VÁGÓ SEBESTYÉN,
VÁGÓ SEBESTYÉN,
VÁGÓ SEBESTYÉN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sorra mennék a törvényjavaslat lényegibb részein. Először is vannak olyan részei, amelyekkel természetesen egyet tudok érteni, de vannak olyan részei is, amelyeket nem értek, és ezekre talán választ is várnék.
Azzal egyet tudok érteni, ellentétben a szocialista felszólalóval, hogy egyéb tényezők is jöjjenek be a rászorultság vizsgálatánál, és fontosnak tartom azt, hogy a vagyont is vegyük figyelembe. Van, akit a kimutatható jövedelmi viszonyai jogosulttá tesznek egy juttatás megkapására, de ha közben meg milliói vannak a bankszámláján vagy megtakarítása van, akkor ez mással szemben igazságtalan helyzet és nem jogosítható.
Sokszor említett téma a nem rosszhiszeműen felvett juttatások visszafizetése. Én sem értem, hogy fordulhat elő párhuzamosság. Kiépült a rendszer, a tajszám alapján minden egyes juttatást fel kell vinni a rendszerbe, ami a párhuzamosságokat rögtön jelzi. Ha a párhuzamosságokat rögtön megszüntetik, akkor nem tudom elképzelni, hogy fordulhat elő olyan helyzet, hogy valaki jogosulatlanul kap valamilyen juttatást, jóhiszeműen kapja azt a juttatást.
Nagyon jól tudjuk, hogy sok esetben milyen emberekről beszélünk, akik ezeket a juttatásokat kapják. Előfordulnak olyan helyzetek is, amikor szakértők nem tudnak eligazodni a juttatási rendszereken, akkor hogy várjuk el azt, hogy egy rászorult személy, aki esetleg nem is igazán rendelkezik iskolai végzettséggel vagy csak nagyon alacsony iskolai végzettséggel rendelkezik, átlássa a rendszert, és rögtön feltűnjön neki, ha jogosulatlanul kap valamilyen juttatást. Szerintem erre valamilyen más rendszert kellene kidolgozni.
Szerepel egy kitétel ebben a javaslatban is: ha az egy főre jutó jövedelem nem ér el egy bizonyos szintet a családban, akkor a hivatal dönthet az eltekintéstől vagy a visszafizetendő összeg csökkentéséről. Én itt is, mint egyéb más törvényekben is, a feltételes módot nehezményezem. Úgy gondolom, ha abban a családban az egy főre jutó jövedelem nem éri el azt a szintet, akkor ne lehetősége legyen a hivatalnak csökkenteni vagy megszüntetni ezt a tartozást, hanem automatikusan megszüntetésre vagy csökkentésre kerüljön a visszafizetendő összeg.
A változásokkal és az emelésekkel kapcsolatban én is elmondanám, az szerencse, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásánál rájöttek arra, bocsánat, nem itt, hanem az életkezdési támogatásnál rájöttek arra, hogy kicsi ez az összeg, és már évek óta nem követi azt az inflációt, ami Magyarországon van, és az értéke már nem akkora, mint volt annak idején. Ha az otthonteremtési támogatásnál erre rájöttek, akkor nem értem, hogy más juttatásoknál miért nem jöttek rá. Lehet, hogy nem a szorzókat kellett volna megváltoztatni ennél a juttatásnál, hanem a legkisebb öregséginyugdíj-minimumot. Tudom, hogy ez magával vonzotta volna más egyéb ellátások emelését is, de úgy gondolom, ha itt életszerű az, hogy már kevés az az összeg, ami rendelkezésre áll, akkor egyéb juttatásoknál is életszerű lenne az emelés.
Néhány kérdésem lenne az otthonteremtési támogatással kapcsolatban. Az első kérdésem: a törvény meghagyja annak a lehetőségét, hogy lakás-előtakarékossági szerződést is kössenek ebből az összegből, és ebben az esetben nem az egyösszegű, hanem a hosszabb időre vonatkozó rendszeres befizetéses módozatot támogatják. Ha ebben az esetben sem költhető el másra ez az összeg, mert zárolásra kerül a számla, tehát a rendszeres utalás megtörténik, akkor milyen akadálya van annak, hogy az állami gondozásban lévő vagy az onnan kikerülő személy az egyösszegű szerződésmódot válassza.
Ezt nem értem. Esetleg olyan oka lehet, hogy akkor nem az államnál, hanem a pénzszolgáltatónál kamatozik ez az összeg a futamidő alatt, de én ezen kívül más indokot nem látok. Nem tudom, hogy ennek mi a szakmai indoka, mert nem nagy összegekről beszélünk, 2 millió forint alatti összegekről van szó, és ha a mai ingatlanárakat figyelembe vesszük, akkor ez az életkezdéshez, az otthonteremtéshez minimális. Adjuk már meg nekik a lehetőséget arra, hogy ha egy ilyen típusú szerződés kedvezőbb lenne a másiknál, akkor hadd válassza azt ebből az összegből!
Rátérve a rehabilitációs ellátásra: üdvözlendő az, hogy bekerül az a kitétel a rehabilitációs ellátásban részesülőknél is, ami a rokkantsági ellátásban részesülőknél is megvan, nevezetesen: akkor szüntethető meg az ellátás, ha három egymást követő hónapon belül a minimálbér 150 százalékát keresi. Ugyanaz a probléma itt, mint amit az eredeti vitájában is és azóta is már többször felvetettünk, hogy ilyenkor nem megszüntetni kellene az ellátást, hanem szüneteltetni. Ugyanis életszerű helyzet az, függetlenül attól, hogy rehabilitációs hozzájárulásban vagy rokkantsági ellátásban részesül valaki, nagyon sokszor előfordul az, hogy megpróbálkozik egy munkahellyel, és az is nagyon sokszor előfordul, hogy ez három hónapnál hosszabb ideig is tarthat, lehet, hogy fél év után - bocsánat a kifejezésért - „fogy el az ereje” a megváltozott munkaképességű személynek, és akkor mondja azt, hogy én ezt mégsem bírom, akkor ott áll, hogy megszűnt az ellátása.
(18.40)
Úgy gondolom, hogy figyelembe véve ezeknek a személyeknek a helyzetét és a munkahelyi reintegrációjukat vagy rehabilitációjukat, vagy a beilleszkedésüket és beilleszkedésük specialitásait, ha a 3 hónap eltelik, jogos, hogy ne kapja az ellátást, de ne megszűnjön az ellátása, hanem szüneteljen. És ha akár 10 nap múlva is kiderül, hogy mégsem bírja, mégsem tudja azt a munkát végezni, mégsem tud megfelelni azon a munkahelyen, akkor ne veszítse el véglegesen az ellátását.
A komplex felülvizsgálatokról és a hatálybalépésekről, illetve a rehabilitációs időszak kezdetéről meg a hozzájárulás, illetve az egészségi állapot változásával kapcsolatosan csak annyit mondanék, hogy nagyon sok esetben fordul elő, hogy csökken a juttatásuk. Ugyanis a komplex felülvizsgálat során megállapítják, hogy javult az egészségi állapota. Nagyon sokszor előfordul az, hogy ezzel a komplex felülvizsgálati eredménnyel szemben a fellebbezési módnak azt a változatát választják, hogy bírósághoz fordulnak.
Nagyon jól tudjuk, hogy a bírósági eljárások, akár közigazgatási eljárások is milyen hosszú ideig tartanak, mégis azt a dátumot veszi figyelembe, mégis attól a dátumtól fogva a csökkentett ellátását kapja. Ilyenkor mi a helyzet? Ilyenkor eleve az már problémás helyzet, hogy akár éveken keresztül a csökkentett juttatásból kell megélnie valahogy, de mi a helyzet akkor, ha a bíróság úgy dönt, hogy jogtalan volt, és ennek a vége mindig egy újabb komplex felülvizsgálat, ami viszont nem állapítja meg ezt az egészségjavulást? Akkor mi a helyzet? Mi lesz akkor az ellátottal? Itt lép föl az, hogy ha ilyenkor, egyébként nem rosszhiszeműen, a kifizető kevesebb összeget fizetett, akkor rá is ugyanannak a szabálynak kell vonatkoznia, mint a jóhiszemű, nem jogosult ellátást igénybe vevőre.
Az egyik legnagyobb igazságtalansága szerintem egyébként a megváltozott munkaképességűekről szóló törvénynek az volt, hogy egy biztosítási alapon nyújtott ellátást áttett egy egyéb ellátássá, tehát a nyugdíjrendszerből átemelte tulajdonképpen a szociális ellátások rendszerébe a megváltozott munkaképességű személyek ellátásait. Ez volt az egyik legnagyobb igazságtalansága. Valamilyen szinten ezen most javít ez a javaslat azzal az intézkedéssel, hogy ugyanúgy, mint a nyugdíjaknál, itt is a nyugdíjemelés mértékével évente emelkedik ez az összeg. Itt valamilyen szinten javít rajta, már majdnem olyan ellátásról beszélünk, ami átmenet a biztosítási jellegű és az egyéb ellátások között.
De ez még mindig nem elég. Nagyon minimális összegekről beszélünk. A megváltozott munkaképességű személyek helyzetét nagyban nem fogja befolyásolni az a pár ezer forinttal több, amit így megkapnak. Én ezt egy jó lépésnek látom, csak azt mondom, hogy menjenek tovább ezen az úton, és az emelések mértékében is gondolkozzanak.
Úgy gondolom, magasabb mértékű emelésekre van szükség. Most arra nem akarok kitérni, hogy az évente megállapított összeg ténylegesen helytálló-e és arányban van-e a nyugdíj értékcsökkenésével, mert nagyon sok terméknél, az életfenntartáshoz szükséges termékeknél, nagyon jól tudjuk, sőt a legtöbbnél nagyon jól tudjuk, hogy az 1,6 százaléknál az idén, akár a KSH adatai alapján is, mondjuk, januárra nem 1,6 százalékkal magasabb, mint a 2015 januárjára. Tehát ezen is el kellene gondolkozni, és a rendszeren akkor ilyen mértékben is változtatni kellene.
Röviden ennyit szerettem volna a javaslatról elmondani. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Kepli Lajos tapsol.)
