IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN,
IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Urak! Képviselőtársaim! Tisztelt Szakszervezetek! Szakmai Szervezetek! Tisztelt Pedagógus Kar! Engedjék meg, hogy egy levélrészletet olvassak fel a miskolci Herman Ottó Gimnázium leveléből, hiszen mindaz, ami most a közoktatásban zajlik, egyértelműen a miskolci pedagógusok bátor kiállásával kezdődött. Íme, az idézet:
„Az egész oktatási rendszert látjuk most végveszélyben. Kaotikussá vált minden, bizonytalanság, elkeseredettség, sokszor apátia uralkodik a tanári szobákban. Az, hogy vannak még jól működő iskolák, jól megtartott órák, versenyeredmények, természetesen nevezési díjakra és úti költségre elkülönített keret nélkül, sikeres érettségik és felvételik, kizárólag a tanárok lelkiismeretességének köszönhető, merthogy nem a környezeti hatások és az oktatáspolitika tevékenységének, az biztos. Ki működteti egyáltalán az iskolákat? Az önkormányzat? Vagy annak egy cége? Valamelyik minisztérium? Az oktatási hivatal?
A sok bába között elveszett a gyerek. A gyerek, merthogy az egésznek róla kéne szólnia. De nem ez történik. Az évenkénti, jobb esetben kétévenkénti változások biztosan nem diák- és tanárbarátok. Hol a Nemzeti alaptanterv változik, ami miatt az iskolák kénytelenek egy sor dokumentumot újraírni, közöttük a helyi tanterveket, hol az érettségi követelményrendszer, hol a továbbtanulási lehetőségek köre, de minimum a tankönyv, amelyből mi, tanárok nem kapunk ingyenes tiszteletpéldányt, így minden tanév eleje azzal kezdődik, hogy meg kell vennünk a munkaeszközeinket.
Csoda, hogy ilyen reformdömpingben nem teljesítenek az egyes magyar diákok jól a nemzetközi felméréseken? A kormányzat a gimnáziumokkal szemben a szakképzőket preferálja, holott a legrosszabbul teljesítők leginkább ebből az iskolatípusból kerülnek ki. A padból kikerülve nyilvánvaló, hogy munkaerőnek sem lesznek elég magasan kvalifikáltak. Ugyanezért tovább fog súlyosbodni az európai szinten is gyengének számító idegennyelv-tudásuk is. Van olyan gyerek, aki iskolai pályafutása alatt 6-8 újításhullámot is elszenved, persze a velük kísérletező pedagógusokkal együtt.
Bizony, a tanárnak is beletelik néhány évébe, hogy megtalálja a legjobb módszert, hogyan juttassa el az ismeretanyagot a gyerekekhez. Ráadásul a tankönyvek új generációja a nevében is kísérleti, azaz kipróbálás alatt álló, míg szakmailag igen színvonalas könyvek indokolatlanul a süllyesztőbe kerülnek. Az oktatási rendszer minden változtatásával a gyerekekkel kísérletezünk. Az érettségi követelmények változtatása az egyik legfelháborítóbb. Például a jövő tanévben érettségizők napjainkban szembesültek azzal a ténnyel, hogy vannak olyan tárgyak, amelyeknél az érettségi elvárások utólag módosultak. Hiszen ők az adott tantárgy tanulását már befejezték, mivel oktatásuk a középiskola első két évfolyamán történik.”
Eddig az iskola nevelőtestületének leveléből vett részlet, amely valóságos lavinát indított el. A miskolciak kezdeményezéséhez azóta közel ezer oktatással foglalkozó szervezet vagy csoport és több mint 35 ezer magánszemély csatlakozott. A számos támogató közül ki kell emelnünk a zuglói Teleki Blanka Gimnáziumot, amelynek igazgatóját azóta célkeresztbe vette a kormánypárti média, és nemtelen támadásokkal próbálják őt lejáratni.
Elhangzott Pósán László képviselő úr szájából, azt állította, hogy ezek a megszólalások csak szórványosak, és felolvasott néhány példát az ellenkezőjéről. Hát, mondok még egy idézetet: „A pedagógustársadalom hangulata egyre rosszabb. Az oktatásban és nevelésben elvégzendő feladataik elől sok esetben felesleges dolgok kötik le energiáikat.” Ez kérem, a Nemzeti Pedagógus Kar levele válaszul a miskolciak levelére. Nem gondolom, hogy Pósán László úr vagy bármelyikük önök közül azt állítaná, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar is rosszul látja ezt, vagy legalábbis, ha így gondolják, akkor kérem, emeljék föl a szavukat. Nagyon széles körben ez tapasztalható, hogy a pedagógustársadalom hangulata egyre rosszabb.
(14.30)
Az év elején elemi erővel tört fel ez az elégedetlenség. Elindultak a tiltakozások és a tüntetéssorozatok; pedagógusok, szülők és diákok mondják, hogy elég, nem bírják tovább elviselni az oktatási rendszert, amit a Fidesz-KDNP-kormány kényszerített mindenkire. Azért mondom, hogy kényszerített, mert 2011-ben, a köznevelési törvény elfogadásakor bizony egyeztetések nélkül, nagy rohamtempóban vitték át ezt a köznevelési törvényt. Voltak, akik már akkor tiltakoztak, sokan viszont az idő múlásával kezdték el érezni a bőrükön az elhibázott átalakítások negatív hatásait.
Tüntetések és tiltakozások voltak már korábban is, de most valami beérett, valami összeállt. Sokan érzik már, hogy Orbán Viktor és Hoffmann Rózsa oktatási rendszere mára csődöt mondott. Nem elég, hogy a XX. század hetvenes-nyolcvanas éveinek tévképzeteit kergeti, de még csak nem is működik ez a rendszer. Napi szintű fennakadások kísérik az iskolák életét.
Kezdeném mindjárt az anyagiakkal, a pénzzel. Az oktatás ügyét a korábbi szocialista és liberális kormányok sem vették igazán komolyan. 2003-ban indult meg intenzíven a forráskivonás, amely 2009-ben, a Bajnai-kormány alatt lendületet vett, majd igazán komoly mértéket a Fidesz-KDNP kormányzása alatt öltött. 2003 óta az oktatás GDP-arányos kiadásaiból 30 százalék tűnt el a KSH adatai szerint. Ha 2010-hez viszonyítunk, akkor az látszik, hogy Orbán Viktor kormányzása alatt 200 milliárd forintot vonnak ki évente az iskolarendszerből, a felsőoktatás pedig 50 milliárdos veszteséget szenved el évről évre. Való igaz, a pedagógusbéremelés 100 milliárdos nagyságrendben adott forrásokat az oktatásnak, csakhogy ezt gyakorlatilag más működési költségek kárára, rovására finanszírozták. Elég megnézni a költségvetési törvények mellékleteit, és látszik az, hogy 2010-hez képest 2016-ra az oktatásra fordított összes kiadás csupán 45 milliárd forinttal lett több - 45 milliárd forint, ez konkrétan 2,88 százalékos növekedést jelent.
Csakhogy ugyanezen időszak alatt - ismét csak a Központi Statisztikai Hivatal számadatait idézve - az infláció összesen 17 százalékos mértékű, vagyis egy egyszerű matematikai művelettel kiszámolva: az oktatás forrásainak értéke 2010-2016 között 12 százalékkal gyengült. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Amikor önök azzal érvelnek, hogy mekkora összegeket fordítanak az oktatásra, akkor az látszik, hogy ennek az ellenkezője igaz. A számok, a Központi Statisztikai Hivatal, illetve a költségvetés mellékletei is azt igazolják, hogy ez a pénz egyre kevesebb. És akkor itt még nem is beszéltünk arról, hogy ez idő alatt a GDP is növekedett, ez alatt a hat év alatt körülbelül 9 százalékot. Tehát a torta nagyobb lett, ez a szelet pedig még kisebb, amit az oktatás kap.
Összefoglalva tehát: forráskivonás és értéktelenedés. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ csőd-be jutása a kóros alulfinanszírozásának köszönhető. Emiatt nincs kréta, nincs fénymásolópapír, nincs kicserélve a kiégett izzó, nincs kijavítva a leomló vakolat, vagy éppen nincs kifizetve a fűtésszámla.
Az LMP megoldási javaslata, hogy mielőbb pótolni kell a hiányzó 200 milliárd forintot a közoktatásból, középtávon pedig folyamatosan növelni kell a forrásokat. Mi úgy képzeljük el az országot, hogy minden költségvetési 100 forintból 15-20 forintot az oktatásra kell költenünk, minden körülmények között. És hogyha nehezebb helyzetben van az ország, akkor még inkább kell erre fordítani. Nézzék csak meg azokat az országokat, amelyek sikeresen vészelték át a 2008-2009-es válságot: az látható, hogy az első pillanattól kezdve az oktatásra fordítottak. Azt mondja a Lehet Más a Politika, hogy minden erre fordított forint sokszorosan megtérül, éppen ezért szakítanánk a korábbi szocialista és a jelenlegi fideszes kormányok politikájával.
Másodikként: a megszorítások mellett a másik rendszerszintű probléma az iskolarendszer fenntartásának kérdése, és ezen belül a szitokszóvá vált KLIK létrejötte, ugyanis a korábbi, szélsőségesen liberalizált modellből átestünk a ló túloldalára, és egy szélsőségesen központosított megoldásra váltottunk, Európa egyik szélsőségéből a másikba.
Korábban minden feladat és felelősség a forráshiányos önkormányzatoké volt, ma mindent a Szalay utcából akarnak irányítani; cseberből vederbe estünk. A KLIK megfojtja az iskolák önállóságát, minden egyes kérdésben ő dönt; egy egyszerű krétabeszerzés is sokszor annyi adminisztrációba kerül, mint korábban. Ez a rendszer duplán működésképtelen. Egyrészt ilyen gigászi szörnyeteget nem is lehet hatékonyan működtetni, nincs az az apparátus, amelyik ezt a hatalmas bürokráciát átlátja. Másrészt óriási bűn volt elvenni a helyiektől a beleszólás jogát az oktatásba, ugyanis az oktatás helyi ügy is, a helyi szereplőknek is meg kell adni a beleszólás lehetőségét. A Lehet Más a Politika olyan fenntartói modellt képvisel, hogy amelyik önkormányzat szeretné és képes a fenntartásra, az kaphassa vissza az iskoláit. Mi visszaadnánk az iskolákat a településeknek. Természetesen ehhez biztosítanánk a megfelelő forrásokat is.
A harmadik pont a felsorolásomban: a települések jogát visszaállítanánk, hogy kinevezhessék az iskoláik igazgatóit, amit a Fidesz-KDNP elvett tőlük. Ez több száz településen folyamatos konfliktusok forrása. Több száz igazgatót erőltettek rá felülről az iskolákra. Volt, ahol végül engedtek, de azt gondoljuk, olyan rendszert kell kialakítani, ahol ilyen konfliktusok nem fordulnak elő. Visszaadná a Lehet Más a Politika az igazgatók kinevezésének jogát helyi szintre. Nem térnénk vissza a 2010 előtti rendszerhez, de leszámolnánk a jelenlegi modellel.
A negyedik pontom az, hogy nagyon súlyos probléma lett a pedagógusok és a diákok leterheltsége - ez talán mindegyik közül a legfontosabb. Az életpályamodell bevezetése magával hozta a munkaterhek növekedését. Van rá példa, hogy a munkaterhek nagyobb mértékben nőttek, mint a bérek. Teljesen felesleges volt ez a növekedés, amely sokszor büntetést jelent. Zsúfolt tanáriban kell tölteniük a tanároknak a munkaidőt. Otthon sokkal nyugodtabb körülmények között lehetne például dolgozatot javítani vagy a következő napra készülni. A pedagógusok fáradtak, feszültek, reggelenként hosszú sorok kígyóznak a kávéautomaták előtt. (Derültség a Fidesz padsoraiból.) A Lehet Más a Politika ezen is változtatna. (Németh Szilárd István: Több koffeint!) A nevelést-oktatást közvetlenül segítő alkalmazottak becsületét is visszaállítaná, ugyanis őket nagyon súlyosan becsapta a Fidesz-KDNP. Dajkák, pedagógiai asszisztensek, iskolatitkárok, laboránsok, informatikusok és még sorolhatnánk, akiknek nyolc éve változatlan a bére.
Hasonlóan agyonterhelik a diákokat az új Nemzeti alaptantervvel. Hiába adta ki korábban a jelszót Hoffmann Rózsa, most tőle idéznék, hogy baltával kell lefaragni a tantervet, ebből nem lett semmi. Elfogadhatatlan, hogy a gyerekek az életkorukhoz képest hetente 5-10-15 órával többet töltenek az iskolában, mint kellene. Elvesztik a gyerekkorukat; elvesztik a sportolás, a kulturálódás, a kikapcsolódás, a szórakozás lehetőségét.
Mindezt megfejelték a szűkített tankönyvlistával és a hibáktól hemzsegő kísérleti tankönyvekkel. A tananyag óriási. A diákok fejébe tölcsérrel akarják a lexikális tudást tölteni, miközben ma már mindenkinek ott van a zsebében az internet, amiről nagyon gyorsan beszerezhetőek ezek az információk. A jelenlegi Fidesz-KDNP oktatási rendszere maradi. Nem érti meg, hogy a mai diákok életét a Google, a YouTube és a Facebook is szervezi.
A Lehet Más a Politika csökkentené a tananyagot, és azt gondoljuk, az oktatást a XXI. század igényeihez kell igazítani. Ma már nem az az sikeres, aki minél több tudás birtokában van, hanem az, aki a bárhonnan elérhető óriási adatmennyiség és információ között el tud igazodni, hiszen nemcsak megszerezni kell ezt a tudást, hanem jól használni is.
Tisztelt Ház! A Lehet Más a Politika olyan oktatási rendszert szeretne, amely a tudásalapú társadalom megteremtéséhez járul hozzá; ahol az oktatás, a felsőoktatás az egyéni és a társadalmi felemelkedés útja; ahol az oktatás színvonala kiegyenlített; ahol nem számít, hogy valaki egy kistelepülésen kezdi a tanulmányait, vagy pedig egy budapesti elit iskolában. Nem számít, hogy kinek kik vagy mik a szülei, ki milyen anyagi körülmények között él, mert az iskola nem megnöveli, hanem kiegyenlíti ezeket a hátrányokat. Mi azt akarjuk, hogy mindenki a képessége és a szorgalma függvényében juthasson előre. Ez egy össztársadalmi érdek, mert az összeszerelő üzemekben dolgozó, kiszolgáltatott munkaerővel vagy közmunkások tömegével bizony nem sokra fogja vinni ez az ország.
(14.40)
De ha ehelyett tudásalapú társadalmat teremtünk, akkor valóban előrejut az ország. Azt gondoljuk, hogy nem a múltra kell mutogatni, talpra kell állítani és végre XXI. századi irányba fordítani a magyar oktatást, de a neheze ezután következik (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.): a tét most az, hogy végre ráálljunk a rajtkőre, hiszen a sípszó már elhangzott. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)
