanszírozás és emellett az önkormányzatok intézményfenntartói szerepe összességében nem volt rosszabb, mint a jelenlegi, azaz az állam fenntartói és az önkormányzatok működtetői szerepe. Jelentem, hogy ugyanannyi, ha nem több nehézséggel küzdenek most az iskolák. A korábbi rendszerben az önkormányzatoknak 40-60 százalékkal kellett kiegészíteniük az állami normatívát, mára ez az arány összességében semmivel sem javult, ugyanakkor a napi élethez szükséges döntések észszerűtlen központosítása olyan káoszt okozott, amit csak anyagi szempontok szerint nem lehet, de nem is szabad mérni.
Hadd említsek meg itt három pontot, mert az előbbiekben már elég sok minden felmerült. Például azt mondják önök, hogy 1300 milliárd forint volt az önkormányzatok adósságállománya. Igen, de ez nemcsak a közoktatás rendszere miatt volt, hanem számtalan egyéb dolog miatt is. Mi szerettük volna ezt kivizsgáltatni, szerettük volna, ha lett volna olyan vizsgálóbizottság, amely ezt feltárja. Mi történt? Önök leszavazták, nem adták meg erre a lehetőséget, nem hát, mert kiderült volna, hogy Kósa „20 százalékos” Lajosnak miért volt 25 milliárd az adóssága.
A másik pedig, hogy ne egy távoli példát említsek önöknek, itt van Rogánia, ugye, az V. kerület. Hogyan tornásznak Rogániában a gyerekek? Néma csöndben lépcsőznek, mert nincs tornaterem. Miért nincs? Mert Rogán Antal polgármester annak idején eladta azt az egyetlen iskolát, amelyben még megvolt a lehetősége annak, hogy több gyerek, egyszerre akár több osztály is tornaórát tarthasson.
S még egy dolgot hadd említsek meg. Az iskolabezárások kérdése is felmerült, az, hogy az önkormányzatoknak milyen nehéz volt ez, és sokszor bezárták a saját iskoláikat. Most is ez folyik. Éppen nemrégiben kaptam egy telefont egy vidéki polgármestertől, aki nagyon el van keseredve, hogy ott is központosítás lesz, és be fogják zárni az iskolájukat, önök, az állami fenntartók.
De visszatérve az intézmények finanszírozásának a kérdésére: nagyon beszédes az, hogy azok az önkormányzatok, amelyek át kívánták volna adni az államnak az iskoláik működtetését, az ezzel járó állami elvonás megállapítása után minden esetben inkább mégis magukra vállalták ezt a terhet. Miért? Azért, mert az állami fenntartó átlagosan 20 százalékkal magasabb összeget kívánt volna elvonni az önkormányzatoktól, mint amennyi az intézmények működtetéséhez bizonyítottan elegendő lett volna. A központi költségvetés pedig szégyenteljesen kevés pénzt, mindösszesen 2,5 milliárd forintot ad a szükséges gazdasági és jövedelemtermelő képesség hiánya, azaz az elegendő saját bevétel hiánya esetén az egyes önkormányzatoknak. Ennek minimálisan a tízszeresére lenne szükség, ha a kormányzat komolyan venné a közoktatás megfelelő színvonala biztosításának kérdését. Az ezzel kapcsolatos törvénymódosításomat, szinte már természetes és nyilvánvaló módon, a kormánypárt érdemi vita nélkül lesöpörte az asztalról, a kormánypárti képviselőknek se mondanivalójuk, se véleményük nem volt a közoktatás finanszírozásával kapcsolatban. Ennyire veszik komolyan ők mindazokat a nehézségeket, amelyeket a magyar nép, a magyar gyerekek mindennap éreznek és tapasztalnak!
Ceterum censeo: Balog Zoltánnak le kell mondani, és Magyarországot meg kell menteni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
