SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kérem, nézzék el nekem, hogy a saját szakterületemtől újfent messze kalandozom, de a három leánygyermekem miatt legutóbb is szóvá tettem azt, hogy bizony az Orbán-kormány személyesen, a kormány összetételéből adódóan több női erőszakért felelős az országban, mint az összes migráns együtt. Most egy hasonló témára kell felhívnom az Országgyűlés figyelmét, hiszem érdemi reakció a kormány részéről nem érkezett.
Nem régre nyúlik vissza a probléma. 2010 novemberében Ékes Ilona fideszes országgyűlési képviselő arról kérdezte a belügyminisztert, hogy mi van Magyarországon a gyermekprostitúcióval. Azt írta: „Meggyőződésem, hogy a fiatalkorúak esetén fogalmilag nem beszélhetünk önként választott tevékenységről, legtöbbször fenyegetés, kényszer és erőszak hatására kerülnek az utcára fiatal lányok.” Hát, a belügyminiszter ez irányú érzékenysége akkor is dicséretes volt, nagyjából megállapította, hogy „Magyarországon nem létezik gyermekprostitúció, az elvétve előforduló esetekben pedig a gyermekek önként választják azt”. Szó szerint azt mondta, hogy „sajnos egyre több lány anyagi haszonszerzési szándékkal, önként árulja a testét”.
Azt gondolná az ember, hogy miután ez 2010-ben elhangzott, azután változott valami, hiszen az alapjogokért felelős ombudsman vizsgálatot végzett egy évvel később. Akkor az alapvető jogok biztosa megállapította és a jelentésében leírta, hogy „a szexuális kizsákmányolás gyanújára a jelzőrendszer még nem reagált semmilyen formában, bizonyítékok többnyire későn érkeznek. A gyermekprostitúció ellen, a gyermekek védelmében azért sem képes a rendszer hatékonyan fellépni, mert nincs belső együttműködés, ismeret, szakmai útmutató, eljárásrend”, mondja ezt a jelentés, és hozzáteszi: „A vizsgálat feltárta azt is, hogy speciális ismeretek, szakmai protokollok, gyakorlati útmutatók hiányában a gyermekvédelem szakemberei nem tudnak kellő időben és hatékonysággal cselekedni a megelőzés érdekében, és nem képesek megfelelő segítséget nyújtani a prostitúció áldozatává vált gyermekeknek.”
Nos, újabb évek teltek el, és azt gondolnánk, hogy valamit változott a helyzet. Sajnos azonban nem kedvező a változás, hiszen az Europol statisztikája ma azt mondja, hogy a gyermekprostitúció minden ötödik áldozata magyar volt az európai emberkereskedőknek 2009 és 2013 között, és ez a tendencia sajnos negatívan változik.
Arról, hogy mi történik nap mint nap, a sajtóból is értesülhetünk. Ha megnézzük a Magyar Nemzetet vagy az Indexet, azt láthatjuk, hogy nemrég egy 12 éves lány számolt be: Facebookon ismerkedett meg egy 45 éves férfival, aki profilképe alapján bejelölte, ő visszajelölte, mert nagyon boldog volt, hogy 12 éves létére azt írta neki valaki, hogy milyen szép. Attól kezdve sokat cseteltek, majd a férfi rábeszélte, hogy költözzön hozzá. Brigi - a jelenlegi helyzet alapján - elindult éjjel biciklivel, hogy odaköltözik. Teljesen véletlen, hogy ebből nem történt semmi. A bátyja észrevette a lány kerékpáros eltűnését, a rendőrség kiment, de kiderült, hogy Brigit addigra már eladták és értékesítették a nyugat-európai piacon, ahol vevők vártak rá.
Ha bárki azt gondolja, hogy ez egy elszigetelt eset, akkor bizony téved, ugyanis jelen pillanatban több ezer olyan magyar gyermekről beszélhetünk, akik 12 éves korukat meghaladóan különböző nyugat-európai országokban tűnnek el. Minimum 8 ezerre, tehát egy kistelepülésnyire tehető azon 14-23 éves lányok és fiúk száma, akiket olyan kecsegtető jövőképpel csábítanak Nyugat-Európába, hogy ott majd minden jó lesz. Olyan országokba viszik az áldozataikat, ahol csak a futtatás tiltott, de maga a prostitúció nem. Így kötnek ki Németországban, Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Svájcban és Olaszországban, ahol többségében három műszakban, heti hét napon kényszerítik őket prostitúcióra.
Megdöbbenhetünk az adatokon, de nézzük meg újra a statisztikát, hogy mi történt a gyakorlatban. Magyarországon Szél Bernadett képviselőtársam írásbeli kérdéssel fordult a belügyminiszter úrhoz, hogy megkérdezze, hány eljárás indul az ilyen ügyekben. 2013 második félévében nulla, 2014-ben 4 esetben, 2015 első felében szintén 4 esetben indult eljárás ilyen bűncselekmények miatt. Ez azért fontos, mert ez bizonyítja azt, hogy a Btk. módosításai és szigorításai az eljárási, a nyomozati és a vádemelési szándék hiányában semmit nem érnek.
Viszonyításként mondom: az Európai Bizottság megállapította, hogy 2010-12-ben csak az EU-ban 30 146 áldozatot vettek nyilvántartásba, akik különböző agressziók kapcsán kerültek ilyen munkára. Mindez napjainkban is zajlik, miközben a magyar kormány az isztambuli egyezmény magyarországi megvalósításának az elfogadására már lassan egy éve várat, és semmi érdemi lépés nem történik annak érdekében, hogy az ellátórendszer képes legyen ezeknek a problémáknak a kezelésére, és megtörténjenek a valós lépések a bűncselekmények felszámolására. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
