HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ,
HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Megmondom őszintén, hogy egy kicsit csalódott vagyok. Nagyon vártam volna, hogy Lázár János, illetve a Miniszterelnökséget vezető miniszter valamelyik beosztottja, valamelyik államtitkára jön majd ide és próbálja majd megvédeni ezt a törvényjavaslatot, majd ő fog érvelni ezen törvényjavaslat szakmaisága mellett, és nem pont az a minisztérium, amelynek a miniszterét gyakorlatilag ez a törvényjavaslat zárójelbe teszi.
Mert arról van szó, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával bizony Varga Mihály lesz gyakorlatilag a legutolsó, aki értesül Magyarországon arról, hogy a különböző minisztériumok mire és mennyi pénzt akarnak majd költeni, mert tudjuk, hogy azok a kormányhatározatok, kormányrendeletek, amik majd ezt a plusz, extra költségvetést vagy plusz, extra költést lehetővé teszik, akár egy miniszter vagy a Miniszterelnökséget vezető miniszter, illetve a kormányfő aláírásával kormánydöntés nélkül is kiadhatóak lesznek. Tehát magyarul, a pénzügyminiszter lesz az, aki a legutoljára fog értesülni arról, hogy valójában mire fogják fordítani Magyarország pénzét.
(21.40)
Na mindegy, hát önt küldték be a kormány részéről, hogy próbálja megvédeni a védhetetlent. Itt az előbb elég sok minden elhangzott a rendeleti kormányzás mellett, a rendeleti kormányzás ellen. Volt olyan kormánypárti képviselő, aki bőszen próbálta volna védeni, hogy milyen jó dolog is tulajdonképpen ez a rendeleti kormányzás, illetve messze nem olyan veszélyes, mint ahogy mi ezt látjuk, hiszen amit dönt a kormány, azt majd úgyis nyilvánosságra kell hozni.
Akkor most én itt röviden hadd térjek ki a rendeleti kormányzás történelmi előzményeire, csak hogy lássuk, hogy mit ér ebben a kérdésben a nyilvánosság! Azok az uralkodók, azok a Habsburg-uralkodók, akik Magyarországot gyarmatnak tekintették, azok éltek ezzel az eszközzel történelmünknek egy korábbi időszakában, de a kommunista érában is a népköztársaság egyik politikai terméke volt a törvényerejű rendelet. Ezeket is mind nyilvánosságra kellett hozni, hogy mi van abban, csak hát éppen utólag, csak hát éppen anélkül, hogy valaki arról érdemben tudott volna dönteni, adott esetben, mondjuk, egy rendi országgyűlés vagy bárki igazából bele tudott volna szólni.
Én azt gondolom, ez egy olyan fegyver, egy olyan vállalhatatlan politikai eszköz, a rendeleti kormányzás, és tudjuk, hogy ahogy az előbb itt elhangzott, hogy milyen más ilyen jellegű törvényeket vezetett be a kormányzat, de valljuk be, hogy más ágazati törvények kapcsán nemcsak ami a pénzügypolitikát, a költségvetést érinti, hanem számtalan ágazati törvény kapcsán már élt ezzel az eszközzel a kormányzat, amely magát egyébként nemzetinek és kereszténynek hazudó kormányzat, amit mint módszert már teljes egészében mi úgy gondoljuk, hogy el kell utasítani.
Ami ebben az államháztartásitörvény-módo-sí-tás-ban van előttünk, annak a lényege az, hogy gyakorlatilag ténylegesen korlátlan kötelezettségvállalást tesz lehetővé a kormányzat számára, és nemcsak a rendkívüli kormányzati tartalék elköltése tekintetében, arra mindjárt kitérek, hogy hogyan, hanem azon túl is. Önök azt mondják, hogy a maradvány az, amit a kormányzat így vagy úgy elkölthet. Hadd mondjam el, hogy bármilyen ilyen esetben a maradványt eddig is szabadon felhasználhatta a kormányzat. Szabadon dönthetett a maradvány tekintetében eddig is. Akkor tessék már megmondani nekem, hogy minek ehhez az államháztartási törvény módosítása! Tegye már meg államtitkár úr, hogy majd erre külön ki fog térni, jó? (Tállai András: Már elmondtam!) Nem, nem egészen erről beszélt, tisztelt államtitkár úr, abszolút figyeltem. (Tállai András: Elmondtam már!) Próbáltam volna hagyni magam meggyőzni, de nem sikerült. Megmondom, államtitkár úr, hogy azok az érvek, amelyeket ön felsorolt, semmiképpen nem voltak elegendőek, és továbbmegyek, fedezet nélküli kötelezettségvállalásra, korlátlan kötelezettségvállalásra is lehetőséget teremt ez a törvénymódosítás.
Én ezt összességében úgy tudom minősíteni, hogy egyrészt kisstílű, másrészt gyáva, harmadrészt pedig gyenge. Kisstílű, mert nem tudom, tetszik-e emlékezni, államtitkár úr, arra, amikor egy nagystílű hazudozó, Gyurcsány Ferenc azt mondta éppen a költségvetés lyukainak a befoltozása kapcsán, hogy trükkök százaival kellett élni. De úgy tűnik, önök Rodolfo legjobb magyarországi politikai tanítványát nem tudják ilyen értelemben követni, és még ezt az eszközt sem tudják felvállalni, inkább titokban, gyáván, elbújva próbálják ezeket a kérdéseket valamilyen módon rendezni. Tehát gyáva ez a törvényjavaslat, mert nem meri felvállalni a politikai vitákat, nem meri felvállalni a parlament nyilvánosságát, de még a Költségvetési Tanács jó tanácsaitól is, megjegyzéseitől is inkább tartózkodik. És gyenge, merthogy arról van szó, hogy Magyarország nem jobban teljesít, hanem Magyarország rosszabbul teljesít. (Tállai András dr. Hargitai János felé tart, majd konzultálnak egymással.) Tudom, államtitkár úr, hogy ezt nehéz végighallgatni, és már menekülne a Házból, de ennek ellenére mégiscsak azt kell hogy mondjam, az igazságot, bármilyen nehéz, de el kell tudni hordozni. Arról van ugyanis szó, hogy nincs itt szó maradványról, kérem tisztelettel, sokkal inkább arról van szó, hogy jelentős hiánya van az államháztartásnak. Azt mondta Lázár János, hogy bizonyos extrapénzek elköltése kapcsán kért pluszjogosítványt a kormányzat. Itt inkább extrahiányról beszélhetünk. Tudjuk, hogy a költségvetési intézmények, az egészségügyi intézmények, a KLIK milyen iszonyatos adósságállománnyal küszködik, hónapról hónapra hogy görgeti maga előtt - és most elsősorban a lejárt tartozásokról beszélek -, tehát ennek a lehetetlen helyzetnek a megoldásához kér most ilyen értelemben segítséget a kormányzat.
De ezen túlmenően, úgy gondolom, hogy összességében itt a padláslesöprés javaslatáról van szó. Miért is? Szűcs Lajos képviselőtársunk azt mondta, hogy a 40 százalékos korlát továbbra is vonatkozni fog a felhasználásra. Eddig a kötelezettségvállalásra vonatkozott a 40 százalékos korlát, ami arról szól, hogy a tartalék 40 százalékát lehet csak kötelezettségvállalással terhelni az első félévben. De a kötelezettségvállalás szó és a felhasználás szó két abszolút különböző téma, abszolút különböző következményekkel is jár. A kötelezettségvállalás ilyen értelemben elszabadulhat, és már az első hónapban akár le lehet fedni a tartalék 100 százalékát. Bizony ehhez már nem is vagyunk olyan túl messzi. Tehát elmúlt az évből két teljes hónap, és a kötelezettségvállalás már igen erősen megközelíti azt a bizonyos 40 százalékos korlátot, de mondom még egyszer, itt ezentúl ilyen értelemben felszabadítja magát a kormányzat. Tessék elolvasni! Tessék elolvasni, segítek, hogy melyik. A 2. §, kérem tisztelettel, és azon belül is az 1. pontban van ez a kis picike módosítás, alig lehet észrevenni, de aki figyelmesen olvassa, megtalálja benne a hibát.
No, de ilyen értelemben azt kell hogy mondjam, hogy tulajdonképpen az, ami az alaptörvényben foglalt, magyarul például az Országgyűlés nem fogadhatna el olyan törvényt, olyan költségvetési törvényt, amelynek következményeképpen az államadósság a mindenkori GDP 50 százalékánál több lenne, vagy például hogy az alaptörvényben az elvek, a költségvetési elvek úgy vannak rögzítve, hogy az átláthatóságot, a fenntarthatóságot, a kiegyensúlyozottságot biztosítani kell. Maga az átláthatóság szó összesen hét alkalommal szerepel az alaptörvényben, de szinte már e törvényjavaslat tükrében meg kell hogy mondjam, kifejezetten vicces. Tulajdonképpen minek ide költségvetésitörvény-vita, minek játsszuk el azt, hogy itt parlamentesdit próbálunk a nép számára bemutatni, amikor itt tulajdonképpen a költségvetési törvényt is egyetlenegy tollvonással a kormányzat felülírhatja?!
Ilyen, mint átláthatóság, kiegyensúlyozottság, nyugodtan mondhatjuk, hogy a jövőben már nem várható, nem lesz, és valójában erről szól az a törvényjavaslat, amit mi teljes egészében elutasítunk. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
