Ő
Ő
Ő rehabilitálta és hozta létre az Országos Környezetvédelmi Tanácsot, és innentől indult el a magyar természetvédelem újkori jogszabályi időszaka, amikor a védett területeknek egy nagyon jelentős része, fontos része került kialakításra; a szegedi Fehértó, a Kis-Balaton, Gemenc, Badacsony, a Hortobágyi Nemzeti Park munkája kapcsán lett védett, és az ő munkássága hozta létre ezeknek a védett területeknek a hálózatát, amit megalapozott természetvédelmi tevékenysége.
Részben politikai okok miatt tették félre 1971-ben, és vették le az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács vezetéséről, utána helyettesként folytatta, majd 1974-ben nyugdíjazták. Azonban természetvédelmi munkája mellett meghatározó volt természetfotós és természetfilmes munkája. Érdemes megemlíteni azt, hogy abban az időszakban, amikor még egy üveglapra vagy egy lemezre, vagy egy filmre kellett fotózni, és nem állt rendelkezésre a digitális technika, és a technika elérhető csúcsát egy 200-as vagy egy 300-as teleobjektív jelentette, ifjú dr. Tildy Zoltán néha egész hetet töltött egy-egy lessátorban a Kis-Balatonban, hogy a madarak életét megörökítse.
Ezzel a munkájával európai szintre emelte a madárfotózás magyarországi tekintélyét, és nemcsak ezt tette meg, hanem ezzel együtt a madárvédelem érdekében is nagyon-nagyon sokat tehetett, és ennek megfelelően fordulhatott az elő, hogy Magyarország abban a politikai környezetben és nemzetközi környezetben őt kérte fel a Nemzetközi Madárvédő Tanács elnökének. Ezen munkája kapcsán fekete-fehér színű fotókkal elsőként 1950-ben jelent meg a szegedi Fehértóról alkotott, művészi igényességű munkája, majd ezt követően három évvel később megjelent a Kis-Balaton, majd ’56-ban jelent meg a Napsütésben, a Kölykök és fiókák 1959-ben, az Ágról-szakadt jóbarátok 1960-ban, a Termé-szet-fény-képezés 1964-ben, majd a Pro natura 1975-ben és a Madárszárnyakon 1984-ben az utolsó munkájaként.
Mindezekkel a természetfotós hagyományokkal európai színtérre emelte a magyar természetfotózást, aminek méltó örökségét ápolja az, hogy az országos természetfotós pályázatokon külön róla elnevezett díjakat lehet évente megszerezni a magyar természet-fotósoknak.
(15.10)
Érdemes megemlíteni azt is, hogy munkásságát nem tudták megkerülni az előző rendszerben sem. 1969-ben Balázs Béla-díjjal, majd 1975-ben Érdemes Művész díjjal tüntették ki, és önálló kiállításait is számtalan esetben rendezték meg Magyarországon.
Az ő munkájának örökségét viszi tovább a mai magyar természetfotózás, ahol ugyanilyen színvonalon próbálnak megemlékezni munkásságának, örökségének ápolásáról, amely méltó folytatása ifjú dr. Tildy Zoltán tevékenységének. Huszonkét évvel halála után a haláláról terveztem megemlékezni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az LMP, valamint a Jobbik padsoraiból.)
