MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN
MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A magánvagyon gyarapításának legegyszerűbb módja, hogy kirabolják a generációk hosszú során felhalmozott nemzeti vagyont, értékeket, kasszákat. Önök ebben kifejezetten jók. Ennek a folyamatnak a megakadályozására szerveződünk egyébként mi, emberek államokba. A probléma akkor válik visszafordíthatatlanná, amikor egyébként maga az állam áll át annak a tőkének az oldalára, aki ezt a folyamatot szeretné kiaknázni.
Tisztelt Államtitkár Úr! Ma már nehéz találni bárkit ebben az országban, aki elhinné, hogy önök valóban a kis és közepes családi gazdaságokat támogatnák. A folyamat, amit előbb vázoltam, évtizedek óta mérgezi hazánk közállapotát, növeli adósságát, és elherdálja a jövő generációinak lehetőségeit. Azonban az igazság és az igazságot alátámasztó tények mindig utat törnek maguknak.
Három olyan terület van, amit ki kell emelni, ami meghatározza azt, hogy egy kormány miként kívánja a saját vidékének és mezőgazdaságának helyzetét befolyásolni: a jogi környezet, a támogatáspolitika és a birtokpolitika. Önök mindhárom esetben, mindhárom típusú befolyásolási módszerben csúnyán megbuktak. A törvényalkotás területén a földtörvényt emeltük ki, nem véletlen, hogy a Jobbik az elfogadásakor még az elnöki pulpitust is elfoglalta, és sokszor lerántottuk már a leplet a támogatáspolitikáról is, hiszen az önök kormányzása alatt a hét legnagyobb agrárérdekeltség 24 milliárd forinttal növelte támogatását. Ez több mint 50 százalékos emelkedés. Nesze neked, kicsik támogatása!
Mindezek alapján kérdezem az államtitkár urat, hogy elfogadhatónak tartja-e, hogy az állami földek eladásakor a nyertes licitálók mintegy ötöde, szerencsésebb megyékben harmada volt helyben élő. Miért engedik, hogy Budapest és a nagyvárosok urizáló gazdagjai elvigyék a helyiek elől az ő évszázados örökségüket? Erre várom érdemi válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
