Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Jobbik rendre olyan javaslatcsomagokat kíván a tisztelt Ház elé hozni, amelyek érdemben és rövid távon képesek csökkenteni a magyar családokra nehezedő terheket. Hogy miért van erre szükség? Az utóbbi egymásfél éves periódust nagyjából a bevándoroltatás kérdésköre ölelte fel, és annak különböző tüneteivel, függvényeivel találkozhattunk, de ezen problémakör talapzatát tulajdonképpen az a demográfiai, népesedési megroppanás alkotta, aminek a megléte nélkül talán nem is lenne kérdés, hogy kívülről milyen erőterek próbálnak hatni kontinensünkre, így Magyarországra is.
Ezen talapzat az elképesztő népesedési megroppanás, amely már több évtizedes távlatban kimutatható Magyarországon, csillapításért kiált, legalábbis lassítani kellene a népességfogyás ütemét, aztán pedig gyarapodásba fordulni. Tulajdonképpen bármi áron, tehát lényegében minden költségvetési, adópolitikai döntést e célnak kellene alárendelni. Azt látjuk ugyanakkor, hogy Magyarországon egy nagyon egyszerű eszközzel operálhatnánk a családok mindennapi életének megkönnyítése érdekében, nem árulunk el titkot, ha azt mondjuk, ez a „csodafegyver” az alapvető élelmiszerek áfatartamának csökkentése, legalábbis tisztességes szintre történő csökkentése első körben.
Előttem van egy nem is annyira rövid kimutatás arról, hogy az európai országokban mennyi az átlagos, a maximális, illetve az alapvető élelmiszerekre kivetett áfakulcs. Érdekes módon azt látjuk, hogy az élelmiszerek tekintetében az Európai Unión belül a legmagasabb általános áfakulcs Magyarországon van érvényben. Az a 27 százalékos kulcs, amely lényegében a legtöbb alapvető élelmiszerre is vonatkozik, egy elképesztően túladóztatott gazdaságot feltételez, a gyermeknevelési cikkek áfatartamáról nem is beszélve. Azt is látjuk, hogy a kedvezményes áfakulcs is Magyarországon a legmagasabb, tehát még a 18 százalékos is kirívónak tekinthető. A legalacsonyabb Luxemburgban 3 százalék, Máltán nulla, illetve 5 százalék, továbbá találunk egyéb olyan példákat, amelyek 5 százalékos vagy az alatti szintet céloznak meg. Nyilvánvaló, hogy 5 százalék alatt, ez egy külön bokszmeccset igényel az Európai Unióval, de mi, jobbikosok készek vagyunk, készek leszünk erre.
Hozzá kell tenni, hogy az élelmiszerek tekintetében nem alkalmaz kedvezményes áfakulcsot Dánia, Litvánia, Bulgária, Észtország és a Szlovákiának nevezett ország. Elmondható ugyanakkor, hogy talán nem az ő útjuk lenne e tekintetben a követendő út és az előttünk álló példa, azt viszont láthatjuk, hogy hosszas szakjogászi és szakközgazdászi viták folynak arról, hogy milyen kiesést okozna a költségvetés számára az, ha legalább az alapvető élelmiszerek szélesebb vagy szűkebb köre tekintetében azt a csökkentést végrehajtanánk, amely egy tarthatatlan állapotot szüntetne meg.
E tarthatatlan állapot az, hogy ma egész Európában Magyarországon adóztatják a leginkább a családok alapvető fogyasztási cikkeinek a beszerzését, illetve a gyermeknevelést, ezt a kettő stratégiai kulcsterületet. Azt látjuk, hogy ez az 5 százalékra történő csökkentés még a kormányzati tárca szerint is csak egy jóval százmilliárd forint feletti éves áfabevétel-kiesést eredményezne első közvetlen, direkt módon, de mindezen modell és számításnak nehezen nevezhető tényadat nem számol a visszapörgő pozitív hatásokkal, nem számol azzal, hogy ezen pénzösszegeket azért jórészt országhatáron belül és jórészt nemes célokra költik el, jellemzően gyermeknevelési cikkekre és a családok mindennapi létfenntartására.
Azt is látjuk, hogy regionális szinten sem vagyunk vezetők e tekintetben. Miközben a két évvel ezelőtti költségvetési vitában számon kértem a kormányt, hogy lassan már ötvenféle adó-, illetve járuléktípust ismer a könyvelőszakma, most idén a költségvetési vitában annak kapcsán fogom számon kérni, hogy már hatvan felé közelít a könyvelőszakma által ismert adótípusok és adóemelések fajtáinak összessége. Éppen ezért mondjuk azt, hogy miközben a tavalyi híradásokban azt lehetett olvasni, hogy a már említett Szlovákiának nevezett országban 10 százalékra csökken 20-ról több alapvető élelmiszer áfája, és Románia tekintetében is egy komoly csökkenést prognosztizáltak, azok a 10, illetve 9 százalékos céláfák, amelyeket kitűztek olyan gazdaságokban, amelyek azért nem minden vetületben teljesítenek jobban, mint Magyarország, egész egyszerűen azt mutatják, hogy a költségvetésből kigazdálkodható az a kedvezménytömeg, amit a Jobbik a magyar családok számára szeretne biztosítani. Ily módon hat év kormányzás, hat év majdnem kétharmados vagy kétharmados kormányzás után elvárható lenne a kormányzattól, hogy járuljon hozzá egy közös nemzeti minimumhoz.
Álláspontom szerint ebben a kulcskérdésben közös nemzeti minimumot lehetne elérni, hiszen minden család dolgát érezhetően megkönnyítené, ha Magyarország Kormánya végre észrevenné a problémát, megszüntetné a túladóztatott állapotot, és nemcsak a felső középosztálytól felfelé, hanem mindenkinek segítő kezet nyújtana. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
