IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Egy állampolgári megkeresést kaptam, nem az elsőt, és nem az első, amelyet a parlamentben elmondok. Ez a megkeresés történhetett volna az országban bárhol, akár Baján, a szülővárosomban, de nem Baján történt, hanem Szekszárd és Zomba az a két település, ahol megesett.
Az eset főszereplője egy 81 éves néni és a lánya, aki elmesélte ezt a történetet. Azzal a céllal kért meg engem, hogy közvetítsem, hogy ország-világ hallja, mi is a nagy magyar valóság, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson ez az információ. A 81 éves nénivel történt egy baleset, elesett, pont arra a lábára esett rá, amelyen két évvel korábban egy csípőprotézis-műtéte volt. Ezután ellátták. A történetet onnét szeretném folytatni, amikor kötözésre rendelték a rá következő szombati nap délelőttjén 10 órára. Nyilván felmerült a probléma, hogy miként jut el a megyeszékhelyre, a kórházba, a 16-17 kilométerre lévő Szekszárdra. Adódott a válasz, hogy betegszállítással. Azonban szembesült azzal, hogy betegszállítás hétvégén nincs. Ha azonban van egy sérülés, amiben van folyamatosan egy drén, és onnan alvadt vért szednek, fejtenek ki, akkor nem lehet ezzel vacakolni, ennek a hölgynek be kell jutnia a kórházba, be kell jutnia kötözésre.
(22.20)
Mi lehet a megoldás? Hát, megoldották végül; leleményes a magyar, kihívták a mentőt, kaptak is tőlük feddést. De hát mi másképpen oldhatták volna meg? Nem volt a családnak személygépkocsija, a lánynak jogosítványa se, megoldották végül. A következő kötözésre már a betegszállító vitte. Nem fogják kitalálni, 9 órát kellett várni a kötözés után, hogy végre visszaszállítsák. Egy 81 éves néninek az ellátása után 9 órát kellett várakoznia arra, hogy visszajuthasson az otthonába, a betegszállítás annyira túlterhelt volt, hogy ennyi ideig tartott. Szerencsére vitt magával vizet és némi kekszet. De hogyan folytatódhatott volna ez a történet, ha nem gondoskodott volna ennyire magáról?
Ez a kis történet egészen elkeserítő, főleg hogy ez nem egyedi történet, ez a mindennapok világa. Aki ezt a történetet elmondta nekem, arra kért, hogy közvetítsem azt, hogy az a valóság, ami a televíziókból folyik, az a mese, amit elhinteni próbálnak az embereknek, nem megy már át. Az emberek látják azt, hogy sem a jelenlegi kormányzat, sem az elődeik nem akarnak valódi változást. Az embereket reménytelenségbe üldözik, és ez a reménytelenség vezet számos megbetegedéshez, ez vezet nemcsak testi, hanem lelki betegségekhez is, és a magyar társadalom állapotára ez kihat. A tisztelt kormánypárti képviselőknek mondanám, így a jegyzőkönyvbe kerülve, hogy ezen változtatni leginkább jelen pillanatban az önök felelőssége, ezen változtatni kell, amit az elmúlt 27 év országvezetése hozott.
Nyilván nem sok jót várunk. Amit hét évig cselekedtek önök kormányon, azon nem várható változás. Mi azt ígérjük, a Lehet Más a Politika azt ígéri, hogy az embereknek egy olyan reményt adunk, hogy egy országban tudnak teljesebb, boldogabb életet élni, és az ilyen esetek egyre kisebb számban fordulnak majd elő, amíg végül teljesen megszűnnek, mert ilyen eseteknek egy tisztességes országban nem szabad előfordulnia. Elnök úr, köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
