KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igazán nem ezzel akartam kezdeni, de valóban engem is kicsit megdöbbentettek a Törvényalkotási bizottságban történtek, merthogy volt alkalmam végigülni mind a két bizottság ülését, és én magam nem számítottam arra, hogy a Törvényalkotási bizottságban ilyen vita fog kialakulni. Azt gondoltam, hogy ez egy teljesen egységes elbánás alá kerül, mindenki által támogatott javaslat, ami előttünk van.
Nem akarok túl hosszan időzni ennél a kérdésnél, de azért mégiscsak arról van szó, hogy jelen pillanatban egyébként a magyar történelemkönyvekben is, meg az atlaszban is elcsatolt területek, elcsatolt országrészek néven szerepelnek ezek a területek. Nem gondolom, hogy ezen napirend kapcsán ennek ekkora jelentősége lenne, de mégiscsak ez az igazság, hogy ezeket a területeket tényleg elcsatolták, tehát ezt kár tagadni, merthogy tény.
De hogy az előterjesztésről beszéljek, ami egyébként előttünk van, én azt gondolom, helyes, hogy ilyen javaslatok is vannak. Itt is elmondanám, hogy szerencsésebb lenne persze, hogyha egy nemzeti konszenzust megtalálnánk ott, ahol van, mert ez így nem olyan jó, hogy nem találjuk meg ott sem, ahol van. Arany János megérdemelne ennyit, de ennek ellenére is tudja az MSZP támogatni ezt a javaslatot, hogy itt sem kívánták megtalálni a nemzeti konszenzust, pedig lett volna rá lehetőség.
Arany János a magyar irodalom és történelem egyik legszerényebb alakja volt, aki híres volt arról, hogy mennyire nem a saját személyét tolta előre, miközben a Tudományos Akadémia főtitkára vagy a Kisfaludy Társaság igazgatója is volt, amellett, hogy az egyik legzseniálisabb irodalmi alkotónk is. A reformkor szinte valamennyi fontos eseményén megtalálhatjuk a közéleti szerepvállalását, mintegy „mellékesként” is. Ő is egy olyan alakja a magyar irodalomnak és a magyar történelemnek, aki egyébként, ha csak egyes szegmenseit néznénk a tevékenységének, már akkor is a nagyok közé tartozna.
(18.20)
De azt gondolom, hogy éppen azért, mert az ő szerénysége legendás, ha tetszik, közismert volt, a magyar államnak nem kell ennyire szerénynek lenni akkor, amikor Arany János emlékéről beszélünk. Ma is közterületek, intézmények őrzik a nevét, az irodalmunk panteonjában kiemelkedő helyet foglal el, de ennek ellenére azt gondolom, hogy minden tiszteletet megérdemel, amit meg tud kapni, és azt gondolom, hogy éppen ezért a Szocialista Párt és én magam is jó szívvel tudom támogatni az előterjesztést. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)
