FIRTL MÁTYÁS,
FIRTL MÁTYÁS,
FIRTL MÁTYÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban engedjenek meg nekem egy személyes gondolatot. Én a Széchenyiek földjéről érkeztem, ott élek, ezért különösen is fontosnak tartom a gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójáról való megemlékezést és az országgyűlési határozat kapcsán erről szólni.
Én onnan érkeztem, ahol nap mint nap érzékeljük a Széchenyiek múltbeli jelenlétének erejét és tevékenységének, munkálkodásának maradandó, jelenbéli eredményeit, Nagycenken, Fertőszéplakon, Sopronhorpácson, Fertőbodon, Sopronban, ahol első díszpolgára lehetett a városnak, vagy Kópházán, Nagylózson, Bánfalván, ahol mind láthatjuk a Széchenyiek által épített kastélyokat, templomokat, a kápolnáját, a hársfasort, a temetőt, a lovardát, a borospincét, a kegytemplomot, ahol szülei esküdtek, és számos egyéb létesítményt is, vasutat, mi több, személyes tárgyait az emlékmúzeumban, utoljára viselt öltözetét és végső nyughelyét a családi sírboltban.
Ezért naponta megéljük azt az örökséget, amelyért felelősek vagyunk. Több értelemben is felelősek vagyunk. Egyrészt ez a felelősségérzet több a Széchenyieknek kijáró tiszteletnél, azért több, mert cselekvésre kötelez mindabban, ami Széchenyi tárgyi és szellemi örökségének megőrzését, fejlesztését, közkinccsé tételét jelenti. Másrészt ez a felelősség cselekvésre kötelez abban is, hogy a polgári Magyarország kiteljesítésén és megerősítésén dolgozzunk azzal a lelkülettel, elszántsággal, amivel Széchenyi István példát mutatott a közéletben, politikusként, államférfiként és hitben élő magánemberként egyaránt.
Mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani Magyarország Kormányának, személy szerint Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, hogy az Orbán-kormány elsőként a rendszerváltás utáni időszakban fontosnak tartja, hogy a Széchenyiek örökségének méltó helyreállítása és fejlesztése megtörténjen ahhoz a szellemiséghez méltóan, aminek köszönhetően a XIX. században a polgári Magyarország megszülethetett. Igen, mi, akik Széchenyi örökségében élünk, ezért sajátos módon örökösei vagyunk a Széchenyieknek, szellemi értelemben mindenképpen. Ezért a Fertő menti, Cenk környéki, Sopron vármegyei embereknek a közélethez való viszonyulásában is ez a szellemiség nyilvánul meg, ami a Széchenyiek haza- és nemzetszeretetéből eredeztethető.
Igen, mi Sopron vármegyeiek büszkék vagyunk a legnagyobb magyarra. Amint azt Östör József, Sopron vármegye nemzetgyűlési képviselője, aki egyébként Széchenyi-kutatóként is ismert, a múlt század 20-as éveiben ezt írta: „Az isteni gondviselés osztotta el nagyjainkat hazánk különböző tájain. Felső-Magyarországnak megvan a maga Rákóczi Ference és Kossuth Lajosa, Erdélynek Bethlen Gábora és Teleki Mihálya, Zala vármegyének Deák Ference, Biharországnak Tisza Istvánja, hogy csak az államférfiaknál maradjunk, így van meg nekünk, Sopron vármegyeieknek ezer esztendő legnagyobb magyarja, gróf Széchenyi István.”
(19.40)
Elmondhatjuk, hogy Széchenyi István az egész országé ugyan, de reá mi, Sopron vármegyeiek különös jusst formálunk. Ha a kereszténység hőskorában élnénk, azt hiszem, hogy őt választotta volna Sopron vármegye a védő patrónusának. És fordítva: az a Széchenyi István, aki élete meghatározó éveit Cenken és Sopronban töltötte, a magyar haza és a nemzet szolgálatára tette fel életét. A reformkor vezéralak-jaként az egyik legnagyobb formátumú valaha élt politikus. A nemzetével azonosuló főúr az egész magyarságot kívánta a saját maga által kialakított eszmé-nyek alapján újraformálni. A polgári viszonyok megteremtésére európai összehasonlításban is egyedülálló koncepciót dolgozott ki, amelynek az egész közösség a nyertesévé válhatott. Amint ő fogalmazott: „Egyes csak úgy lehet nyertes, ha nyertes a község.”
Tisztelt Képviselőtársaim! Gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulóját ünnepeljük 2016. szeptember 21-én. Méltó szellemiségben és összefogással a Széchenyi-örökséghez kapcsolódva a nagycenki egyházközség és Nagycenk nagyközség önkormányzata közös szervezésében 2016. január 2-án ünnepi főpapi szentmise nyitotta meg Nagycenken az emlékév helyi eseményeinek sorát, a Szent István plébániatemplomban. A Széchenyi jubileumi évet úgy indíthattuk el Nagycenken, hogy az előző évtizedekhez képest - amint azt már említettem, a jelenlegi Orbán-kormánynak köszönhetően - konkrét eredményei vannak a kormányzati kiemelt figyelemnek, amely a nagycenki Széchenyi-emlékhelyekre irányul. A fejlesztések keretében megtörtént a Széchenyi Emlékmúzeum tetőszerkezetének és külső, északi homlokzatának felújítása, a Széchenyi Mauzóleum felújítása.
A hitbéli értékrendet tükrözi, hogy a jubileumi évben a Széchenyi-kápolna is visszakerülhet abba a méltóságba, amely azt az értékrendet illeti, ami Széchenyi egész életét, életpályáját, nemzetszolgálatát megalapozta. Széchenyi saját kápolnája az a hely, amely a Döblingből hazahozott földi maradványainak is helyt adott, amíg végső nyughelyére nem talált. A 225 éves évforduló ismét az imádság helye lehet, hogy így, méltóságában visszaállíthatjuk a szent helyet, azzal az elkötelezettséggel és tisztelettel, amivel a keresztény hitbéli értékrendnek és Széchenyi nagyságának is tartozik az utókor.
Tisztelt Képviselőtársaim! Széchenyi szellemi hagyatéka, életművének mozgatóereje, éltető eszméje a hazaszeretet. Ezért időszerű Széchenyi életműve 2016-ban. Amint Illyés Gyula fogalmaz: „Széchenyi István szellemi hagyatéka olyan örökség, amely a nemzet életének sorsfordító pillanataiban a közösség számára mindig spirituális erőforrást jelentett, bizonyságául annak, hogy életműve hatott olyan mértékben a magyar közgondolkodásra, hogy a kiutat kereső szándék útmutatást meríthessen belőle.”
A legnagyobb magyar születésének 225. évfordulójáról az országgyűlési határozattal való megemlékezés azt a célt szolgálja, hogy a jelenlegi teendőink, feladataink teljesítésének példájaként tekintsünk Széchenyi életművére, továbbá, hogy azt maradéktalanul a jövő nemzedékek számára spirituális erőforrásként is követendő példaként a tettrekészségben is átörökítsük.
Tisztelt Képviselőtársaim! A 2014 óta Nagycenken elkezdődött fejlesztések azt a célt szolgálják, hogy a legnagyobb magyar szellemi örökségéhez méltó zarándokhellyé válhassanak az életművéhez kapcsolódó emlékhelyek, létesítmények. Tegnap ünnepeltük az 1848-as forradalom évfordulóját. Széchenyi az átalakulást 1848-ban Kossuthhoz képest máshogy szolgálta, de amint azt a történelemtudomány is elismeri, szándékai és tettei ugyanabból a nemzettudatból és nemzetszeretetből táplálkoztak, és voltak közös pontjaik. Nemzeti ünnepünkön a ’48-as, a mindenkori forradalmi ifjúság fiataljainak márciusához is méltó törekvésnek tarthatjuk, hogy az ifjúság számára nemzeti zarándokhellyé kell tenni Nagycenket és a Széchenyi-örökség színhelyeit, azért, hogy életében minden fiatal, beleértve a külhoniakat is, legalább egyszer eljuthasson Széchenyi nyughelyéhez és mindazokra a helyekre, amelyek a Széchenyiek jelenlétének lenyomatát idézik.
A XXI. század eleji átalakulás folyamatát átélő magyar nemzetnek szüksége van Széchenyi István életszemléletére, a spirituális erőforrásra ugyanúgy, mint gyakorlati útmutatására. Széchenyi hitelességét tettei, máig maradandó alkotásai bizonyítják, amelyek állnak szilárdan, hatalmasan, hasznosan, értékesen; máig hatnak, formálnak. Áll a Lánchíd és az alagút, a Tudományos Akadémia; élnek és hatnak művei, a lótenyésztés, a lóverseny, a társas egyletek, a civil szervezetek, az Al-Duna és a Tisza szabályozása, a gőzhajózás a Dunán, a Balatonon, a malmok és a vasúti közlekedés, a takarékpénztárak, a kereskedelem. Máig tartó mozgásba és fejlődésbe ő lendítette mindezekkel a por és sár Magyarországot; ő indította meg az iparosodást, a polgári fejlődést. Hihetetlen erőfeszítéseinek eredményei azóta is, továbbfejlesztve, újabb eredményeket hoznak. „Egyes csak úgy lehet nyertes, ha nyertes a község.” - mondta, és minden területen nyertessé tette a közösséget.
Ez a nyertesség a forradalom értelmét adta. Ugyan leverték a szabadságharcot, de Széchenyi műve által egy új korszak köszöntött Magyarországra. A kiegyezést követően, ötven év alatt aztán ezért tehettünk csodát mi, magyarok. Az ipar szárnyalt, a mezőgazdaság a virágkorát élte, önazonosságában erősödött a nemzet, erősekké, műveltekké, gyarapodóvá váltunk.
A jelen Magyarországának szüksége van ebben az értelemben az értékrend felmutatására, tudatosítására és Széchenyihez hasonlóan a konkrét cselekvésre, hogy az erős és polgárosult Magyarország a közösségeinkben kiteljesedjen, és védelmet nyújtson közösségnek, egyénnek. Minekünk az ő befoghatatlan örökségét kötelességünk a község, azaz a közösség közkincsévé tenni, minden lehetséges eszközzel és módon.
A jelen országgyűlési határozat és a megkezdett jubileumi év legyen annak is alkalma, hogy gondolatait, tevékenységét alaposabban és mélyebben megismerjük, és mindenki tudatosan, Széchenyi szellemében keresse küldetését és végezze mindennapi feladatát. „Munka, munka a nemzeti gazdaság talpköve!”- írja Széchenyi a Hitelben. Fedezzük fel azt, amiben a korszerű államférfi és követendő példakép, akinek tanítása, elvei teljes összhangban állnak dolgos életével, maradandó alkotásaival - küldetéstudat, bátorság, a cselekvésre erkölcsi szilárdság.
Életműve, cselekvő haza- és nemzetszeretete időszerű és követendő példa, ahogyan az értékteremtő szellem erejével az egész nemzet érdekeit, javát és jövőjét szolgálta. „Minden becsületes szívnek legszentebb a hon.” Milyen egyszerű, érthető és következetesen végigvihető útmutatás a gazdaságpolitikára, a társadalompolitikára, a kultúrára, a külpolitikára, vagy akár a népvándorlók inváziójának kezelésére: „Minden becsületes szívnek legszentebb a hon.”
Tisztelt Ház! Széchenyi igaz, szilárd erkölcsi alapokra helyezett keresztény élete, Széchenyi alkotó és értékteremtő élete ma kötelez. Mindannyiunkat cselekvésre kötelez a hon érdekében; a családunk, a kisebb közösségeink, a város és a haza érdekében, hitünk, kultúránk védelme érdekében. Úgy is mondhatnánk: a hazaszeretet kötelesség.
A parlament előtt egy határozat áll, amelynek jelentőségét gróf Széchenyi István életműve adja, és sokkal inkább mindaz, ami a magyar nemzetet ezáltal formálta, évszázadokat határozott meg a magyar közgondolkodásban és a fejlődésben. Széchenyi életét sokféle minőségben méltatják majd, de a legfontosabb, hogy életművének éltető eszméje a haza szeretete. Ez egy olyan közös nevező, ami alapja a fejlődésnek, összefogásnak, jövőépítésnek, nyugodt építkezésnek és a nemzet megerősítésének.
Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetnek pedig ki kell fejeznie speciális erőit, fel kell ismernie misszióját, be kell töltenie küldetését!
(19.50)
Mindezt nem azért, hogy ereje, virágzása öncél legyen, hanem nemzeti létével, munkálkodásával az egyént és a nemzet fejlődését, jólétét és Isten dicsőségét szolgálja. Széchenyi születésének 225. évében ennek az eszmeiségnek a jegyében kívánom Magyarország kiteljesítését Széchenyi szavaival: „A tett első, a szó a második; s éppen úgy: az ember, a hazafi elöl áll.”
Tisztelt Ház! Széchenyi életművének, emberi és politikai nagyságának ismeretében bízom abban, hogy a tisztelt Ház egyhangúlag fogadja el az országgyűlési határozati javaslatot akkor, amikor ennek szavazására sor kerül. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
