DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Magas labdát adott fel, de a téma komolysága miatt inkább nem csapnám le. Kezdjük inkább azzal, hogy az ön által említett tapolcai Deák Jenő Kórház kapcsán ne feledkezzünk meg arról a 2,3 milliárdos fejlesztésről, ami azért megvalósult az egynapos sebészeti betegellátás kiterjesztésével, megerősített járóbeteg-szak-ellátás kiépítésével, új, korszerű mentőállomás kiépítésével. Persze, nem Tapolca volt az egyetlen, hiszen 22 helyen építettünk új mentőállomást, 60 helyen pedig dinamizáltuk őket, megújítottuk, és több száz mentőautót vettünk. De ha folytatom még a tapolcai kórházfejlesztést, a tüdőgyógyászat fejlesztése és a kardiológiai rehabilitációs szolgáltatások fejlesztése mind-mind megvalósult. Értem képviselő urat, hogy aki ott él, aki úgy érzi, hogy az ottani embereket kell képviselni, az mindig azt mondja, hogy szép-szép, de még kellene. Egy ellenzéki politikustól nyilván nem is várnánk mást, mint azt, hogy még további fejlesztéseket követeljen, de azt hiszem, ez azért egy olyan teljesítmény, amire a tapolcaiak, az ottani önkormányzatban dolgozók, kórházban dolgozók vagy az ottani politikában részt vevők büszkék lehetnek, hogy Tapolcának ezt sikerült az elmúlt öt évben elérnie, hiszen ez érezhető, látványos fejlesztés; mindenkinek a sikere, aki a tapolcai kórházban vagy annak környékén jár betegként vagy egészségesként.
A várólista-csökkentéseket pedig más módszerrel kívántuk, képviselő úr, megoldani. Úgy gondoltuk, ha több pénzt adunk a várólistán szereplő betegek kezelésére, gyógyítására, akkor ezek a várólisták csökkenni fognak. Ez nem egy nagyon különleges ötlet, javaslat, ezért fordítottunk erre plusz 6 milliárd forintot. Míg ezelőtt öt évvel körülbelül 70 ezren várakoztak a várólistán, ezelőtt bő egy évvel is 45 ezren voltak, most már ez 35 ezer alá csökkent. Az idei évi költségvetés is tartalmaz a várólisták csökkentésére egy 5 milliárdos tételt.
Ezért bízunk abban, hogy ezek a várólista-csökkentések tovább fognak folytatódni, és ha az első öt évben sikerült megfelezni a várólistán lévők számát, akkor azokat a célokat, amiket kitűztünk, hogy mi legyen az, ami 3 hónap vagy fél év alatt beavatkozásként megvalósulhat a jelentkezéshez képest, ha ilyen ütemben haladunk, akkor sikerül elérni ennek a ciklusnak a végére. Hiszen az előző ciklus alatt sikerült a várólisták hosszát és a várakozási időt ezáltal felére csökkenteni.
(9.40)
De ez egy külön megpántlikázott forrás volt, ami direkt a várólisták csökkentését szolgálta. Jó volt azért látni, hogy végre a kórházak is kitették a honlapjukra, hogy ki milyen beavatkozásra rendelkezik még pluszforrásokkal, és javasolták a betegeknek, hogy aki az egyik kórházban nem tudja igénybe venni, menjen át egy másikba, és ott elvégzik rajta azonnal.
De emellett fontos volt a kórházak általános adósságállományának csökkentése is 60 milliárd forinttal a kórház-konszolidáció keretében. Korábban kisebb tételek évről évre előfordultak, de ez olyan nagy mértékű konszolidáció volt, ami nyilvánvalóan a hitelezőknek vagy pontosabban azoknak, akinek fizetni kellett volna korábban a kórházaknak, ők is elengedték a tartozások egy részét. Általában nyilván a kamatokat, a késedelmi díjakat engedték el, és utána át is alakult valamelyest ez után a nehéz helyzet után a kórházak gazdálkodása, nem nő már olyan mértékben az adósság, mint ahogy nőtt az azt megelőző években.
Ugyanakkor szeretnénk itt egy nagyon erős és hatékony lépést tenni. Ahogy a felsőoktatásban létrejött a kancellárrendszer és az érezhetően töredékére csökkentette a felsőoktatási intézmények adósságát, ugyanígy a kórházak esetében is ilyen kettős irányításban gondolkodunk. Erről államtitkár úr már a kórházigazgatóknak is tartott egy tájékoztatót, tartott tájékoztatót különböző országos egészségügyi fórumokon. Ennek a munkája folyamatos, és bízunk benne, hogy hamarosan már jogszabály formájában is megjelenhet, de fontosnak tartottuk előtte az érintettekkel való széles körű egyeztetés véghezvitelét. Bízunk benne tehát, hogy a kórház-konszolidáció mellett ez a fajta átalakítás a további adósságok termelődését is meg tudja akadályozni. De például a kórházak számára már a bérek tekintetében az sem jelent - idézőjelben mondom - terhet, hogy kifizessék a rezidenseknek a fizetéseit, hiszen ezeket most már nem a kórháznak kell kigazdálkodni, hanem a minisztérium egyik háttérintézménye fizeti ki, pontosan azért, hogy ezt az érdekellentétet megszüntessük, ami fiatal orvos és idős orvos között egyes helyeken kialakulhatott, hiszen sok idősebb orvos úgy gondolta, hogy a fiatalabb orvosok az ő bérkeretük terhére kerülnek oda. Most már ez nem így van.
Talán ennek is köszönhető, hogy míg 2010-ben körülbelül 500 fiatal szakorvos jelentkezett munkára - pontosabban, fiatal orvos jelentkezett munkára, ennyi rezidens kezdte meg a tevékenységét, hogy egész pontosan fogalmazzak -, ahhoz képest most már a rezidenstámogatási programba belépő fiatalok száma 917-re emelkedett. Ez majdnem a duplája.
Jóval több, orvosi egyetemen végzett fiatal kezdi el tehát Magyarországon közfinanszírozott kórházban a tevékenységét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mint öt évvel ezelőtt. Ez az 500-ról 917-re emelkedés, azt hiszem, biztató jel a hosszú távú jövőre nézve is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
