ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A magukat baloldalinak és szociálisan érzékenynek vagy éppen polgárinak, nemzetinek és szabadságharcosnak hazudó eddigi kormányzatok stratégiai partnerséget kötöttek a multinacionális cégekkel, illetve a hazai saját milliárdosaikkal. Ezzel ellentétben viszont stratégiai cselédséget kényszerítettek a magyar munkavállalókra. Mi is erre a bizonyíték? Nem más, mint hogy futószalagon ment a pénz a multinacionális vállalatoknak. Az MSZP-éra idején ez 4,6 millió forintot tett ki minden egyes megteremtett munkahely után, a fideszes kormányzat éveiben ez 43 százalékkal növekedett, és 6,6 millió forint lett. Tovább is van: 2016-ban ez már 11,4 millió forintra ugrott, és volt olyan energiaital-gyártó cég, amelyik 22 millió forintot kapott a magyar államtól minden egyes megteremtett új munkahely után. Azt hiszem, nem kell különösebben ragoznom, hogy a magyar hazai kkv-k álmodni sem mernek ilyesféle osztogatásról. Ezzel párhuzamosan egyébként leépítették, és hagyták tönkremenni, hogy így fogalmazzak, a hazai munkavállalói érdekvédelmet is.
Nézzük itt is a számokat! A szakszervezeti tagság valamikor a 2000-es évek elején még 20 százalék körül mozgott, ez mostanra 8 százalék alá csökkent. Szerencsésebb helyzetben lévő országokban ez pedig elérheti akár a 80 százalékot is, a magyarral ellentétben. A kollektív szerződéssel lefedett dolgozóknak az aránya nálunk 25 százalék körül mozog, skandináv államokban ez kétharmad.
A védelem nélkül maradt és sokszor sajnos csupán lélek nélküli munkaerőállatnak tekintett munkavállalók, magyar dolgozók munkahelyi körülményei rettenetes mértékben romlottak, elborzasztó munkahelyi, munkavédelmi, munkabalesetes statisztikákat tudnánk itt felhozni. Az utóbbi években 17 ezerről 23 ezerre nőtt a munkahelyi baleseteknek a száma. Ez egyharmados romlást jelent.
(22.10)
De írásbeli kérdésemre válaszul például azt adták az illetékesek, hogy a Közútnál, tehát állami cégnél dolgozó munkavállalók esetében az utóbbi években a munkahelyi balesetek száma száz százalékkal növekedett. Érthetővé válik tehát így az egyébként szláv gyökerű „munka” szónak az eredeti jelentése, amely nem más, mint szenvedés, kín, gyötrelem, fájdalom.
Azt hiszem, ezt az etimológiát tartották a szemük előtt, amikor például a munka törvénykönyvét a mostani fideszes urak rabszolgatörvénykönyvvé változtatták. Vagy éppen amikor azt gondolták, hogy Magyarországon az jelenti a tőke számára a fő vonzóerőt, hogy itt a magyar munkavállalók milyen olcsók, és a jogfosztottságuk okán akár fát is lehet vágni a hátukon.
Szerintünk viszont a magyar munkavállalókat, a magyar dolgozókat nem megnyomorítani, nem elüldözni kell, hanem igenis meg kellene őket becsülni, mint ennek az országnak az utolsó stratégiai nemzeti kincsét. Sajnos nem ezt látjuk, a valóság ennél sokkal szörnyűbb képet mutat, hiszen most már Szlovákiában is a nettó minimálbér összege egyharmaddal magasabb, mint Magyarországon, és ott ez a minimálbéren foglalkoztatás csupáncsak 120 ezer embert érint, szemben a magyarországi több mint egymillióval. De felhozhatnám itt azt, hogy Romániában most már elérte a magyar szintet az egy főre jutó fogyasztás értéke, tehát az úgynevezett Big Mac-index, amely mutatja, hogy egyórányi munkával mennyi Big Macet tud vásárolni egy ottani dolgozó, az ugyanakkora Bukarestben, mint Budapesten. Elhasznált, kiégett, beteggé tett, beteggé nyomorított munkavállalókkal viszont sikeres országot vajmi nehéz építeni. A humánerőforrás-katasztrófa így elkerülhetetlenné válik.
A munkavállalói érdekvédelem érdekében hathatós lépésekre lesz szükség, és ezt 2018 után egy Jobbik-kormányzat meg is fogja valósítani. Valódi egyeztetésekre lesz szükség, igazi párbeszédre az eddigi diktátumok helyett. Jogi védelmet kell adni a szakszervezeti vezetőknek és komoly munkaügyi ellenőrzési jogkört a szakszervezeteknek, valamint hangsúlyos szerepet kell nekik juttatni az oktatás, a tovább- és átképzés területén is, hiszen nagyon komoly eldöntendő kérdés, hogy biorobotok, összeszerelő bérrabszolgák, vagy pedig tudással versenyző, innovatív nemzet kívánunk lenni.
A Jobbik egy igazságos, élhető és versenyképes Magyarországot akar teremteni, mert mi hiszünk a magyar dolgozókban és a szívvel-lélekkel végzett munkában. Köszönöm a figyelmüket. (Szilágyi György: Így van! - Taps a Jobbik padsoraiból.)
