DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, egyetérthetünk abban, hogy az emberi lét talán egyik legnagyobb csodája a szülés, illetve a születés, feltéve, hogy ebben az amúgy is kiszolgáltatott helyzetben nem rémítik halálra a leendő anyukát vagy apukát éppen a pocakra könyöklő, kérdés nélkül gátmetsző vagy indokolás nélkül szülést megindító vagy éppen időhiány miatt császározó orvosok. Erre a problémára és erre az állapotra hívta fel a figyelmet nagyjából 300, ilyen és ehhez hasonló helyzetekkel szembesülő ember, akik március 20-án Budapesten „Más állapotot a szülészetben!” elnevezésű figyelemfelhívó sétán vettek részt. A kezdeményező a „Rózsák forradalma” nevű szervezet volt, amely ezzel párhuzamosan Székesfehérváron, Szegeden, illetve Debrecenben is megmozdulást szervezett. A civil kezdeményezés mellett több művész, köztük Szabó T. Anna, Dragomán György és Rutkai Bori is kiállt, de ami fontos: szakmai szervezetek és szülészorvosok egy jó része nyílt levélben támogatta a változást, mert egyben biztosak lehetünk: változás kell.
Az elmúlt hetekben az összefogás közösségi médiaoldalán több száz anyuka osztotta meg sajnálatosan saját negatív élményeit a szüléssel, a születéssel kapcsolatosan, látható tehát, hogy a szülőszobai - zárójelesen mondjuk: - erőszak nem válogat. Nem a szegényebb rétegeket érintő jelenség, hanem egy rendszerhiba, ami egyébként mérnököket, pszichológusokat, fodrászokat, de munkanélkülieket egyaránt érint a szülőszobán. Ezért is fordulok önökhöz, tisztelt képviselőtársaim, mert úgy vélem, hogy a rendszerhiba kiküszöbölésére csak a rendszert igazán alakító tényezőnek, azaz az Országgyűlésnek van ráhatása, és csak az Országgyűlés képes erre.
Hogy a háttérben mi húzódik meg, érdemes felidézni néhány olyan, a rendszert érintő számadatot, amelyben jól látszik, hogy Magyarországon komoly kihívás van ezen a téren. A WHO kritériumrendszere alapján Magyarországon „bababarát kórház” minősítéssel csupán 14 kórház működik, közülük Budapesten csak egyetlenegy, a Szent István Kórház, pedig a szempontrendszer nem vár el lehetetlent: például annyit kell biztosítani, hogy a szülés után az első háborítatlan órát a gyermekkel tölthesse az anya, segítsék a kisbaba mellre helyezését, és három óránál hosszabb időre sohase válasszák el az édesanyjától. Megfelelő anyagi és megfelelő jogi támogatással természetesen ez a helyzet is javulhatna.
Az ügyben természetesen nem gonosz orvosokról, szülésznőkről van szó, sőt ellenkezőleg, nagyon is rátermett, nagyon is lelkes szakdolgozókról, azonban maga a rendszer hiányosságokat és rossz berögződéseket tartalmaz. A jelenlegi szabályozás és finanszírozási rendszer szinte ellehetetleníti az orvosi tevékenységet, az esetleg műhibaperektől való félelem miatt olyan kockázatminimalizálásra kényszerülnek a doktorok, amely miatt Magyarországon több kórházban is évek óta már 50 százalék fölötti a császármetszések aránya, így mennek tutira az orvosok. Összehasonlításképpen: a WHO nemzetközi szervezet felmérése szerint az esetek 10-15 százalékában lenne szükség császármetszésre, orvosilag tehát ennyi lenne indokolt az országban, ezzel szemben a fejlettebb nyugati országokban 30-50 százalékos ez a statisztika, egyébként is azt láthatjuk mögötte, hogy a nyugati társadalomban egyre gyakoribb a császármetszések aránya, és hogy egyébként Magyarország is felülről súrolja ezt a képzeletbeli plafont, Magyarországon a 2015-ös statisztika 39 százalékot mutat.
(20.10)
Érdemes a hazai adatokba annyiban is belemenni, hogy 1990-ben összesen 10 százalék volt a császármetszések aránya a születéseken belül, 2000-ben ez 20 százalékra emelkedett, és most, mint mondtam, 2015-ben már 39 százaléknál tartunk. Intézményi rekorderként a budapesti Honvédkórház 55 százalékkal, 51-55 százalékkal a Semmelweis Egyetem, illetve a Péterfy Sándor Utcai Kórház szintén úgymond vezeti ezt a listát. Meglepő, hogy a lista legalja, azaz ahol a legkevesebb császármetszés történik, az Kazincbarcika, 11 százalék, illetve a Felső-Szabolcsi Kórházban 22 százalék.
Mindenesetre, tisztelt képviselőtársaim, annyi teljesen jól látszik, hogy szükséges átgondolni a szabályozást azért, hogy az orvosilag indokolatlan császármetszéseket vissza lehessen szorítani, hogy egy emberségesebb szülészetet tudjunk megteremteni, ahol az anya, a gyermek, de nemcsak rájuk koncentrálunk, hanem maguk az orvosok, az egészségügyi dolgozók is méltósággal, illetve örömmel tudják ezeket az órákat eltölteni, és mindezek mellett a legnagyobb biztonságban tudnak dolgozni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hiszem, hogy kellő politikai akarat esetén javíthatunk az imént felvázolt elkeserítő adatokon, mivel pedig a nők szülésélménye kulcsfontosságú a további gyermekvállalásra nézve, ez részünkről nemcsak kegy, hanem kötelesség is az elkövetkező időszakban. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)
