KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! 1848 márciusa vitathatatlanul a magyar szabadság, a magyar szabadságharc ünnepe. Ezért amikor arra emlékszünk, akkor talán kézenfekvő, hogy a magyar szabadság kérdéséhez viszonyuljunk, arról fejtsük ki az elődök szellemében a véleményünket. Ehhez képest sok minden történt most március 15-én, rendkívül tanulságosan.
Talán a legabszurdabb történés, minden évben visszatérő performansz, a Szocialista Pártnak a szabad sajtó napján történő pártkitüntetése sajtómunkatársaknak. Ez annyira abszurd, hogy Örkény István dörzsölné a kezét, ez még neki sem jutott eszébe, hogy a szabad sajtó munkatársait egy párt tüntesse ki. Külön bájt ad ennek az aktusnak, hogy ezt egy reformbolsevik párt csinálja, nyilván nosztalgikus alapon, amikor még a Népszabadság szerkesztőségéből ki lehetett választani, hogy ki az az újságíró, aki leginkább a szabad sajtót szolgálja. (Tukacs István: Akit egy munkásőr tüntet ki, az teljesen más!)
De más abszurditás is volt március 15-én, mert szokásos - most nyugodtan mondhatom -, hogy a magyar szabadságról meg egyébként bármi másról az LMP szónokának részben az antibolsevizmus, az antikapitalizmus és a globalizációellenesség jutott az eszébe; ami persze fontos összefüggés, de mégsem ártott volna néhány olyan mondat, ami megemlékezik a magyar szabadság ünnepéről.
Külön tanulságos volt az is, ahogy a Jobbik viszonyult a magyar szabadság ügyéhez. Ugyanis ha van valami, ami a magyar szabadságot, úgy a közösség szabadságát, mint az egyén szabadságát veszélyezteti, az az a paramilitáris szervezkedés, Farkasok névre hallgatva, amit a Jobbik egyébként nemcsak politikailag, hanem pénzzel is támogat. (Felzúdulás a Jobbik padsoraiban.) Ráadásul külön abszurd, hogy ez a csoportosulás olyan zavaros fejtegetéseknek ad teret, mint ad 1. mégiscsak Haynaunak volt igaza egyébként a szabadságharc ügyében; ad 2. kifejtették, hogy a magyar szabadságért az életüket áldozó mártírok jelentős része nem is volt magyar (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból.), ezért ilyen értelemben nem tartozik a magyar szabadság ügyéhez, ami meglehetősen szélsőséges álláspont, de semmi köze egyébként a magyar szabadság ügyéhez.
Az pedig külön fontos jelensége volt a 15-ei ünnepségeknek, hogy most már teljesen leplezetlenül és semmit sem ügyelve a konspirációra, a pedagógustüntetésnek álcázott tüntetés, aminek egyébként a magyar szabadsághoz még csak fogalmilag sem volt köze, az egész egyszerűen kinyilvánította - és bejelentkezett ilyen értelemben a politikai mezőbe - a politikai szándékát. Ha meghallgatta valaki a szónoklatokat és a legfontosabb követeléseket: kérjen bocsánatot a köztársasági elnök meg a miniszterelnök. Aztán kérdezem én, hogy miért is? Azért, mert a szocialisták által kivett pénzt az oktatásból megpróbáljuk visszatenni? (Felzúdulás az MSZP és a Jobbik padsoraiban.) Azért, mert a magyar kormány - értve a pedagógusok nehéz helyzetét - eddig soha nem látott béremelést hajtott végre? Vagy azért, mert míg a szocialisták több száz iskolát zártak, zárattak be, addig mi ezt nem tesszük, hanem kinyilvánítottuk, hogy az általános iskola alsó tagozatára minden önkormányzatban lehetőség van, ha ott igény van rá?
Teljesen nyilvánvaló, hogy a magyar szabadság ügyéhez az egyetlen, valóban a szabadság kérdését tárgyaló hozzászólás a miniszterelnöké volt (Felzúdulás az ellenzéki padsorokban.), akinek egyébként a beszédét többen hallgatták, mint az összes többi ellenzéki gyűlés vezérszónoklatait. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól. - Zaj.)
Mert az teljesen világos, hogy ahogy ’48. március 15-e sem egyedüli esemény volt, hanem az európai népek szabadságának az ügye, teljesen világos, hogy magyar szabadság európai szabadság nélkül ma sem képzelhető el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét. - Dr. Harangozó Tamás: Brüsszelből jöttél? Bécsből? Vagy honnan?) És az is teljesen világos, hogy ezt a szabadságot a leginkább napjainkban az a népvándorlás, migrációs hullám fenyegeti, ami teljesen idegen a mi szabadságfelfogásunktól, teljesen idegen a mi kultúránktól, a civilizációnktól, és teljesen nyilvánvalóan térfoglaló szándékkal jön Európába. (Közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Ha erről valaki nem beszél a szabadságharc ürügyén, akkor tényleg csak a legprimitívebb saját politikai bizniszeit sütögeti, mert másra egyébként ilyen értelemben nem képes.
Rendkívül tanulságos volt a magyar szabadság napjának emlékezete. Engedjék meg, hogy az egyetlen érvényes mondatot hadd mondjam el, amiről mindenki megfeledkezett: Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.)
(14.00)
