DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA,
DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Tisztelt Frakcióvezető Úr! Engedje meg, hogy reagáljak a tegnapi ünnepséggel kapcsolatos felszólalására. Március 15-e sokunk számára mindig egy parancsról szólt, arról a parancsról, hogy számba vegyük, hol a helyünk a világban, mit tehetünk az országért, ahol élünk, és mit tehetünk azokért, akikkel együtt élünk. Éppen ezért 1848 évfordulóján nem ünneprontás, hanem egyenesen kötelesség arról szólni, hogy melyek az előttünk álló legfontosabb feladatok. Ha kicsit is érzékenyek vagyunk a történelmi léptékű folyamatokra - és március 15-e környékén miért ne lennénk azok -, akkor ki kell mondanunk, hogy az 1848-as időszakhoz hasonlóan most újra olyan időket élünk, amikor az események évtizedekre meghatározhatják Európa és a benne élők sorsát.
Sokat hallhattuk, de ettől még megdöbbentő: a tavalyi évben másfél millió bevándorló érkezett Európába, ellenőrizetlenül, kontrollálatlanul, megállíthatatlanul. Az elmúlt hónapok alapján ma már mindenki számára egyértelmű, hogy a történelemnek nincs vége, köszöni szépen, jól van, erősebb, mint valaha; és most éppen szuronyok helyett a bevándorlás köntösébe bújva formálja Európát, ahol élünk. Ilyen körülmények között nem túlzás azt mondanunk, hogy Európában ma ismét bátorságra, elszánt kiállásra és még több, még több józan észre van szükség.
Bátorság kell ugyanis ahhoz, hogy a bevándorlás ügyében meghaladjuk a cselekvést gátló politikai korrektséget. Bátorság kell ahhoz is, hogy kimondjuk: a bevándorlás nem lehetőség, hanem veszélyforrás. Ahhoz is bátorság kell, hogy kimondjuk, hogy a lárva állapotban lévő és értelmetlen bürokratikus előírások helyett a határok védelmére van szükség. Elszánt kiállásra a jövőben is nagy szükség lesz. Bátorság kell ugyanis ahhoz, hogy végleg elutasítsuk a kötelező betelepítési kvótáról szóló eszement javaslatot, pár ember kiállása ehhez nem lesz elegendő. Ezért van szükség népszavazásra és arra, hogy azon minden ember részt vegyen, függetlenül attól, hogy ez az ellenzéknek tetszik-e vagy nem.
Tisztelt Frakcióvezető Úr! A körülmények nagyon mások, de a lényeg 1848-ban és 2016-ban is ugyanaz: senkinek nincs joga ránk erőszakolni, ránk kényszeríteni olyan dolgokat, amelyeket mi nem akarunk. Senkinek sincs joga megmondani, hogy kivel éljünk együtt és kivel nem, és nem fogunk elfogadni semmilyen olyan hamis ideológiát, amely nem tartja tiszteletben szabadságunkat, hagyományainkat és közösségeinket. Azért van ez így, mert a magyar ma is a szabadság népe. Ragaszkodunk ahhoz, hogy őszintén elmondhassuk véleményünket a dolgok állásáról, és ha kell, saját kezünkbe vegyük a sorsunkat.
Számunkra ebben áll 1848 öröksége. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)
