HOLLIK ISTVÁN
HOLLIK ISTVÁN
HOLLIK ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid felszólalásomban szeretném színesíteni azt a képet, amit már képviselőtársaim felrajzoltak a 2010 előtt működő rendszerrel kapcsolatban. Engedjenek meg nekem ezzel kapcsolatban egy 168 Órából származó idézetet. Ez így szól: „Tipikus kép: lepusztult, ócska osztályterem, régi bútorokkal. Az osztályterem falán digitális tábla. Mellette kréta. A krétapor belepi a digitális táblát, mert nincs pénz szoftverekre, úgyhogy a tanár filctollal rajzol a digitális táblára.” A jobboldali elfogultsággal nem vádolható 168 Óra című hetilap így írt 2009-ben az akkori közoktatás állapotáról. Talán ez jelzi leginkább, miről szólt a közoktatás 2010 előtt, és miért döntött úgy a Fidesz-KDNP-kormány, hogy állami fenntartásba veszi az iskolákat.
Arról már beszéltek képviselőtársaim, hogy az önkormányzatok 2010-ben csődbe mentek, és ezáltal tulajdonképpen az általuk fenntartott iskolák is csődben voltak, de azért érdemes néhány olyan szimbolikus ügyet visszahozni és felidézni itt egymás között, amelyek szimbolikus ügyei voltak a 2010 előtti szociálliberális oktatáspolitikának. Bizonyára sokan emlékezhetünk arra, hogy a Magyar Bálint által vezetett Oktatási Minisztérium tele volt korrupciós ügyekkel. Ilyen volt például az elhíresült Sulinet-program. E program keretében jó néhány cég elavult konfigurációjú, olcsó gépektől szabadult meg az államot megkárosítva, ezeket a gépeket pedig az iskolákban nem tudták hasznosítani, ezek is ott porosodtak a digitális táblák mellett. A Sulinet-programon keresztül viszont meg tudott gazdagodni az a Lepp Gyula, aki Kóka János egykori veje volt, és az Elender nevű céget gründolták. Ők biztosan nagyon jól kerestek a Sulinet-programból, de a gyermekek és a pedagógusok a Sulinet-program hasznát nem láthatták.
Szintén Magyar Bálint minisztersége alatt történt a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációja, amit ennek a kormánynak kellett helyreállítania azzal, hogy visszavásárolta ezt a céget. A privatizáció nyertese pedig teljesen véletlenül Gyurcsány Ferenc miniszterelnök üzleti partnere, Erdős Ákos volt. Ez még a kisebbik gond, a nagyobbik gond az, hogy 3,2 milliárd forintért szerezte meg a Nemzeti Tankönyvkiadót úgy, hogy a legmagasabb vételi ajánlat egyébként 4,2 milliárd, tehát 1 milliárddal magasabb volt.
A harmadik szimbolikus ügy, amiről említést szeretnék tenni, a kakaóbiztos számítógépek ügye. Bizonyára erre is sokan emlékeznek a szabad demokrata Kovács Kálmán minisztersége idejéből: 300 millió forintért vásároltak 300 darab olyan számítógépet, amelyek semmilyen rendkívüli extra dologgal nem voltak felszerelve. A beszerzést egyetlenegy szállító egy bizonyos termékére írták ki. Ebből is teljesen egyértelműen kiderül, hogy a 2010 előtti közoktatási rendszer kudarcos volt, azt tovább fenntartani nem lehetett.
Ezek után engedjék meg, hogy szóljak arról is, milyen tüntetéseket láthattunk az elmúlt időben, és ezek milyen módon kötődtek ellenzéki pártokhoz. Sajnos, ez a vitanap is megerősít bennünket abban, hogy az ellenzék nem a felmerült problémák megoldásában érdekelt, hanem éppen abban, hogy a jelenleg meglévő feszültséget szítsák, azt tovább gerjesszék. Másként szólva, ellenzéki politikai érdek, hogy a becsületesen dolgozó pedagógusok és a tárgyalásokra mindig is nyitott kormányzat közé éket verjenek. Erre több bizonyíték is rendelkezésünkre áll. Néhányat már Rétvári Bence képviselőtársam is mondott, s ezekhez még én is hozzátennék egy-kettőt.
Sopronban az a Jakál Adrienn volt a tüntetés egyik főszereplője, aki a Párbeszéd Magyarországért helyi elnökhelyettese. Veszprémben Katanics Sándor neve bukkant fel a tüntetés szervezői között, aki az MSZP színeiben volt országgyűlési képviselő. Eddig nem került említésre az egyik legjellemzőbb példa, Ercse Krisztina, aki egy korábbi tüntetésen felháborodott szülőként kért szót, de azt elfelejtette elmondani, hogy a Bajnai Gordon fémjelezte Együtt oktatáspolitikusa volt. És itt is érdemes megemlítenünk azt a Pukli Istvánt, aki önmagát egy zuglói iskola igazgatójaként mutatta be, azt viszont eltitkolta a közvélemény előtt, hogy Gyurcsány cégénél is dolgozott, és amint Zuschlag Jánostól tudjuk, bajtársa, harcostársa és barátja volt a korábbi időkben.
Azt lehet mondani tehát, ha szeretnénk mérleget vonni, az ellenzék felelőssége az, hogy ma ők feszültséget gerjesztenek a tárgyalásokra nyitott kormány és a közoktatás szereplői között. Úgy gondoljuk, hogy higgadt tárgyalásokra van szükség, nem pedig a feszültség gerjesztésére, amit önök itt ma végeztek. Úgy gondolom, hogy ebben van az önök legnagyobb felelőssége. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
