TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nem lehet azt mondani, hogy a hivatalba lépő egészségügyi államtitkár sokat bíbelődött volna egy hosszú távú koncepció felvázolásával, amely változtatna az egészségügy helyzetén, ehelyett öt pontot nevezett meg. Nem sokat törődött azzal, hogy létezik a beteg és a gyógyító viszonyát megrontó hálapénz; nem törődött azzal, hogy hatalmasak a területi ellátási különbségek; nem törődött azzal, hogy nagy az elvándorlás az orvosok és szakdolgozók körében, nem törődött azzal, hogy folyamatosan újratermelődik a kórházak adósságállománya, és azzal sem különösebben foglalkozott, hogy az összes egészségügyi költésnek most már több mint a harmada származik legális vagy féllegális módon magánzsebekből, egy egyébként ingyenes vagy térítésmentes egészségügyi rendszerben.
Ehelyett öt pontja volt. Csak, hogy felidézzük ezeket: legyenek kancellárok, akik vaskézzel felügyelik az egyébként kevés pénz elköltését és egyben ellátásszervezők is, legyen szuperkórház - pedig már azzal is elégedettek lennénk, ha néha a kórházban működne a fűtés -, törődjünk többet a háziorvosokkal - akiknek épp most raktunk a nyakába adminisztrációs terheket - egyébként adatvédelmi szempontból egészen aggályos módon kell információkat szerezni a beteg és hozzátartozóinak egészségügyi állapotáról és előéletéről -, és ezek között szerepelt még programok megalkotása is. Csak úgy mellékesen jegyezném meg, hogy az egészségügynek, miután a Semmelweis-terv már nem létezik, nincs érvényes egészségügyi dokumentuma a fejlesztésről. Szóval, erről volt szó, amiben az államtitkár úr jeleskedni óhajtott.
Pontjainak nagy részéből egyébként visszavonult. A nyilvánosság előtt ezt azzal indokolta, hogy nem kívánta, hogy az ellenzék támadásainak legyen kitéve azáltal, hogy mondjuk, meg akar szüntetni olyan krónikus ágyakat a kórházakban, ahol az ott fekvőknek egyetlen bűne van, hogy nem elég, hogy öregek, hanem még betegek is. Úgy gondolom tehát, hogy rákérdezni arra, hogy mi történt ezeknek a pontoknak az ügyében, minimálisan indokolt, még akkor is, ha nem érintették az egészségügy lényegi problémáit - merthogy nem érintették. Illő rákérdezni arra, hogy az államtitkár, aki nem foglalkozik az egészségügyet érintő fő problémákkal, miért nem tudott előrejutni ezekben az ügyekben, miért tett le róla, és mi az oka.
Mi tehát a helyzet a háziorvosokkal, mi tehát a helyzet a szuperkórházzal, miért kell kirugdosni a beteg és öreg embereket a krónikus ágyakról, mi történik a háziorvosokkal, akiket épp most terheltünk meg újabb feladatokkal, hol vannak az egészségügy érvényes dokumentumai, miért nem törődünk inkább az elvándorlással, a kórházak kapacitásának jobb szervezésével, miért nem törődünk azzal, hogy megszűnjön a hálapénz, ami mérgezi a viszonyokat az egészségügyben? És még sorolhatnám. Erre kérnék választ, államtitkár úr. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
