DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Sokszor hallunk különböző statisztikákat, amelyek arról szólnak, hogy mennyi a beíratottak, a beiratkozók száma, és akár a felsőoktatást, akár a középfokú oktatást nézzük, mindig ezekről a számokról beszélünk. Pedig legalább olyan fontos, hogy aki beiratkozik, mondjuk, száz diák az egyetemre, abból mennyi végzi el - úgy átlagban hatvan. Ha beiratkozik száz diák a középiskolába, a szakközépiskolába, abból mennyi végzi el - általában hetven. Ez egy sokkal inkább fontos szám, fontos mutatószám, s noha kicsit bonyolultabb az összefüggés, de jobban jelzi azt, hogy mennyire hatékony a köznevelési rendszer vagy a felsőoktatási rendszer, hogy aki egyszer belép, az ott végzettséget is tud-e szerezni, vagy pedig nem tud szerezni.
Ezzel párhuzamosan szintén fontos az a kérdés, amit a képviselő úr tett fel, hogy mennyi a tankötelezettség határa. Arról sokszor és sokat beszélünk, hogy a tankötelezettségi határ 16 év, 18 év, ugyanakkor, ha megnézzük, amit ön is kért, hogy hasonlítsuk össze, hogy más-más országokban, ahol a tankötelezettségi határ magasabb vagy alacsonyabb, ott a diákok tényleg több időt, több évet töltenek-e el az iskolában, vagy pedig kevesebb évet. Magyarul, ha valahol kötelező jelleggel hosszabb időtartamot határoznak meg, máshol meg kevesebbet, akkor lehetséges-e, hogy mégis, ahol kevesebb időt határoznak meg, ott ténylegesen több időt töltenek a diákok iskolában, ahol pedig magasabb a tankötelezettség korhatára, ott mégis kevesebb ideig járnak, pontosan azért, mert adott esetben komolyabban veszik és több időt is töltenek a köznevelés rendszerében. Ha Magyarországon nézzük az átlagot az 5-39 éves korosztályban, akkor azt látjuk, hogy 17,6 évet töltenek el a diákok az oktatásban, míg az OECD-átlag 17,7 év.
Ugyanakkor számos országban, ahol tíz vagy kevesebb éven át tart maga a tankötelezettség, ott a tanulók több mint 90 százaléka legalább 13-14 évig jár iskolába vagy óvodába és iskolába. Például Svédországban, ahol 7 évesen kezdődik a tankötelezettség és 16 éves korig tart, egy-egy korosztálynak több mint a 90 százaléka 3 éves korától 18 éves koráig intézményes nevelésben-oktatásban vesz részt. Csehországban, ahol 6 és 15 éves kor között – tehát még a magyarnál is alacsonyabban – tart az állampolgárok tankötelezettsége, ott 5 és 17 év között a fiatalok több mint 90 százaléka részesül intézményes nevelésben. Azt láthatjuk tehát, hogy Magyarországon körülbelül az OECD-átlagnak megfelelő ez az arány, és azt is láthatjuk, hogy más országokban hiába írnak elő 10 évet, mégis 13-14 évig járnak iskolába, hiszen olyasfajta egyéb ösztönzők vannak, amelyek a diákoknak valós tudást adnak. Ez még inkább értékes, hiszen ha valaki valamit akar, azért jár iskolába, mert önmaga belülről is motivált és nemcsak azért, mert egy külső kényszer van, akkor nyilvánvalóan nem nehéz arra rájönni, hogy sokkal nagyobb lesz a motiváltsága, és sokkal hasznosabb, nagyobb mértékű tudást fog felhalmozni.
Ez a kérdés természetesen a különböző egyeztetések napirendjén is szerepel, ott volt a köznevelési kerekasztal napirendjén, ott van a mai napi tárgyalásokon is a szakszervezetekkel, az első pontok egyike a tankötelezettségi korhatár. A kormányzatnak az az álláspontja, hogy ha azt látjuk, hogy az a módosítás, ami az elmúlt években történt, rontja a lemorzsolódási arányokat, akkor természetesen lehetséges a szükséges intézkedéseket megtenni. De azt láttuk a korábbi konzultációkon is, a munkaadók képviselői, a Kereskedelmi és Iparkamara elmondta a kerekasztal-tárgyalások során is, hogy ezt fontos és hasznos intézkedésnek tartja, hiszen szerinte az ország számára, a munkaerőpiac számára, a gazdaság számára egy hasznosabb irány a szakképzés rugalmasabbá tétele és a 16 éves kor megtartása. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
